Hidak a térben, hidak a lelkekben.
Határok választanak el bennünket, de van egy lelki országa szétdarabolt nemzetünknek, ahol mindnyájan otthon lehetünk. Illyés Gyula szállóigévé lett szavaival: Haza a magasban.
Ezt a hazát csak mi építhetjük, csak mi ápolhatjuk, kormányozhatjuk, csak mi, ottaniak és itteniek, mi, akik ,,tudunk egymásról, mint öröm és bánat", s hidakat építünk, lelki kapcsolatokat építünk és ápolunk.
Ez történt Kőbánya és Kovászna-Vajnafalva között. Ide, a hajdani közös haza egyik legkeletibb pontjára látogatott a magyar főváros kerületének számító városrész gyülekezetének mintegy harminc tagja, jöttek énekkarukkal, megszólaltak a lyukas zászlós emlékműnél tartott október 23-i ünnepségünkön. S megszólaltak vasárnap az istentiszteleten, ahol Szilágyi-Sándor András, az immár testvérré lett ,,másik egyház" lelkipásztora hirdetett igét. Énekkaruk kétrészes minikoncertet adott, a második részt az istentisztelet végére tett zászlóavató ünnepségen. Igen, mert zászlót is avattak Vajnafalva református templomában, címeres gyülekezeti zászlót, melyet Fábián Ernő özvegye terveztetett (Pécs L. Dániel, Magyarország) és varratott meg kisközösségének férje emlékére, aki október 12-én lett volna 75 éves.
Hogy a híd igazi Híd lehessen, Kőbánya lelkipásztora máris meghívta a kovásznai gyülekezetet, s külön annak fiataljait is jövő pünkösd második napjára, amikor a kőbányai gyülekezet saját önálló, kéttornyú temploma felavatásának 200. évfordulóját tartja.
Gazda József
