
Beszélgetés Koltay Gábor filmrendezovel - új filmjérol, ma is aktuális, történelmi tapasztalatokról, félelmekrol, tabukról
Koltay Gábor történelmi témák iránti érzékenysége közismert, hiszen az István, a királytól (1983) kezdve játékfilmjei a magyar történelem fontos korszakait idézik meg. A Kodolányi János regényébol készült Julianus barát (1991) a XIII. századi domonkos szerzetesek történetét dolgozza fel, a Honfoglalás (1996) az államalapítást megelozo legnagyobb történelmi eseménynek állít emléket, míg a Sacra Corona (2001) Szent László király korába kalauzolja a nézot. A játékfilmek után dokumentumtrilógiába kezdett, melynek elso darabja a Trianon címu, nagy vihart kavart filmje volt (2004). Most készült el a Horthy - A kormányzó címu két és fél órás dokumentumfilmje, mely a király nélküli királyság, azaz a két világháború közötti Magyarország eseményeit, Horthy Miklós kormányzó életét és cselekedeteit idézi fel. A Horthy-film november 20-a óta tekintheto meg Budapesten az Uránia moziban.
- Önkéntelenül is adódik a kérdés, miért éppen Horthy Miklós és miért dokumentumfilmben?
- Már a Trianon film bemutatójakor is elmondtam, azért, mert remény sincs arra, hogy jelenleg a filmes pénzosztó helyek bármelyikénél is sikerrel pályázhatnék egy Trianonról vagy a két világháború közötti Magyarországról szóló játékfilm tervével. Mivel azonban a történelem iránti érdeklodésem nem csökken, továbbá régóta tudom, hogy kielégítetlen vágy él az emberekben az ilyen témák, illetve azok új szempontú, oszinte megközelítése és bemutatása iránt, ezért a dokumentumfilm mufaját választottam. Természetesen, nem mondok le arról, hogy ezeket a fontos témákat játékfilmben is feldolgozzam, de arra egyelore várni kell.
- Miért épp Horthy Miklós?
- A Trianon filmembol következik, hogy az 1920-hoz vezeto események tárgyalása, illetve a mai ésszel felfoghatatlan trianoni tragédia két világháború közötti okos és mély magyarságtudattal telített, sikeres nemzetépítoi tevékenységgel párosuló kezelése értelemszeruen ráirányítja a figyelmet a kor vezeto személyiségeire, kiváltképp vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzóra. A filmben tehát az o személyére, hatalomra kerülésére, cselekedeteire és persze az ot és Magyarországot kívül-belül övezo politikai viszonyokra fókuszálva igyekszem az elmúlt évtizedekhez képest árnyaltabb, az igazságot jobban megközelíto képet felvázolni.
- Melyek azok a fobb gondolati csomópontok, amelyek tárgyalásra kerülnek a Horthy filmben?
- Az 1920 és 1944 közötti idoszak minden lényeges és fontos, a kormányzó életével és tevékenységével összefüggo kérdést érintek a filmben. Így szó lesz többek között a kormányzóválasztás körülményeirol, IV. Károly visszatérési kísérleteirol, a vörös- és fehérterror-problematikáról, a zsidótörvényekrol, a háborúba való belépésünkrol, a kiugrási kísérletrol, a felelosségre vonási szándékokról, és mindenek elott természetesen arról a rendkívül sikeres gazdasági, társadalmi, kulturális és szellemi nemzetépítésrol, amely ezt a megalázott és megcsonkított országot a ’30-as évek közepére tekintélyes európai nemzetté emelte, s a közepesen fejlett országok élvonalába juttatta. Errol a tényrol, valamint ennek tapasztalatairól manapság szinte egyáltalán nem beszélünk, pedig nagy szükségünk volna rá.
- Ön elso kézbol szerezhetett tapasztalatokat a környezo országokban, mindenek elott Romániában a Horthy-rendszer megítélésérol, hiszen a Trianon film kapcsán tavaly év elején országos méretu botrány robbant ki, melynek eredményeként az egyik román kereskedelmi televízió teljes egészében sugározta a filmet, és azt követoen Raffay Erno történésszel élo televíziós vitán vett részt.
- Ez az erdélyi vetítéssorozat, majd a nyomában kirobbant botrány arra is jó volt, hogy közvetlen közelrol érzékelhettük, hogyan vélekednek Horthy Miklós kormányzóról és korszakáról a román történészek. Az élo televíziós vitában folyamatosan Horthy-fasizmusról beszéltek, ezt a kifejezést használták, amelyet nem gyoztünk visszautasítani, s a kormányzót csak mint egyszeru háborús bunöst emlegették. Rendkívül nehéz ezekben a történelmi kérdésekben elorelépni, foleg ha az ember itthon saját maga körül is csak az elképeszto szenvedélyeket tapasztalja. Egy film természetesen önmagában semmit sem változtathat meg, legjobb esetben is csupán bizonyos tisztázó folyamatokat indíthat el. Átfogó politikai akaratra, mély magyarságtudattal átitatott történelemszemléletre, egy becsületes és büszkén vállalt nemzettudatra, ismeretekre, oszinte gondolatokra, kül- és kultúrpolitikára, médiákra, könyvek sokaságára, filmekre és színházi eloadásokra lenne szükség, amelyek országhatáron innen és túl egy másfajta történelemszemléletet sugallnak. Ennek segítségével legalább egy évtizedre lenne szükség ahhoz, hogy a magyar nemzet képes legyen megváltoztatni ezeket az Európában, nálunknál ügyesebb politikusok és agresszív politikai szándékok által meggyökereztetett magyarellenes szemléleteket. De hol vagyunk még ettol?
- A film történészekkel készült interjúk segítségével eleveníti meg a kort, mely mindenekelott az értelemre hat. Ugyanakkor az Ön filmjei meglehetosen érzelemdús alkotások.
- A kettot egyformán fontosnak tartom, még akkor is, ha egyesek olykor kifogásolják a történelmi dokumentumfilmben az érzelmekre való hatást. Megtették ezt a Trianon film esetében is, de tudomásul kell venni, hogy az ember nemcsak gondolkodó, hanem érzo lény is, tehát egy filmalkotásnak az érzelmekre is hatnia kell. Ez a hangvétel a Horthy filmbol sem hiányzik. Mindenekelott nagyszeru színészek tolmácsolják a történelmi kor jeles személyiségeinek gondolatait.
- Milyen helyszíneken forgattak?
- Mindenekelott Budapesten a Buda várában, ahol a politikai történések jelentos része lezajlott, a fováros utcáin, terein és persze, a kormányzó életében fontos szerepet játszó családi birtokon, a kenderesi kúriában. Örömmel tapasztaltam, hogy ebben a városban érezheto módon ma is szeretet és megbecsülés övezi a kormányzót és családtagjait. A forgatáshoz nagy segítséget kaptunk Baranyi Mihály polgármestertol és Faragó Edit helytörténésztol. Remélem, eljön még az az idoszak, amikor ezt a történelmi nevezetességu kúriát a magyar állam eredeti szépségében helyreállítja, benne múzeumot, könyvtárat, levéltárat és kutatóbázist rendez be, ahogy az egy múltjára érzékeny, jeles történelmi személyiségeire büszke, önmagára valamit is adó nemzethez illik. Forgattunk külföldi helyszíneken is, így egykori németországi fogva tartásának helyszínén, Hirschbergben és Weilheimben, valamint portugáliai emigrációjának különbözo színterein, Estorilban és Lisszabonban. A filmben elhangzó félszáz korabeli idézetet, szövegrészletet, késobbi visszaemlékezést az MTA Mezogazdasági Kutatóintézetének martonvásári helyszínén, a Brunszvik kastélyban vettünk fel. Nagy segítséget kaptunk az országban többfelé muködo Horthy Miklós Társaságoktól.
- Mit vár a filmtol, mire számít?
- Szeretném, ha sokan megnéznék. A közönség korábbi filmjeim, az egyetlen budapesti moziban, az Urániában vetített, majd aztán az ország szinte minden nagyobb városában játszott Trianon kapcsán elkényeztetett, hiszen több mint háromszázezren látták, ezenkívül majd kétszázezer iskolás tekintette meg szervezett körülmények között, tehát ez a félmillió nézo egy dokumentumfilm esetében Magyarországon elég nagy közönséget jelent. Szeretném, ha a mozisok nem félelmek és idegességek közepette, mondjuk úgy, hogy közönségnyomásra vetítenék a filmet. Szeretném, ha minél több iskolában vetítenék, ha beszélgetések, viták, tisztázó eszmecserék követnék azokat. Egyszóval szeretném, ha ez a film is minél több nézo érdeklodésével találkozna.
- Mégis, mit szeretne elérni a két világháború közötti magyar történelem értelmezésével összefüggésben?
- Elsosorban azt, hogy végérvényesen felejtsük el a ,,fasizmus, félfasiszta, fasizálódó ország” tendenciózusan hazug kifejezéseket, és az 1920 utáni magyarság helyzetébe helyezkedve az adott kor viszonyai és lehetoségei között vizsgáljuk történelmünket és abban a kormányzó szerepét. Tehát nyitott szívvel és részlehajlás nélküli tudattal értékeljük, ami fontos, helyes és jó törekvés volt, de legyen ahhoz is bátorságunk, hogy az elkövetett hibákra, tragikus tévedésekre vagy bunökre is felhívjuk a figyelmet. Ehhez lassan megvan a megfelelo történelmi távlat, így olyan könyvekre, színházi eloadásokra, filmekre, s ami a legfontosabb, televíziós musorfolyamokra lenne szükség, amelyek ezt a tisztázó folyamatot elosegíthetik. De, hogy ennél is konkrétabb legyek, a filmben sokoldalúan igyekszem bemutatni, hogy az 1920 utáni tragikus helyzetbol képes volt a magyarság egy, a társadalom minden szegmensét érinto, egymással szerves összefüggésben levo, mély magyarságtudattal átitatott gazdasági, társadalmi, kulturális nemzetépítésbe kezdeni, amellyel talpra tudtunk állni. Nagy szükség lenne erre az öntudatos politikai akaratra mai viszonyaink közepette, ahol a magyarság lelki, szellemi, kulturális és ma már látjuk, hogy gazdasági elnyomorodásának, szétesésének vagyunk tanúi. Kérdés, hogy be- és felolvadunk-e egy világfolyamban, amelyben önálló arcunkat elveszítjük, vagy képesek leszünk önálló, magyar érdeku akarattal lelkileg, szellemileg, majd azt követoen gazdaságilag is megerosödve részt venni e politikai folyamatokban.
Frigyesy Ágnes