Négy évtizedes pályája során a hetvenedik életévét nemrég betöltő Sigmond István, akit novellái méltatásával köszöntünk születésnapján, írt ugyan kisregényt (Valaki csenget, 1971), drámát (Vétó. Egy mai Szókrátész, 1980), regényt (Egy panaszgyûjtő panaszai, 1971, Szerelemeső, 1979), a regény színpadi változata is ismert (Félrevert harangok, 1987), de indulásától a novella számított kitüntetett mûfajának, majd ahogy az évek teltek, a hosszabb elbeszélés vette át a vezető szerepet, ahogyan ez legutóbbi könyveiből (És markukba röhögtek az égiek, Csókavész*) is világosan látszik. Sigmond a kisregényt közelítő, hosszú elbeszélésben találta meg azt az adekvát formát, amelyben kifejezheti korántsem lelkesítő képét a világról. Ráadásul ? és ezt is hangsúlyozni kell ? ezek az elbeszélések összefüggenek, színterük egy elképzelt erdélyi falu. Az idő, a háború és nagyjából az ezt követő esztendők hősei magyar falusi kisemberek, öregek, árvák, tehetetlenek, kisemmizettek, megalázottak, megszomorítottak.
Nézzük meg új könyvének címadó elbeszélését, a Csókavészt, amely nem ismeretlen a figyelmes olvasó előtt, néhány esztendeje olvasható volt a Helikonban, s nagy feltûnést keltve megjelent az Erdélyi Szép Szó 2004-es antológiájában is? Mint csöppben a tenger, a karcsú, megrendítő elbeszélésben benne az író egész világa, kitapinthatóak az újabb Sigmond-elbeszélések fő jellemzői, megjeleníthetőek azok a mélyebb áramlások, amelyek ezeket a vérbő, tragikus történeteket erővel töltik fel.Valamikor a második világháború idején vagyunk egy, még hátországban lévő erdélyi magyar faluban. A csókák egyre nyomasztóbban jelennek meg az égen, károgó fekete seregeik birtokukba veszik a falu légterét, s mozgásuk, nyugtalanságuk mintegy aláhúzza azt a végzetszerûséget, amelynek kitapintható jelenléte meghatározza az elbeszélés atmoszféráját. A csókák erősödő, nyugtalanító jelenléte valami végzetszerû, elkerülhetetlen veszélyre utal, amelynek egy értelmezhetőbb síkján az emberek lesunyt fővel várják a postást s a táviratot vagy a híradást, amely a harctéren lévő fiaikra, férjeikre, apáikra vonatkozhat, s a tartalma nem kétséges. A végzet fekete madaraival a feje felett a postás már-már görög sorstragédiák hírnökeként, felelőssége teljes tudatában, gőgösen vonul az utcán, s a kapuk és ajtók, ablakok mögül rettegő tekintetek figyelik, hol áll meg. Ez az elbeszélés tökéletesen megírt alaphelyzete ? adott terjedelemben nincs tér méltatni Simond prózanyelvét, de annyit el kell mondanunk, hogy redkívül erőteljesen, pontosan fogalmaz, s ki-kihagyó beteg szív dobogására emlékeztető, tachikardiás ritmusa fantasztikus hangulati erővel hitelesíti a megjelenített világot. Nos, a tragikus történet dióhéjban: egy életét befejezhetetlennek, törekvéseit reménytelennek érező öregember, kézbe sem véve a táviratot, hátramegy a csûrbe, és kétségbeesett felesége előtt akasztja fel magát, miközben a postás őszintén örülve annak, hogy végre egy jó hír hozója is lehet, kiáltva betûzi a távirat szövegét, amelyből kiderül, hogy a katonafiú nem halt meg, hanem kitüntették, és hamarosan küld fényképet is? Még annyit: lezárásként és a tragikus esetre való egyetlen reakcióként a falu lakói közösen bontják le a posta nyomorúságos épületét? Aki ezt ennyire pontosan és megrendítően tudta megírni ? az utóbbi évtized egyik nagy erdélyi elbeszését alkotva meg ?, nem szorul dicséretre? Hetvenedik születésnapján mit is kívánhatnánk Sigmond Istvánnak, mint a Csókavész reprezentatív folytatásait?
*Sigmond István: Csókavész. Novellák. Kortárs Kiadó, 2006
Bogdán László
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.