Román világ: A hálózat

2006. augusztus 2., szerda, Archívum 2003–2007

Immár az úgynevezett rendszerváltás 17. évében, amikor végre ,,felködlik? az a szándék, hogy a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság nyilvánosságra hozza a kommunista diktatúra éltetőit, a médiák kevésbé pontosított fogalmakkal élnek.
Írásom célja valamelyes rendet rakni a használt fogalmak tartalmában, mivel ennek hiányában, a pontatlanság miatt akár kellemetlen oda-vissza vádak kaphatnak nyilvánosságot anélkül, hogy végül tudnánk, kinek van igaza.
Amit mindannyian tudunk: valamennyi egykori szocialista rendet a társadalomra erőszakoló zsarnokság ősforrása a Szovjetunió volt, illetve - témánknál maradva - a KGB, azaz Állambiztonsági Biztosság, vagy hogy szebben hangozzék: NKGB, Állambiztonsági Népbiztosság. A bolsevista Szovjetunió terrorszervezete - változó nevekkel, de mindig ugyanazzal a céllal - általánosan elismerten messze felülmúlta a CIA-t, a Moszadot (hogy csak a legismertebb politikai rendőrségeket említsük) mind szervezettségben, mind ügynökeinek tömegbázisában. Természetes tehát, hogy a román szekuritáté felépítésében és mûködtetésében a szovjet ,,tanácsadóknak? meghatározó szerepük volt. ?k, akik sohasem bûnhődtek meg elkövetett gyilkos bûneikért: Gheorghe Pintilie (Pantelei Bodnarenco), Alexandru Nicolschi (Boris Grünberg), Vladimir Mazuru (Vladimir Mazurov). De ne feledkezzünk meg arról az Alexandru Dr?ghici-ről se, akitől jegyezzünk fel egy árulkodó mondást: ,,...a törvényességet úgy értelmezzük, ahogy az nekünk megfelel?. Dr?ghici is ,,ágyban, párnák közt? halt meg Magyarországon, amely ország, nagyobb dicsőségére, nem adta ki a román államnak...
A bonyolult szervezés - valamennyi csatlós államban - alig áttekinthető. A román Szekuritáté eleinte a belügy keretében, majd 1952-56 között önálló minisztériumként (Ministerul Securit??ii Statului) mûködik, majd 1956. június 11-től újra a belügyhöz tartozik önálló ügyosztályként. Ezek az átalakulások nem voltak véletlenek. A sztálini években (1948-1953) a civilizált Európától, a polgári Romániától, társadalmától idegen ,,osztályharcos? eszmék kegyetlen kényszere zülleszti a társadalmat. Az ekkor még itt-ott, a hegyekben ellenálló félkatonai fegyveres szervezetek felszámolására és a társadalom többnyire passzív ellenállása miatt megalakulnak a Szeku­ritáté fegyveres egységei. Fokozato­san duzzadnak, míg a kezdeti 30 600-as létszámról az ötvenes évek közepére már 165 000, ún. káder alkotja. Ennek megfelelő az eredményes mûködéshez szükséges ,,hálózat? (re?ea) is. Csakhogy minél kiterjedtebb a hálózat, annál inkább tehertételként hordoz igen sok olyan beszervezett elemet, amely ,,nem dolgozik?, vagy kapcsolatai ,,nem értékesek? állambiztonsági szempontból. Ezeket az eredménytelen informátorokat (ez a fogalom több kategóriát foglal magában) ,,felszámolják?. Ugyanakkor fokozzák a ,,minőségi? informátorok (tanárok, orvosok, mérnökök, közélelmezési dolgozók, postások, köztisztviselők stb.) beszervezését városon, és hangsúly kerül a falusi lakosság körében történő ,,információs hálózat? kiépítésére is. A kollektivizálás befejezése falun, a mértéktelen iparosítás és a ,,revizionizmus? térhódítása (?) városon igényli a ,,minősített informátorok? kiképzését (akiket egy-egy sajátos célra, ügyre irányítanak). Ezek - számunkra - a legveszedelmesebbek: intelligens, szakmában jól képzett, titoktartó, társasági és az ügynek többnyire őszintén elkötelezett emberek. Jól leplezett megbízatásuk igen sok embert juttatott a Szekuritáté kezére.
A nagy sajtóvihart kavaró Felix-ügy kapcsán ki kell jelentenünk, hogy fedőnevet nem csupán a besúgók viseltek, hanem a megfigyeltek is. ,,Házi? példatáramból: D. U. I. = dosare de urm?rire informativ?, azaz olyan személyek dossziéja, akiknek állandó megfigyelése és követése kötelező. Ezért dossziét nyitottak a jelentések, elemzések részére. Így én a ?ahistul voltam, valamennyi (11) dossziémon ez a megnevezés állt. De vegyünk más példát: Ritti Olivér Emilt Arhitectul fedőnévvel követte a Szekuritáté és a számos ráépített besúgó. Akiket ,,csak? megfigyeltek (supraveghere informativ?), a ,,kisebb bûnösök?, pl. (a helyi példáknál maradva) Manases Sándor nem volt ,,méltó? dossziéra, őt csak ,,mapa?-ba zárták, neki és a hozzá hasonlóknak fedőnevük sem volt.
Valamennyi intézmény, gyár, hivatal a besúgók egész hálózatával volt betelepítve, akik felett egy ,,rezidens? állt, aki az ,,irányító tiszttel? tartott állandó kapcsolatot, és átvette az információkat 3-4 (esetenként több) informátortól, és a megegyezett, titkos úton továbbította, majd átvette az új feladatot, és ,,kapcsolatának? részletezte a megszerzés útját-módját. Valamennyi intézmény ún. ,,dosar de obiectiv?-be került, amelyben az informátorok (ügynök; együttmûködő = colaborator; forrás = surs? stb.), valamint a már említett megfigyeltek benne voltak, természetesen, élén a rezidenssel. Valamennyinek fedőneve volt, de a kapcsolattartó tiszt nyilvántartásában a fedőnevet a valós személyi adatok (lakhely, foglalkozás) követték. Mindegyik informátornak külön dossziéja volt a ,,vállalással? (angajament), amelyben a titoktartás megszegése esetén megtorlást helyeztek kilátásba. Ugyancsak minden informátornak is volt ,,mapa?-ja, amelyben a számára sajátosan megjelölt személyek és a tőlük származó ,,politikai, rendszerellenes magatartás tényszerû feltárása? volt megjelölve. Rám a következő ,,besúgók? voltak állítva 1989 végéig: Antonescu, Kemény, Chilachi, Kovács Károly, Olteanu, Málnási, Miklós István, Ötvös Géza, Kovács István, Poenaru Ioan, Lemhény Attila stb., valamennyi fedőnév. (Ha a fedőnév tulajdonosait hitelesen felismerem, ill. az újabb törvényki­egészítés lehetővé teszi felfedésüket is, nevüket nyilvánosságra hozom. Van, akire majdnem biztosan gyanakszom, de a teljes bizonyosságra van szükségem.)
Felix arra hivatkozik, hogy ő csupán felelős beosztásánál fogva ártalmatlan üzemi helyzetjelentéseket készített. Vagyis ő ,,szakértő? volt, de nem besúgó. A mentege­tőzés álságos. Egy hasonló példa a hitleri időkből: az ismert filozófus, Martin Heidegger, akkor a freiburgi egyetem rektora véleményezte ,,szakmai? szempontból a zsidó származású Richard Hönigswald filozófus professzort. Véleménye a tudományos indoklás köntösében a kolléga teljes eláztatását célozta. Szakvéleményét ekként fejezte be: ,,Még ma is botrányosnak tartom, hogy ez az ember tanszéket kapott a Müncheni Egyetemtől... Heil, Hitler! Készséges hívük: Heidegger.?
...Látom a ,,jelentések? (not? informativ?) végén az Éljen a Párt, Harcolunk a békéért szokásos elvárásformulákat...
Hadd fejezzem be visszatekintésemet azzal, ami megírására indított: végül is, mit nevezünk ,,besúgásnak?, ki a ,,besúgó?? Karol Sauer­land (német történész) könyvében (Harminc ezüst - besúgások és árulások, Helikon Kiadó, 2001) nem találja elégségesnek azt a meghatározást, hogy ,,...olyan bejelentés, amit a besúgó önként és alantas szándékkal tesz egy intézménynél, amelytől azt várja el, hogy a besúgottat bûnösnek nyilvánítsa és elítélje?. A latin eredetû ,,denunciáció? szó alapján: ,,Denunciáns, aki valamit a felsőbbségnek bejelent.? Azaz - a névtelenségbe rejtőző denunciáns - jogi következményû jelentése egy ,,hatalmi intézményhez? kötődik. Korunkban tömeges jelenséggé vált egyrészt a társadalmi szervezettség összetettsége, bonyolultsága, másrészt az önkényuralmi rendszerek fenntarthatósága miatt. E két meghatározó tényező egyike a demokratikus államokban hiányzik: következésképp a pejoratív értelemben használt ,,besúgásnak? nincs tere. Van viszont feljelentési kötelezettség, ha a demokratikus társadalmi rendet (bûncselekmény, közbiztonság veszélyeztetése, zsarolás stb.), annak intézményeit, polgárait valaki, valakik veszélyeztetik.
Puskás Attila
Részlet a szekuritátés múlt feltárását célzó, 1999/187. számú törvényből
5. Cikkely
1. Politikai rendőrségen értendők a Szekuritáté mindazon struktúrái, melyek a kommunista-totalitárius rendszer hatalomra jutásáért és megtartásáért, valamint az alapvető emberi és szabadságjogok korlátozására jöttek létre.
2. Jelen törvény értelmében a Szekuritáté mint politikai rendőrség ügynöke az, aki operatív munkát végzett e szerveknél - beleértve a fedetteket is - 1945-1989 között.
3. Jelen törvény értelmében együttmûködött a Szekuritátéval mint politikai rendőrséggel aki:
a) fizetést vagy ellenszolgáltatást kapott az ebben a minőségben végzett tevékenységért
b) konspiratív lakással vagy találkozóhellyel rendelkezett
c) a Szekuritáté rezidense volt (...)
d) minden más, aki olyan információkat adott a Szekuritáténak, amelyek által közvetlenül vagy más szerveken keresztül károsultak az alapvető emberi és szabadságjogok. Azokban a nyilatkozatokban foglalt információk, melyeket a politikai okokból őrizetbe vett vagy letartóztatott személy adott azzal az üggyel kapcsolatban, amely miatt kihallgatták, bíróság elé küldték és elítélték, nem képezik ezen előírás tárgyát.
4. A Szekuritátéval mint politikai rendőrséggel együttmûködőnek tekintendő az a személy is, aki a totalitárius rendszer elleni tevékenységet vagy viszonyulást feljelentő, az alapvető emberi és szabadságjogokat károsító jegyzeteket, jelentéseket vagy más iratokat küldött a szervezetnek, vagy megkönnyítette ezek eljutását.
5. A 3. bekezdésben meghatározott együttmûködőknek tekinthetőek azok a személyek, akiknek központi vagy helyi szinten a Szekuritáté vagy más, a kommunista totalitárius rezsim mûködését tekintve döntő, igazságszolgáltató vagy politikai hatáskörük volt.
6. A 2. cikkelyben előírt személyek részvételét a politikai rendőrség tevékenységében a vizsgált dosszi­é­ban található adatok, bizonyítékok, komoly jelek alapján, valamint a dosszié hiányában, hiányossága vagy tönkremenése esetén az ügyben érdekelt bármely más személy által bemutatott feljegyzés alapján határozzák meg.
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2006-08-02: Archívum 2003–2007 - :

Riport: Kelet kapujában