Ez így, természetesen, nem igaz, és határozottan visszautasítom a magam és a befektetők nevében is, továbbá elégtételt kívánok szolgálni soraimmal a méltánytalanul negatív szereplőként feltüntetett Benedek Barnának, aki, amint tényekkel is bizonyítani tudom, egy jövedelmet termelő lehetőséget segített megnyilvánulni a közösség számára. Megérzésem azt mondja, hogy újságírókkal nem kell és nem érdemes vitába szállni, ámde engedtessék meg nekem, hogy kételyeimet fejezzem ki magam is a szerző jóhiszeműségét illetően, mert némely igen fontos részletet — melyet maga a szerződés tartalmaz — egyszerűen elfelejt megemlíteni. De vegyük sorra a tényeket, melyeknek forrását az érdeklődő számára elérhetővé teszek, hiszen a híresztelés ellenében szándékaink nyilvánosak, így végtére szerződésünk is az.

Először is a forrongó közbirtokossági tagságból, mely nem 101 személyt számlál, hanem 106 örökhagyó utáni 159-et, nos, ebből 99 százalék nem írta alá a bírósági keresetet, melyet nem a vezetőség ellen indítottak, hanem maga a zaláni közbirtokosság ellen. Ettől kezdve persze a forrongás is langyossá válik e fazékban, még ha kívülről bőven táplálják is a tüzet, néha fújtatóként használva magát a sajtót is... Az újságíró által említett 38 aláíró voltaképp a legeltetés okán elégedetlenkedőknek és nem a birtokossági tagoknak a többsége. Természetesen nem vitatom el az aláírók jogát a peres úton való érdekérvényesítés lehetőségéhez, ámbár véleményem szerint keresetüket a legelőnek a birtokosságnak való visszaszolgáltatása ellenzésére nem most és nem ennek vezetősége ellenében kellett volna megtenniük. Lényeges különbség, ha valaki érti ennek árnyalatát. Ami pedig ezen személyek illetékességét érinti a keresetben megfogalmazott sérelmeket illetően, azaz a szerződés formai és tartalmi lényegét tekintve, az több, mint kérdéses.

Szerződések és kommunikációs hiányosságok

A dolgok természetéből fakadóan mind az oknyomozó újságírónak, mind az egyszerű falusi embernek az ismeretlen és a hozzáértés hiányából fakadóan sejtelmes dolgok váltják ki a gyanakvását — és ebben nincs is kivetnivaló. Abban viszont van, hogy ha egy kis közösségen belül nincs kommunikáció, nincs, aki megmagyarázza a dolgok miértjét-mikéntjét. Ez történt azzal az ominózus szerződéssel is, melynek magyarázata e cikkben törvénytelenséget — jogi és erkölcsi hiányosságokat — feltételez. Ehhez képest nem történt más, mint amit a bürokrácia és az időszerű hiányosságok kiküszöbölésére a csíki székely leleményesség kiötölhetett. Azaz: az említett, április 21-i közgyűlés határozata értelmében — melynek összehívásáért, jogszerűségéért a birtokosság alapszabályában megnevezettek kezeskednek — az akkor tulajdonukban lévő területre kötött bérbevételi szerződést az általam képviselt cég és a tulajdonosi társulás. Igen ám, de ennek a közösségnek ekkor már folyamatban volt legelős területe visszaszolgáltatása is, ennek tudatában hatalmazza fel törvényes képviselőjét, elnökét arra, hogy a későbbiekben a megkapott legelőre is kiterjessze a szerződést, mégpedig ,,előnyös feltételek megléte esetén" — ami teljesült is, amint látni fogják a későbbiekben. Ennek a területnek a jegyzőkönyv alapján történő átadása mára már megtörtént, ezáltal rendes kerékvágásba került az ügy. A második szerződés tehát ezért tartalmaz nagyobb területet, amely nem egészében erdő, ahogyan Csinta úr írja, és ahogyan a fahozamokról spekulatívan és tendenciózusan elsődleges informátora számol, hanem 113,2—171,2 hektár a legelő javára. Annak a legelőnek a javára, melyet sajnos teljesen bebokrosodva és legeltetésre javarészt alkalmatlannak találtunk, melyre semmilyen legeltetési díjat nem fizet senki, és melynek bekerített részére támogatás sem igényelhető állapota miatt. Szerződésünk tartalmazza azt a kitétet is, hogy az összes fahozam és jövedelem mellett még a támogatások elnyerésének joga is a tulajdonosi közösségé... Azaz semmit nem kérünk abból, ami nem volt a mienk! Nem szól az újságíró azon árnyalatnyi különbségről sem, hogy a második szerződés nem egyszerűen bérbevételi szerződés, hanem együttműködésről szól, és nem hátrányos a tulajdonos számára. Miért is kellett ez a második szerződés akkor? — teszi fel a kérdést az olvasó — de nemcsak ő. Hát azért, mert a jóakarók körébe belépett a Megyei Vadász Egyesület, mely foggal-körömmel ragaszkodva a mástól birtokolt jogaihoz, minden lehető intézménynél akadályozta a létesítmény létrejöttét. Erre jött létre az inkriminált szerződés, a folyamodványok, engedélyezések tulajdonos általi igényelhetősége érdekében. Ezért volt az a titkolózás, elkerülendő az orvtámadásokat. Egyébként nézetem szerint nincs jelentősége annak, hogy mikor írta alá az elnök úr a szerződést, attól fogva, hogy pozitívuma számszerűen bizonyítható, illetve hogy erre a közgyűlés külön is felhatalmazta.

Tehenek és emberek

Igen találó címet adott volt lapjuk újságírója, Kisgyörgy Zoltán a faluban kialakult legeltetési panaszokról szóló cikknek: A szokásjog visszacsap. Vagyis, amit megszokott a nép, függetlenül annak jogszerűségétől, annak mindenáron érvényt akar szerezni. Magam is háromszéki gyökerekkel rendelkező ,,nyakas székely" lévén, értem ennek üzenetét, ezért történt meg, hogy kompromisszumos ajánlatként hozzájárultam a legelőre való kijutást elősegítő út kialakításához. Egy éven át ezen az úton közlekedtek a tehenek, a legutóbbi sajnálatos baleset viszont a kerten beljebb levő részen történt, mint ahogy annak előtte is lehetett efféle baj. A legeltetés lehetősége tulajdonképpen az elmúlt két évben kisebb megszakításokkal rendelkezésükre állt — pontosabban folyton-folyvást leütötték a lakatokat vagy a fatolvajok, vagy a legeltetők, de előfordult, hogy magát a kerítést is megbontották. Érdekesnek tartom azonban, hogy miután egy évig senki említést sem tett az újonnan kialakított kijáróút használhatatlanságáról, most egyszeriben fájó pont lett. Hasonlóképpen érdekesnek tartom, hogy Kovászna megye két vezető lapjának munkatársai azonos időpontban közlik írásaikat. A Háromszék tudósítója — ahogy az el is várható egy újságírótól — vette a fáradságot, hogy több oldalról közelítse meg a témát, a Székely Hírmondóé azonban az egész félrevezető, pontosabban lázító szándékú információköteget minden további utánajárás nélkül közzétette, ahogy az egy valódi pletykalaphoz illik. Ígéretet tettem nyilvánosan, hogy a továbbiakban is segítőkész leszek, hiszen cégünknek és jómagamnak nem célunk ellenségeket gyűjteni magunk köré, hanem együttműködő és jó szándékú embereket, és ehhez az ígérethez tartom magam, mert nekem is érdekem.

Természetvédelemmel kufárkodók

Nemegyszer tapasztaltam, hogy az ember szorult helyzetben, céljai eléréséért semmitől sem riad vissza, nincsenek erkölcsi határai. Legutóbb ilyet láttam a létesítmény környezetvédelmi engedélyeztetése során szervezett közmeghallgatáson, amikor az egyik szereplő, miután összes gyerekes és logikátlan félelmét és vádjait szertefoszlani látta a szakszerű válaszok után, a szakemberek jelenlétében kijelentette, hogy ,,márpedig mindezek ellenére úgyis leteszi írásban mindezt, csak azért, hogy akadályozza az engedélyezést, hacsak — mondta — privátban meg nem egyezünk"(!). Tehát a környezetet el lehet feledni, ha valakinek megéri... Így és ehhez hasonló erőltetett érvekkel akarták némelyek alku tárgyává tenni a természetet...

Nos, ezt a szemléletet, úgy hiszem, sokadmagammal nem osztom.

Mennyi a mennyi?

A riport, mondhatom, szándékos túlsúlyozása (hiszen az újságíró látta a szerződést) az, hogy bár ellenőrizhető tény a pereskedők csúsztatása, miszerint a birtokosság bevételektől esik el a vadaspark miatt, mégis ez hosszú spekulatív számításokkal van alátámasztva. A szakember nyilatkozata, azé, aki a megnevezett területen erdőgazdálkodási feladatokat lát el, ugyanakkor a vadgazdálkodás szűkebb területén is felsőfokú képesítésű, egyszerű véleményként szerepel. Mert mindjárt más színezetet kap az egész műbalhé, ha kimondjuk a valóságot, hogy bármennyi legyen is a Diana Hunting által fizetett taksa, az hozzáadódik a terület más hasznosításának hasznához, és nem egymást kioltó-kizáró jövedelmekről van szó! De lelepleződik a birtokosságért aggódó vezérkedő is, ha többévi tagsági, sőt, cenzorbizottsági minősége után ennyire nem ismeri az erdőgazdálkodás lehetőségeit-eredményeit. Ugyanis legalább azt kellene tudnia, hogy a bekerített részben csupán 113,2 hektár erdő van, melynek minőségéről az üzemtervben szereplő kitermelhető hozamok szemléletesen árulkodnak. Tehát: az 1-es, 2-es és 94-es erdőtagok 12 erdőrészletében a jelenleg folyó kitermelés után (idei osztalék) mindösszesen 640 köbméter gyenge minőségű kitermelhető tűzifa marad, mely az érvényben lévő üzemterv hátralevő öt évére lebontva évi 128 köbméter tűzifát ad. Megállapítható mindebből, hogy a fatermékből való jövedelem az elkövetkező öt évben mindössze évi 5000 lej körül mozog. Hol van innen a 213 330 lej, melyet Fejér úr emleget! A legelős rész semmilyen jövedelmet nem biztosít, egyrészt, mert elhanyagolt, másrészt, mert nem is fizetnek legeltetést a gazdák. Nos, ezzel szemben a csupán erre a területre vonatkozó adatok szerint a 2,4 hektár újulatápolás, a bélyegzés, a területadó és az erdőgondnokságnak fizetendő összegek 7600 lejre, azaz hetvenhatmillióra rúgnak. Ezek szerint tehát az elkövetkező öt évben évi 2600 lejes negatívumot, azaz pénzügyi hiányt termel ez a terület. Mindez bármikor ellenőrizhető az üzemtervekből és a számlákból. Kérdés: megengedhető luxus lehet bármiféle segítő jövedelem elutasítása? Mert kevesellni lehet a sokat is, de a semminél mindig jobb a kevés. Úgy gondolom, ezek után nem kell megmagyaráznom, miért ragaszkodtak felelős személyek a befektetés létrejöttéhez, és hogy miért kerül éppen ebbe a rontott erdőbe és legelőbe vaddisznó...

Emiatt értettem én a kérdést akképpen: nem tudni, melyik fél követ el nagyobb gazemberségeket, az, aki a süllyedő hajó lékjeit próbálja betömködni, vagy az, aki vízbe próbálja taszítani az egy hajóban evezőt?

Utóirat: Én magam és az általam képviselt Diana Hunting cég befektetői köre nem szándékszik felelősöket keresni a kialakult helyzetben. Mindössze folytatni szeretnénk elkezdett munkánkat. Ehhez partner a zaláni közbirtokosság mai és, gondolom, mindenkori vezetősége, illetve minden felelősen gondolkodó tagja. Ha netán formai hibákra hivatkozva hatálytalanítják szerződésünket, nem alaptalan a meggyőződésem, hogy újabb szerződés jön létre, megfelelve a szabályok minden betűjének. A másik meggyőződésem pedig, hogy minden véges, kivéve az emberi rosszindulatot, és bármit fogunk tenni, továbbra is lesznek rossz szándékú megnyilvánulások, melyeknek nem szabad eltántorítaniuk a közösségért cselekvő embereket.

Tisztelettel,

Bajkó Csaba vadgazda mérnök, a Diana Hunting ügyvezetője