
Nekem a mikóújfalusi kőfaragók kedvenc mestereim, ők tanítottak meg például arra, hogy mifelénk a szobor- és emlékmû talapzatokat ajánlatos egy kőből faragni, mert az egy andezittömbből kivágott, több tonnás sziklát nehéz ledönteni. A jó emlékezetû Urszuly Samu bácsit még filmben is megörökítettem ? Úz-völgyi hegyomlás, 1996 ?, amint egy hatalmas szikla előtt állva a spiccel kirajzolja a történelmi Magyarország határait, jelöli a Kárpátok teljes ívét, s amikor meghatározta azt a székelyföldi pontot, ahol éppen álltunk, úgy odakoppintotta a kőpattintó szerszámot a sziklához, hogy a kődarabkák messzire spricceltek.
Mostanság is emlékmû ügyben jártam Málnás községben, Kasléder polgármester úrnál. Az előzetes megbeszélés alapján a polgármester úr Mikóújfaluba, Rosin Sándor vállalkozóhoz irányított, aki a község déli részén kővágó, kőfaragó mûhelyt üzemeltet.
A telepen ifjabbik Rosin Sándort és társait találtam, amint éppen kőlapokat fûrészeltek. Uramisten, hol van már a régi kőfaragó mesterség, amikor csak spiccel és egyéb szerszámokkal formázták, pattintották a követ, s építettek várakat, templomokat, faragtak az idők végezetéig tartó kapulábakat!
A nem éppen esztétikai értéket képviselő berendezés körfûrésze úgy vágja a kemény andezitdarabokat félcolos, colos vékonyságúra, akár, mint a közmondás Szalayja vágja a szappant! Huszonnyolcmillió lej egy ilyen lap, nagy-jából 400 négyzetméter felület vágására alkalmas.
Szóval, talapzatkőért mentem, a hûség és hősiesség városának, Sopronnak fiai-lányai hoznák vissza Ojtozba annak a féldombormûnek a másolatát, amelyet barbár kezek az Ojtoz völgyéből eltávolítottak. Ennek a szimbolikus honvédalaknak a háta mögé kellene egy jókora sziklatömb a maga faragatlanságában, egyetlen oldalát levágva, s ehhez kerítenék segítőszándékot és követ, mert nincs pénz, az eb verte, s valamikor valamiképp úgy rám ragadt a szoborállítások ügyének intézése, hogy most, egyszemélyes intézményként, mintha seregek állnának mögöttem, nekem kell intéznem ezeket a dolgokat.
Az igazság az, hogy a seregek és ennek katonái léteznek, lám, most is nyílik ezek előtt az ügyek előtt mondhatni minden ajtó és minden zár.
Nos, ifjabbik Rosin Sándorral körbejárjuk a kőtárat, ahol hatalmas sziklatömbök arra várnak, hogy robusztus emlékmûvek, finom metszésû templomi szószékek, sírkövek, vékony padlóburkoló lapok, gyönyörû falburkolatok, lépcsők, kapuláb és kerítésoszlop-fedők legyenek. Még gyönyörû faragású mosdókagylót is látok, s rácsodálkozom az andezit szürkéjébe metszett betûkre, feliratokra, ahol a színek és a fény-árnyék játéka minden nézetből más és más betûsor-szépségeket mutat.
Engem ebben a kőfaragó-kővágó mûhelyben az lep meg, hogy itt kell ráébrednem, Rosin mesternek és a kővágó, kőmetsző fiatalembereknek a kezében házaink, kerítéseink, utcáink sorsa és képe, a temetők kinézéséről nem is szólva, amelyeket tömegesen ,,tönkreszépítettek? a mûköves, giccses anyagok és klisék egyeduralomra jutása után.
Akinek érkezése van, nézzen arra, hogy az Olt-völgyi nemes bazaltból micsoda szépségû lapokat lehet metszeni és csiszolni, gyönyörködjék abban, hogy a Málnásfürdő fölötti Kövespataki bánya andezitjének szürkebabos változata micsoda színharmóniát és mintázatot mutat, s nézze meg, hogy a sepsibükszádi kékesszürke meg a vöröses andezitet milyen csodálatosra mintázta a természet.
Vannak helyek, ahol megdöbbenésünkre a kő természetes színét-szépségét mocsok festékkel takarják. Vannak viszont jó ízlésû építtetők, tervezők, és kivitelezők, akik érzik az anyag nemességét és természetes szépségét. ?k azok, akik a fát meghagyják annak, ami, érvényesítik erezetének mintázatát, színét, s olyan impregnáló anyagokat használnak, amelyek ezeket az értékeket nem elrejtik, hanem felerősítve juttatják érvényre.
Ez még inkább érvényes a kőre, amely, úgy tûnik, visszanyeri egykori becsületét és értékét. És nem csak útburkolatnak, aszfaltkeverék-adaléknak használatos, hanem templomi szószéknek, mint a baróti új templom példája is bizonyítja, egytömbös szobortalapzatnak, amint azt a zágoniak megrendelték, és főleg házunk, lakásunk, kertünk, környezetünk szépítésére, tartósságának garantálására, mert nincs az a másféle anyag, ami az andezit és bazalt, a székelyföldi terméskő szépségét felülmúlná.
Ugye, van szemünk hozzá, hogy észrevegyük?
Sylvester Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.