
Van szotyori juss is! Nemrég írtunk a sorstárs Kilyén gondjairól-bajairól, jövőbeli elképzeléseiről. Találónak tartjuk most is a juss kifejezést, mert ha fél évszázad pereg is le ebben a Sepsiszentgyörgyhöz csatolt, szorgalmas zöldség- és virágtermelő faluban, az sem fog olyan feltételeket teremteni az itt élő családok számára, amilyeneket a város. Viszont az is kérdés, hogy ha mondjuk, önállósulna a két település együtt, avagy éppen Szotyor külön, akadna-e olyan vezetésre termett ember, aki erejét, szorgalmát, szabad idejét áldozná a falu felemelkedéséért? Bár talány a jövő, Szotyor is az anyagi segítséget - jussát - várja a városvezetéstől.
- Nézze, én ilyen mélyen nem gondolnék bele a település jövőjébe, mert a közeljövő gondjaival vívott harcomba is bele-belefáradok már - reagált a felvetésre Rápolti István, aki a kezdetek óta egymaga képviseli a sepsiszentgyörgyi helyi tanácsban Szotyor lakosságát. Sokan meg is jegyezték a faluban, hogy vajon jó-e az, ha olykor vehemensebben hadakozik a tanácsüléseken Szotyorért, vajon szép szóval, meggyőző érvekkel nem lehetne-e többet kicsikarni a település javára? Rápolti képviselő, mint aki már ismeri a tanácsban uralkodó hangulatot, csak int. Találgatásokba bocsátkozni nem érdemes, inkább őt kérdeztük továbbra is, mire várhat Szotyor 2006-ban?
Mit nyújt az ez évi költségvetés?
- Minket külön nem nevesítenek a költségvetésben, nincsen olyan fejezet, hogy Szotyor, és ez ennyit kap - felelte Rápolti István. - Ebben az évben az utcajavításoknál szerepelünk egymiliárd régi lejjel, ami nagyon kevés, s ebből, ha minden igaz, megújul majd az az útszakasz, amely a központi autóbusz-megállót köti össze a mûvelődési otthonnal. Erre aszfaltszőnyeg is jut. Nem lesz ez több, mint 0,3 km. Unom is már mondani, hogy az utcahálózat javítását éppen tizenöt esztendeje ígérgeti a városi tanács. Gyengén állunk az infrastruktúrával. Bár a dokumentáció kész, a földgáz vezetése mégsem került be az idei költségvetésbe sem! Ivóvíz- és szennyvízhálózatról egyelőre szó sincs. Ezekre még tanulmányok, előtanulmányok sincsenek. Nem nagy előrehaladás, ugye? No, most talán kapunk valami segítséget, hogy egy meglevő középületet átalakíttassunk és berendezzünk, hogy tejcsarnokként megfeleljen az európai uniós normáknak. Most mérték fel, s így még azt sem tudjuk, hogy mennyibe kerül. Egy részét mindenképpen a városi tanács fogja finanszírozni, de az is bizonyos, hogy be kell pótolniuk a szarvasmarhatartó gazdáknak is. Egyesület, az van, elnöke eltávozott, és nem mûködik úgy, ahogyan kellene, viszont a tejelő állatok száma eléri a 84-et. Ezenkívül szép állománya van Nagy Simonnak is, aki a Covalacthoz adja a tejet. A jelenlegi csarnok nem megfelelő, egy magánház nyári konyhájában mûködik. Van jócskán tej Szotyorban, s nagyon fontos volna, ha kijönnének a tanácsadók ide is, tájékoztatni kellene a termelőket, hogy ne érje majd meglepetés őket.
- Hol értékesíti a tejet a szotyori termelő?
- Egy darabig Illyefalvára vitték, de az a cég nem fizetett rendesen. Akkor átpártoltak a kökösi MBI-feldolgozóhoz, de most az is késett három hónapot a tejpénzekkel, mert talán alakítja a gyárat. Így most újra a tejgyárhoz, a Covalacthoz akarják adni a tejet a gazdák. B?lan igazgató egyet is értene a dologgal, de az a feltétele, hogy építsenek uniós normák szerinti tejbegyûjtő központot. A középületből átalakuló csarnoknak február folyamán készen kell lennie.
Szóba álltunk szotyori termelőkkel is. Nem igaz, hogy nem ismerik az állattartás majdani alakulását. Nincs talán olyan ház, ahol ne lenne tévékészülék, és ahol ne követnék figyelemmel, hogy milyen nehézségekkel küzd a magyar állattartás és a magyar termelő, aki a mi régiónkhoz képest jobban fel volt készülve a nagy, de kegyetlennek tetsző változásra.
Szélmalomharc
- Mintha egy kis utcája lennénk ennek a városnak - jellemezte a helyzetet Rápolti István. - Én nem azt mondom, hogy a városi tanács szûkmarkú, megszoktam már az ígérgetéseket, de indokolja számomra ezt a kijelentést a szotyori lakosság egyfajta érdektelensége. Pontosan olyanok lettek, mint a városiak, nehezen lehet őket egy érdekcsoportba-közösségbe terelni. Nagyon nehéz itt valami közösségi dolgot megszervezni. Meg kellene érteni azt, hogy Szotyor egy régi történelmi falusi település. Itt más jellegûek a gondok, mások a megélhetés feltételei, és ezt a városi tanács el-elfelejti, amikor valamiért annyira kardoskodunk.
- Milyen nagyobb jelentős befektetést kért a várostól?
- Semmi különöset. Belefáradtam, mert az előbbi évek tapasztalatai azt mutatták és mutatják ma is, hogy szélmalomharc, keserû szájízzel gondolok a dolgokra. Utóbb azt hangoztattam, hogy legalább azokat a középületeket, amelyek a tanács tulajdonában vannak: a kultúrház, a volt tûzoltó szertár, az iskola, javíttassák ki, hogy ne romoljanak le teljesen.
Megnéztük a szertár épületét. A tûzoltószolgálatot mintegy fél évtizede, mert közel a város, felszámolták. Mintha nem is annak épült volna. Nagyon szegény fantáziájú lehet az, aki nem tudna valamelyes jobb szerepet adni ennek az épületnek. Rápolti képviselő, aki az RMDSZ helyi szervezetének vezetője, és ötletekben sem szûkölködik, közösségi házat képzelt ide, ifjúsági táborhelyet. Ahol helyet kap a fiatalság, a közösségi hasznos tevékenység, s ne a város könnyû fajsúlyú szórakozóhelyei csalogassák a magyar közmûvelődést pártolni tudó helyi fiatalságot. Kért, de egyelőre nem kapott ez irányú támogatást. Akár gyûlésteremnek is ideálisabb lett volna, nem kellene mindig a nagyobb termet kifûteni. A helybeli öregek nappali otthonának szerepét is jól betölthetné ez az épület, ahol szórakozást, a napi meleg ebédet is lehetne biztosítani hét-nyolc helybeli idős embernek.
Eléggé lehangoló a képviselő tájékoztatója, de még lehangolóbb, amikor bejelenti: csak az alkalmat várja, hogy lemondjon minden, a közösséget szolgáló feladatáról, tisztségéről. Megtudtuk, hogy némi anyagi alapra is pályázott, mert idén is jó lenne megtartani szeptember első hétvégéjén a Szotyori Falunapokat. Február 25-én készülnek a farsangi kosaras mulatságra, ha lesz jelentkezés. A fiatalokat elhódította a város, s így Szotyorban csak egyetlen gyerektánccsoport képviseli a helybeli közmûvelődést.
A csend mögött
Délidőben nagyon csendes a falu. Ha azonban bekopogtatunk a házakhoz, mindenütt dolgoznak. A várost zöldséggel, primőrökkel ellátó szotyori termelő már megkezdte a munkát. Most van a fóliaházakban a melegágyak előkészítésének az ideje: virág- és gyümölcskertészek számára egyaránt. Szotyorban csökkent a kistermelők száma, mert nem tudják felvenni a harcot a viszonteladóval a városi piacon. Már nem mindenki számára éri meg, hogy termeljen. A nagybani termelőkre azonban büszke lehet ez a település, számuk - miként összegeztük - elérte a húszat. Rendszeresen bejárnak Brassó nagybani piacaira is. Barabás Mózes főleg virágokkal foglalkozik, akárcsak a tapasztalatokkal rendelkező Demeter Irma, akinél már kibújt a verbéna, a petúniák sora és a büdöske is.
Csak egy utcával arrább
Valóban, csak egy utcával arrább viszi I-IV. osztályos gyermekét az a szotyori szülő, aki úgy érzi, abba senkinek nem lehet beleszólása. Nincs is szándékában senkinek erről vitatkozni, de el lehet képzelni, hogy a készülő új tanügyi törvény szerint nagy veszélyben a helybeli, Vajna Terézia névre keresztelt ősi elemi iskola. Szotyort a várossal menetrend szerinti járat köti össze, itt még iskolabuszra sincs szükség. Zólya Piroska tanítónő pillanatnyilag öt gyermeket oktat, Györgyjakab Katalin óvónő pedig tizennégy kisóvodást. Mondják, hogy az óvoda is veszélyben, szárnyra kaptak olyan hírek, miszerint bizonyos meggondolásból óvodásokat fognak idén is Szentgyörgyre vinni!
- Régi jelenség ez a peremfaluban - jegyezte meg a helybeli 423 lelket számláló református gyülekezet lelkésze, t. Berszán Sándor. - A gyermekeknek délután itthon, a faluban próbálunk hagyományhoz, népszokásokhoz kapcsolódó tevékenységeket szervezni, kézmûves-foglalkozásra buzdítani-tanítani őket (farsangi maszkok, húsvéti tojásírás), azt akarjuk, hogy jobban a faluhoz kössük őket. Március elején kerül sor az egyetemes imahétre, s igyekszünk, hogy az is nyújtson eredeti célján kívül valami újat. Sort kerítünk rá, hogy bemutassuk a szülőknek-nagyszülőknek azokat a tárgyakat, melyeket gyermekeink a kézmûves-foglalkozáson készítettek. Ezzel egy időben bemutatjuk a közönségnek Kakas Zoltán 32 fotóját, Dézsi Zoltán sepsiszentgyörgyi mûvésznek pedig egy sor grafikáját. Ez is alkalmat ad arra, hogy kötetlenebb módon is szóba állhassunk a hívekkel, a lakossággal, kapcsoljuk az élethez a napi ima gyakorlati mondandóját.
A sporttevékenység próbája
- A próba az, hogy fenn kell tartani a csapatot. Két dolog érdekel egyelőre engem - nyilatkozta Kóródi János -: a család és az Olt futballcsapat. Távlati tervem az, hogy szülőfalumban megteremthessem, s majd meggyökereztethessem a falusi turizmust. Egy kevés segítséget kaptunk a városi tanácstól is. Czimbalmos alpolgármester úr rendezett annyi fát, hogy megjavítsuk az öltöző tetőzetét. Csak az időre várunk, hogy megkezdhessük a munkát. Ha nem lesz elég, van nekem valami faanyagom, s abból kipótoljuk. Gondunk örökké van, most akarunk felszerelést csináltatni a mi hagyományos - piros-fehér-zöld - színeinkben. Rajta lesz a szotyori címer is. Nálunk nagyon régi a hagyománya futballjátéknak. Nagyon remélem, hogy a helybeli tehetős barátaim is mellém állnak. Egyedül nehéz mecénásnak lenni.
Kóródi János helybeli református ember. Elmondták, hogy nem szûkmarkú egyházával szemben sem. Kivette részét a hősi emlékmû felállításából is, adakozó lélek. A főút mellett áll vendégfogadó egysége, Apolló volt a neve, most Henriettre keresztelte. A 24 szálláshelyû egységet bővíti, célja, hogy majd autóbusznyi vendéget tudjon fogadni falujában. A csend, a bioeledel és a város közelsége, a sok látnivaló bizonyára forgalmat is hoz. Szotyor - miként mondta - jó lehetőségeket, pénzforgalmat fog teremteni a jövőben az agroturizmus kifejlesztésére. De erre is, mint mindenre, áldozni kell.
Kisgyörgy Zoltán