Régi karácsonyok: Mikor a fenyőillat elmarad

2005. december 24., szombat, Archívum 2003–2007

A bodoki Kádár Lászó az októberi orosz forradalom esztendejében született, 88 éves. Szerinte még csak egy idősebb ember él a faluban, tiszteletes Nemes Dénes nyugalmazott unitárius lelkész. Különös érzéssel emlékezik a régi karácsonyokra. Szerinte szépek voltak. Több volt a fehér karácsony, mint a sáros. De most meg kellett ismernie a szomorú karácsonyt is.
- Én benn gyermekeskedtem a Belső utcában. Nem volt olyan esztendő gyermekkoromban, hogy karácsonyfát ne öltöztettünk volna. Nem voltak azok olyan díszesek, mint a maiak. Díszítette piros alma, dió, cukorka, s vattával behavazták. Nekem külön szórakozás volt kimenni az Avas oldalába, onnan hoztunk szép kicsi fácskát. Feleségem, Deszke Ilona tíz hónapja lebetegedett, fél fele lebénult, s ez nekünk egy óriási baj. Én, de főleg a fiam gondozzuk. Mondtam neki, hát nálunk nincsen gyermek, miért díszítsünk fát? Nagytátá - ez a feleségem édesapja - örökké azt mondta, nem számít, van-e vagy nincs: az nem karácsony, ahol karácsonyfa nincsen, s nem húsvét, ahol piros tojást nem festenek. Tátákám még nézni is nagyon szerette a karácsonyfát. 1932-ben halt meg. Örökké kérte a Fennvalót, hogy már vegye magához. Amikor rosszul lett, megborotváltattuk. Hát egyszer azt mondja, hogy Istenkém, még éltess egy évet. S hiszik, nem hiszik, pont még egy eszendőt élt?
- Kántáltak-e a fiatalok abban az időben?
- Jaj, igen, itt nagy szokás volt, s ma is menyen úgy, hogy le a kalappal. Ma is létezik. A fiatalok inkább az ismerősökhöz mennek el. De lassacskán áthárult a gyermekekre, ők szerették nagyon. Volt olyan idő, s még ma is megvan, hogy a cigányok járnak kántálni. Én is voltam vagy kétszer a szomszédommal. Szilágyi Józsinak hívták. Szegény világok jártak errefelé, s én örökké azt vártam, hogy adjanak vajegy pénzecskét. Legtöbbször adtak egy tojást vagy egy darab kalácsot. Abbahagytam, kalács itthon is volt? nekünk a pénz volt a valami?
- Mi volt a régi időben a karácsonyi ünnepi ebéd?
- A finom majorságleves. Az asszonyom nagyon értette a vékony laska készítését. Van itt egy asszony, s annak örökké készített. De most már nem tud. Az az asszony elmondta, az ura egyszer-egyszer megjegyezte, hogy ezt a laskát nem te sirítetted. Utána a tőtelékes káposzta következett? Mi most már csak a lelkünkben öltöztetünk karácsonyfát.
Szomorú az, amikor a fenyőillat elmarad a házból? Laci bácsinak egyetlen fia van. Hármuknak szép nyugdíjat hoz be a kapun a postás. Nélkülözésről szó sincs. Láttuk, éreztük szavaiból: eltelt az idő, a betegség nem válogat? bele kell nyugodni a Fennvaló akaratába. Jó templomba járó ember volt, állandó helyét a padban másnak kellett átadnia. És mégis, az advent, a közeledő karácsony hangulata belopódzik lelkükbe.
Szomorúság közepette is csombolygatni lehet - kell - a karácsonyi örömet.
Kisgyörgy Zoltán
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép