Háromszéki vendégmunkások kálváriája SzlovákiábanHáromszáz óra havonta - Iochom István

2009. október 2., péntek, Közélet

Szinte hihetetlen a kézdivásárhelyi G. Katalin kálváriája. A középkorú nő három évig Izraelben dolgozott, majd hazatért Háromszékre. A szlovákiai munkalehetőségről a helyi tévé képújságából értesült.

Alföld helyett Felvidék

Jelentkezett a múlt év őszén, de akkor már csak gyümölcsszedésre kerestek munkaerőt. Idén februárban barátnőjével együtt ismét jelentkezett a közvetítéssel és a toborzással foglalkozó zabolai egyesület elnökénél, aki a kecskeméti konzervgyárban ígért munkahelyet. G. Katalin nem akart Szlovákiába menni. Az elnök elfogadta az iratcsomóját, az egyháztól kért és az iskolai végzettségéről szóló igazolással együtt. Az ügyintézésért 50 lejt fizetett. Májusban kellett volna indulnia Kecskemétre, áprilisban barátnőjével együtt érdeklődtek, de azt a választ kapták, hogy májusban vagy júniusban próbálkozzanak ismét. Mindketten továbbra is a kecskeméti lehetőséghez ragaszkodtak. G. Katalinnak nyáron egyéb elfoglaltsága akadt, de augusztus végén ismét jelentkezett, ekkor azt mondták, hogy szeptember 3-tól vagy 4-től várják. Szeptember 2-án közölték vele, hogy Szlovákiába utazik, ugyancsak konzervgyárba (addig úgy tudta, hogy Kecskemétre megy), ahol a havi kereset hatszáz euró, sokkal jobbak a körülmények, ingyenes a szállás, és naponta meleg ebédet is adnak. Szeptember 3-ra az egyesület elnöke lefoglalta számukra a helyet az egyik helyi személyszállító cégnél, és abban egyeztek meg, hogy négy órakor találkoznak az autóbusz-állomáson.

Összesen hét kézdi-orbaiszéki nő várta az elnököt, aki nem jelent meg; egy pávai férfitől megtudták, hogy elutazott Kolozsvárra, de a Népligetben várja őket... A busz elindult — útközben G. Katalinnak az egyesület elnöke üzenetben azt írta, hogy ,,az angyalok segítsék magukat, én magukon csak segíteni akartam, munkát ajánlottam, aztán engem ne hibáztassanak", egy másik nőnek pedig azt telefonálta, hogy nem tud találkozni velük a Népligetben, mert Kolozsváron van —, és lassan haladtak a határ felé. Habár a sofőrök tudták, mikor indul Szlovákia felé az autóbusz, egyáltalán nem siettek, a határátlépés után is negyvenperces szünetet tartottak. Éjszaka négy órakor érkeztek Kecskemétre, ahol két nő leszállt, de senki nem várta őket. Helyükre két másik nő ült fel, aki a szlovákiai konzervgyárba akart eljutni...

A kézdivásárhelyi autóbusz 7 óra tíz perckor érkezett meg a Népligetbe, közben fél 7-kor az összeköttetésük elment. Futottak ide-oda, megpróbálták felhívni az elnököt, de nem érték el, ezért a szlovákiai gyárigazgatót is megcsengették. Ő azt tanácsolta, hogy induljanak el, amivel tudnak, próbálkozzanak a Népliget közelében található magán buszmegállóban. De onnan is korábban indult a járat. Pozsony felé délután lett volna egy, de minden hely elkelt már. Valaki hatezer forintért felajánlotta a szállítást Pozsonyig, de ezt sokallták, ezért egy ,,csöves" buszhoz irányította őket. Fejenként öt euróért felülhettek a rozoga járműre, plusz egy-egy eurót kellett fizetniük a csomagokért.

Két óra múlva Pozsonyban ismét felhívták a gyárigazgatót, aki két személygépkocsival kiszállította őket a várostól pár kilométerre levő nagyfedémesi konzervgyárhoz. Útközben G. Katalin a munkakörülményekről és az ellátásról érdeklődött, az igazgató azt mondta, hogy naponta kétfogásos meleg ételt adnak, de az erdélyiek nemigen eszik a szlovákiai kosztot.

Havi háromszáz óráért 416 euró fizetés

Az egyik, Kecskemétről érkezett lány a bérezést tudakolta. Akkor tudták meg, hogy az órabér 1,75 euró, de az anyagiakat a gyárigazgató felesége rendezi. Itthon azt mondták nekik, hogy nyolc óra a napi kötelező munka, a túlórát pedig azon kívül kifizetik. Azt is közölték velük, hogy a szállás ingyenes. Amikor megérkeztek a gyár udvarára, az igazgató felesége mindenkitől elvette a személyazonossági kártyáját. Elmondta: mindenki kap előlegként ötven eurót, amit majd levonnak a fizetésből. Munkaruha kötelező, maroktelefont nem szabad bevinni a gyárba. A hálószobákban emeletes ágyak voltak, a férfiakat a nőkkel együtt szállásolták el. Csótány is akadt bőven. Mindenki kezdett zúgolódni, hogy nem erről volt otthon szó... G. Katalinnak kiadták a munkaruhát: 52-es köpenyt, 48-as nadrágot és 36-os lábára 41-es csizmát. Jött egy csoportfelelős és mondta: az első váltás reggel hattól délután hatig tart, a második délután hattól reggel hat óráig, és kezdés előtt tíz perccel mindenkinek a gyárban kell lennie. Szabadnap nincs, a nappali váltásban négy szünet van, egy félórás és három tízperces, az éjszakai váltásban két tízperces. Ha valaki tizenkét óra alatt kettőnél többször megy az illemhelyre, én megyek utána — fenyegetőzött. A tizenkét órás munkanap havi háromszáz órát jelent, erre 416 eurót fizettek volna — az igazgató felesége 1,66 eurós órabért számolt ki, és mikor rákérdeztek a férj ígéretére, azt hallották, hogy az a férfiak órabére. Itthon napi nyolc óráról és havi hatszáz eurós, illetve Kecskeméten 130 000 forintos fizetésről volt szó! Az igazgató felesége szerint vele kár vitatkozni, hívják fel azt, aki nekik a munkát intézte. Az igazgató idegességében azt is elárulta, hogy ő minden egyes, hozzá kiküldött munkásért ötven eurót fizet az egyesület elnökének. Időt kaptak, hogy gondolkozzanak: maradnak vagy eljönnek.

A hazatérés mellett döntöttek

G. Katalin és még két nő a hazajövetel mellett döntött. Az igazgató a városba sem akarta visszavinni őket, de a könyvelő emberségesebb volt. A legtöbben ottmaradtak, ám szeptember 7-én, az első fizetés után újabb tizenegyen hagyták ott a szlovákiai konzervgyárat. G. Katalin szerint nagyon sokan voltak Kézdivásárhelyről, Ozsdoláról, Páváról, Zaboláról, Kovásznáról és Maksáról, de erdővidéki is akadt közöttük. — Én megjártam, hazajöttem, és nem akarok senkinek semmi rosszat — mondotta összegezésképpen G. Katalin —, de úgy láttam jónak, hogy a velem történteket a nyilvánosság elé tárjam, hogy más is tanuljon a mi esetünkből, és ne dőljön be a hazugságoknak.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Ön szerint feljut-e a mostani idényben a SuperLigába a Sepsi OSK?









eredmények
szavazatok száma 784
szavazógép
2009-10-02: Nyílttér - x:

Harcolunk, de kiért? (Mai levelünk)

Székely politikusról hallom komoly helyeken, hogy na, ez igen! Ez meg meri mondani, nem ijed meg az árnyékától, tud harcolni az érdekünkért, ez kell oda! És elkeseredem.
2009-10-02: Közélet - x:

Kondrács János álláskereső története (Tárca)

Kondrács Jánost pontosan reggel 6 órakor ébresztette órája (made in China).