
Próbálom megérteni, hogy ki volt Baász Imre. Számomra ez elsősorban mûfaji probléma: ha rájövök, hogy milyen mûfajban kell írnom, máris könnyebb megoldani ezt a - szinte lehetetlennek látszó - feladatot. Ugyanis nem ismertem Baász Imrét. Rémlik, mintha egyszer Budapesten találkoztunk volna egy bemutatkozás erejéig, de ezt az emléket elnyomta a róla kialakult legendák súlya. Csak arra emlékszem, mindketten érzékeltük, hogy a találkozásunkat ,,rendben levő?-ként nyugtáztuk. De az is lehet, hogy álom volt az egész.
Ez utóbbi giccses mondatot kizárólag a korrektség íratta le velem. Egyébként sem lírai visszaemlékezést, sem költői álomleírást nem óhajtok itt közreadni. Nem ezt várják tőlem. Nélkülözzük a szubjektivitást, amennyire csak lehet. Teoretikus esszé volna jó, vagy mûvészettörténeti összefoglalás, mely kijelölné Baász helyét, jelentőségét a késő újkori közép-kelet-európai mûvészetben, de ezt ő maga mindenkinél pontosabban megfogalmazta a maga számára - feladatként: ,,?önálló értékeket kell teremtenünk, és ezt nem erdélyi magyarként, hanem romániai magyarként, és európai románként, és európai magyarként hirdetném, szeretném hirdetni?. Idézi ezt a tömör ars poeticát monográfusa, Chikán Bálint, aki - úgy tûnik - minden lényegeset megírt már a mûvészről, aztán maga is meghalt. (?)
Baász Imre a jelek szerint - a reprodukciók, az írások, az elmondások szerint - óriási energiákat vetett be az erdélyi/magyar/román mûvészet, a saját mûvészete és a saját élete megszervezésébe. Időnként a megszervezés helyett helyesebb kézbevételt mondani. Megszervezte maga körül a mûvészi életet (kísérletek fesztiválja, a Médium és a Médium 2 címû kiállítás, 1981, 1991), 1990-ben beindította az AnnART performanszfesztiválokat a Szent Anna-tónál, megpróbált performanszaival példát mutatni. Mindezek a törekvések reprezentálhatók egy sereg mûvével: a Rácstörő címû linómetszeten (1976) valóban látható egy rács, mely egy zsaníros ajtófélfára van erősítve, emögött egy ülő királyfigura kehellyel vagy még inkább szócsővel, s ami a leglátványosabb: balra egy szeszélyesen szögletes kontúrú, absztrakt alakzat. Hogy miről is van szó, értelmezi egy fotó (cím nélkül, évszám nélkül): két összekötött kéz egy kereplőt markol, a kötelék - ha jól látom - gyújtózsinór.
Ezzel a két képpel az írást akár abba is lehetne hagyni, a metafora, vagy még inkább parabola, annyira tömény. Ugyanakkor nem feledhetjük, hogy Baász jelképei meghatározott rendszert alkotnak, melybe grafikai jelek és háromdimenziós tárgyak mint jelek egyaránt tartoznak. Egyszerûbbnek látszanak ebből a szempontból a 70-es évekbeli grafikák, főleg ha alig többek, mint zaklatott firkák vagy faktúrák, melyek között időnként számok bukkannak fel, vagy grafikonszerû képződmények, sőt, a grafikai jelek helyébe lépő, árnyékot vető grafikai áljelek. A konceptualizmussal és a fotóhasználattal kacérkodó kísérleti grafikai biennálék virágkorát éljük (lásd még Magyarországról Kondor Béla, Maurer Dóra vagy Szabados Árpád ekkori munkásságát), és ebben a szellemben nyílik meg 1974-ben a szárhegyi alkotótelep, melynek munkájában Baász kezdettől fogva részt vesz!
De menjünk tovább: a grafikák igen gyakran tárgyak képét mutatják fel, melyek eredeti formájukban environmentek vagy performanszok részei. Folytassuk felsorolásukat: a kereplőn, a kötélen és a szögesdróton túl az összekötözött, használhatatlanná tett olló, a kerék, a kocsi és a szék (utóbbi három kombinációinak és variációinak jelentéseit a monográfus Chikán Bálint elemzi szépen), a kulcs, a kard, a trombita, a (felhúzós) madár, a biztosítótû, a vaskampók. Nyilvánvaló itt a pop art, majd a punk Kelet-Európát meghódító hatása, de még fontosabb számunkra a Hajas Tiborral, Altorjai Sándorral és más hiperexpresszív, olykor öndestruktív mûvészekkel öntudatlanul létesített - s mindeddig regisztrálatlan - szellemi rokonság. ,,Egy motívumrendszerben építkezem, ezt bele lehet építeni hagyományosba, performanszba, videóba? A jelképeim? Agresszívek. Kötél, biztosítótû, szögesdrót? - állapítja meg tárgyilagosan Baász Imre. De mond még valamit, ami radikalizmusával akár a szemiotika arculcsapásaként is felfogható. Ha legalább Wittgenstein óta tudjuk, hogy a jelentés a kontextustól függ, Baász felforgatja a közhellyé váló összefüggést, mondván: ,,A jel pusztítója mindig a közeg, megszokott közegéből kell kivonni tehát, s egészen friss jelentéstartalommal feltölteni.? Gúlát építeni ágakból a réten, s még mielőtt sátorrá válna, szekér tetején újra felépíteni - a mûveletet ő Házi feladatnak nevezi -, s még mielőtt a jelentés rögződne, a felaprított faágakat egy Tükörúton egy tükrös szekér hátoldalán tükröztetni.
Persze, az első és utolsó állomás között a valóságban nyolc év telt el, jelentésbeli összefüggésüket pedig én állapítottam meg önkényesen, hozzákapcsolva őket ahhoz a sorhoz, mely Munkácsy rőzsehordó asszonyától Ady ,,rőzsedalain? át Erdély Miklós rőzséből ,,összeszerelt? költeményein át vezet. A Tükörút a mûvész halálnak évében készült - egyelőre nem világos, hogy merre vezet..
Beke László mûvészettörténész
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.