
- Kérem, mutatkozzon be, Derzsi Sámuel vállalkozó!
- Az, hogy vállalkozó, nagy szó. Azt hiszem, Erdővidéken sincs sok vállalkozó. Szerintem egy üzlettulajdonos nem vállalkozó, aki árut vesz, és azt tovább adja, az nem vállalkozó, az üzletember. Én gyakorlatilag csak egy elektromechanikus vagyok.
- Nem fokozza le túlságosan magát?
- Nem erről van szó, nem a titulusok fontosak, hanem az, hogy ember legyen az ember, és mint ilyen, mit hagy maga után.
- Jó, akkor folytassuk Dobóval.
- Erdőfülei vagyok, Dobó ennek a településnek a határában van, s én már gyermekkoromban szerettem volna tudni, hogy mi van ott. A sors úgy hozta, hogy az én munkámon áldás volt. A politikai ranglétrán végigjártam több fokozatot, s amikor Bukarestből hazakerültem, beálltam munkásnak a bányába. Onnan egy tébécéfertőzés hozott ki. Így lettem topográfus, később bérelszámoló, majd az autószállítási vállalat főnöke, aztán elindítottam egy tejfeldolgozó üzemet, egy sajtgyárat, aztán?
Aztán elindítottam egyedül egy újságot, az Erdővidéki Hirdetőt? De még a múlt rendszerben elindítottam több társammal a Benedek Elek Irodalmi Kört. A ?89-es változás után következett az Erdővidéki Hirdető. Aztán nyomdához kerültem, ott a tulajdonossal együtt indítottuk el a jelenlegi Erdővidék címû lapot.
Ekkor úgy gondoltam, hogy ha áldás volt az eddigi munkámon, akkor valamit tenni kell a közért is. Aztán elérkezettnek láttam az időt, hogy valamit tegyek is. Sokat gondolkoztam azon, hogy mit tegyek. Úgy döntöttem, hogy emberi sorsokon próbálok segíteni. Életpályákat elindítani.
Így került sor arra, hogy árva vagy anyagilag kevésbé tehetős szülők gyermekeinek az egyetemi tanulmányait támogassam. Négy évig támogattam két fiatalt, ők már végeztek. Most elindítottam a másik kettőt.
- Ezekkel a fiatalokkal, akik már végeztek, mi van most? Hol vannak?
- Az őszinteség az, hogy én nem tartottam közvetlen kapcsolatot velük. Azért, hogy ne kelljen nekem hálálkodniuk. Feleségem intézte ezeket az ügyeket. Nem azért támogattam és támogatom őket, hogy valakinek is hálásak legyenek.
- Hová valósiak a fiatalok?
- Erdővidékiek, barótiak.
- Milyen kritériumok alapján választották ki a támogatandókat?
- Ez az első eset, hogy erről nyilatkozom. A közlemény így szólt: Erdővidéki vállalkozó ösztöndíjat hirdet. Havonta 50 euróval támogat olyan egyetemi hallgatókat? és így tovább. Ez nem nagy összeg, de a tanulmány folytatásához szükséges pénzt kiegészíti.
- Adományként nem is kevés?
- Hát négy év alatt kiteszi egy autó árát. Arra figyeltem, a feltételeket úgy szabjam meg, hogy az, aki a támogatást elnyeri, büszke legyen erre. Az első a tanulmányi eredmény, második a bejutási eredmény az egyetemre s a harmadik a pályázó anyagi körülményei.
Azt szerettem volna érzékeltetni ezekkel a fiatalokkal, hogy aki dolgozik, aki törekvő, mindegy, hogy milyen körülmények közül indul, az őszinte, kemény és korrekt munkának mindig meglesz valamiképpen az elismerése. Ezért ne azt érezzék, hogy könyöradományt kaptak.
- Ezeknek a gyerekeknek nevük is van?
- Van. De nem akarom népszerûsíteni őket.
- Fiúk, lányok?
- Két lány volt. Most egy fiú és egy lány tanul.
- Milyen szakon?
- Az egyik közgazdasági, a másik a bölcsészeti fakultáson végzett. Én részleteiben nem követtem nyomon az egyetemi pályájukat, a lényeg az volt, hogy nyolcas osztályzaton felül teljesítsenek. Ez azért fontos, hogy az államtól is kaphassanak ösztöndíjat.
Arra vagyok büszke, hogy én csak ennyit tudok, ennyi közöm van az egészhez, hogy én őket segítettem. Sok gyerek indult úgy, hogy hátha ő kapja az ösztöndíjat. Sokaknak az önérzete nem engedte, hogy lemaradjon.
- A felesége mivel foglalkozik?
- Ápolónő volt a baróti kórháznál. Most szabadúszók vagyunk. Én országos topmenedzser vagyok egy amerikai cégnél. Indítottam egy építkezési céget is.
- Mi a neve a cégnek?
- Ex Libris.
- Hogy kerül egy ilyen név az építkezési vállalat cégtáblájára?
- Mondtam, hogy valamikor újságot indítottam? Most nem kellett új céget alapítanom, mert a régi feladatköréhez az építkezés is hozzátartozott.
- Család, gyerekek?
- Két gyerekünk van. A fiam 21 esztendős, másodéves az egyetemen. Turisztika, földrajz és menedzsment szakon Marosvásárhelyen. A lányom a marosvásárhelyi színmûvészetire készült. Nulladik éves?
Szóval, ott hagytuk abba, hogy jó volna a szülőföldünkért tenni valamit. A másik dolog az, hogy ezt a vidéket, amely annyi nagyságot adott a magyar kultúrának a maga kicsinységéhez képest, sok-sok nevet, és erkölcsi támasztékot is, ne csak bányásztelepülésként tartsák nyilván. A bányászatra is büszkéknek kell lennünk, de igyekezzünk azért, hogy ne hátrányos övezetként tartsanak csak számon, s erről legyünk híresek.
Szeretném, ha az erdővidéki emberek büszkék lennének arra, hogy ők itt születtek és itt élnek. Ez csak akkor következik be, ha ismerik múltjukat, ismerik a saját kultúrájukat.
Erdővidéken rengeteg történelmi mûemlék, várrom van. Jelentős hagyományok, fontos kulturális központ volt a középkorban. Egy alkalommal meghívtak Bodosba, az iskola névadó ünnepségére. Ott találkoztam Egyed Ákos professzorral, és megkérdeztem, segítene-e abban, hogy ásatásokat kezdjünk az egykori Dobó falu helyén? Én vállalnám ennek a finanszírozását.
Így jutottunk el a Székely Nemzeti Múzeumhoz. Szerződést kötöttünk. Így indult el az első ásatás, amelynek az anyagi fedezetét én vállaltam. Közben kerültek lelkes emberek, akik szintén vállalták az ügy támogatását. Szóval, kerültek még olyan erdővidéki emberek, mint amilyen én vagyok. Amit a múzeumi szakemberek irányításával kiástak, azt leltároztuk, konzerváltuk, és most eljutottunk oda, hogy meg is mutathatjuk azt, hogy milyen eredményre jutottunk.
Sor került ennek a régészeti kiállításnak a megszervezésére. Nyomtattunk magyar és román nyelven egy kis füzetet, egy ismertetőt. Szerény kiadvány, nem volt sok pénzünk. De a célnak és a kezdetnek megfelel. Az ásatás során felszínre került tárgyak meghatározták a következő lépést: szervezzünk egy tudományos értekezletet, régészeti konferenciát, amelyen a szakemberek bemutatják a leletegyüttest. A szakemberek mondják meg, hogy mi az, ami érték, ami az érdeklődők és a tudományos világ számára is figyelemre méltó.
Nekem a távlati célom az, hogy az ásatások során előkerülő, muzeális értékû tárgyak majd az erdővidéki turizmust is szolgálják. Ezeket az értékeket ugyanis a kulturális turizmus révén értékesíteni lehet, ,,el kell adni?, az Erdővidékre látogatóknak meg kell mutatni.
Most egy szálloda építésébe kezdtem. Mondtam, hogy a fiam földrajz és turisztikai menedzsment szakon másodéves egyetemi hallgató. A szállodát a számára építem.
- Mi lesz a szálloda neve?
- Megvan: Főnix. Az újjászületés szimbóluma. Erdővidék alámerült, tönkrement, a saját hamvaiból kell szárnyra kelteni. Ez egy nagyon komoly, tizennyolcmilliárdos beruházás. Nekifogtam, csinálom, amíg tudom, csak lesz valami belőle. Én elindítom, hátha más is kedvet kap az ilyesmire. Én szeretném, ha többen is szállodaépítésbe kezdenének. Ide, Erdővidékre turistákat kell hozni. Erre példa, hogy most kiadtuk ezt a turisztikai tájékoztatót, és más szállodákat, moteleket, erdővidéki látnivalókat mutatunk be.
Hét és fél esztendeje dolgozom ezzel az amerikai céggel, nekem megadatott, hogy ilyen vállalkozásokba kezdhessek, a cég révén megadatott, hogy láthassam Egyiptomot, Velencét, Párizst, Budapestet, New Yorkot, Los Angelest, Las Vegast, San Diegot, a Grand Canyont, Dallast és több más amerikai államot és nagyvárost. Sorolhatnám a többieket is. És - hogyha a Jóisten megsegít - jövőben Houstonba megyek.
- Az angol nyelvvel hogy, milyen körülmények között ismerkedett meg?
- Most tanulok angolul. De vannak amerikai munkatársaim, s egyelőre így boldogulok. A repülőgépen ismertem meg egy amerikai tanárt, aki Afrikából ment éppen haza egy missziós munka után. A repülőn egymás mellett ültünk. Jelenleg a munkatársam. Ha az ember tudja, hogy mit akar, akkor a non verbális kommunikációval is tud érvényesülni.
- Ez is egy alternatíva, de tapasztalatból mondom, hogy azért jobb ismerni, beszélni a nyelvet.
- Ezért vagyok egyetemista Sepsiszentgyörgyön. Adminisztrációt tanulok. Vannak olyan tantárgyak, amelyekre nekem nagyon oda kell figyelnem.
- Térjünk vissza a baróti rendezvényhez. Régészeti kiállítás megnyitása, régészeti témájú konferencia. Ennek a létrejöttében milyen és mennyi szerepe van?
- Demeter László történészt felkértem a Dobó-Valál Egyesület vezetésére. Az Egyesület tagjai vállalkozók. Mi támogatjuk a kutatásokat, s a kutatási eredmények népszerûsítését. Ez az egyesület célja. Feltárni, bemutatni Erdővidék értékeit, kincseit. ,,Eladhatóvá? kell tennünk ezeket.
- Mi a kutatás eddigi eredménye?
- Amit én laikus támogatóként látok. Megtaláltuk a dobói templomromot, konzerváltuk, megtaláltuk a középkori faluhelyet, s ugyanott egy bronzkori település nyomait. Ez még feltárandó. Megtaláltuk a dobói kápolnát. Részben feltártuk és konzerváljuk. Az ásatásokat a Rikában folytatjuk, ugyancsak szakemberek bevonásával.
A kiállításnak, a régészeti tudományos ülésszaknak pedig az, hogy az eddigi eredményeinket népszerûsítsük, a tudományos érdeklődés körébe beemeljük.
A régészek és a történészek esetében is úgy van, hogy szinte egymásnak beszélnek. A szakmán belül. Nekem az a célom, hogy a tudományos, a szakmai dolgokat hozzáférhetővé tegyem az egyszerû ember számára is. Ismerje meg a helyi értelmiség is, milyen értékek vannak körülötte. A pedagógusok úgy neveljék a mai fiatalokat, hogy legyenek érzékenyek ezeknek az értékeknek a felismerésére és megbecsülésére. Ezért hívtam meg a szakembereket.
Szeretném hozzátenni, hogy ez nem az én munkám teljes egészében. Társak és segítség nélkül semmire sem mennék.
- Neveket is mondana?
- Természetesen. Demeter László, a Dobó-Valál Egyesület ügyvezető igazgatója. Buksa Miklós, Albert Dénes, Deák István, ifjú Fosztó Pál. Sokan vannak, akik egy-egy millió lejjel támogattak, mindeniket nem tudom felsorolni. Huszonhétmillió lej gyûlt így össze. Köszönetet kell mondanom azért is, hogy 2005-ben támogatást kaptunk a megyei tanácstól, a baróti tanácstól, a Communitas Alapítványtól. Szeretnők, ha százmillió régi lejt össze tudnánk gyûjteni, hogy uniós pénzekre is pályázhassunk. Ehhez az önrészt elő kell teremteni. Pályázati lehetőség van feltárási és konzerválási munkákra. Demeter Lászlónak a pályázatok összeállításához megfelelő gyakorlata van. Ez nagyon fontos dolog. Konferenciákra, kiadványok megjelentetésére is lehet jól összeállított pályázatok alapján pénzt szerezni.
Költséges és időigényes munka, amibe belevágtunk. Nem lehet elsietni. Az ásatásokba az időjárás is beleszól. De az embereknek ilyenkor is enni kell. Ha hideg van, akkor is oda kell figyelni rájuk. A szálláshelyet rendbe kell tartani. 2004-ben még a barakkot is ellopták.
- Elkapták a tetteseket?
- Nem vagyunk bûnüldöző szerv. A tettesek szépen visszavitték oda, ahol volt, és visszaállították úgy, ahogy volt. Az én célom nem az, hogy büntessenek embereket, hanem az, hogy tudatosítsuk: ami nem az övék, ahhoz ne nyúljanak hozzá.
- Milyen reményei vannak elképzeléseik megvalósítására?
- Remélem, a helybeliek is megtisztelnek bennünket jelenlétükkel a régészeti kiállítás megnyitóján és a tudományos ülésszakon.
Ha nem jönnek el kellő számban, akkor úgy teszünk, mint az a legendás pap, akit a falu népe megválasztott lelkészének. Az első vasárnap mindenki azt mondta, hogy ez jó választás volt, milyen szépen prédikál. Áldott jó pap ez! Második vasárnap ugyanazt prédikálta, mint az elsőn. Az emberek azt mondták, biztosan nem volt ideje, hogy új prédikációt tanuljon, most költözik, sok a dolga. A harmadik vasárnap is ugyanazt mondta, mint az első két prédikáció alkalmával. Ekkor a presbiterek felháborodtak, s a megyebíró megszólalt a nevükben: tiszteletes úr, ez nem normális dolog. Már harmadik vasárnap prédikálja ugyanazt. A pap azt válaszolta: Igen, ezt én tudom. És addig prédikálom, amíg meg is csinálják, amit mondok.
Lejegyezte: Sylvester Lajos