Természetesen, még a jövő évi választások előtt, lehetőleg idén ősszel, mert jövőre bajos lehetne ezt a személyes ,,csúcsteljesítményt" elérni. Pillanatnyilag ugyanis mást mutat a csillagok állása, s Geoană pártja, népszerűségét tekintve, még mindig nem lábalt ki a mélyrepülésből, s ha ez így marad, nehéz lesz választásokat nyerni. Ahhoz tehát, hogy Geoană mégis miniszterelnök lehessen, meg kell buktatni a Tăriceanu-kormányt, ami talán nem is lenne túlságosan nehéz, hiszen reális háttere valahol húsz százalék körül mozog, de lemondatásához Geoană mesternek és holdudvarának is támogatókra lenne szüksége. Elsősorban Boc demokratáira, akik viszont semmiképpen nem akarnak kötélnek állni, mondván, hogy bármi is lenne az érdek, ők azért a szocdemekkel nem fognak egy tálból cseresznyézni. Ez érdekes, mert ha az igazi vonzalmakat tekintenénk, ha a pártdoktrínákat vetnénk össze, akkor Boc és Geoană inkább cimborálhatna egymással, mint Tăriceanu és — Băsescu. Az államelnök nevét azért írom ide, mert pártsemlegességi fogadalma ellenére a hajóskapitány kormányozza igazán demokratáék bárkáját. Kérdés, milyen vizekre?! Kormányosunknak — isteni! — most újra kell vizsgáznia hajóskapitányi ismereteiből, s fanyar mosollyal állítja, bármikor képes erre, csupán az a gond, hogy ritkán lesz alkalma elmenni a konstancai tengerészeti akadémia át- és továbbképző kurzusaira. Ennek ellenére nem féltjük, hogy elhasalna kapitányi oklevele megújításának nagy vizsgáján, bravúrosan fogja ő azt abszolválni. Nagy kormányos! Gyönyörűen egymásnak vezette például a Magyar Polgári Szövetség és az RMDSZ két törékeny és már-már léket kapott bárkáját is, s a végén mindkettő elsüllyedhet. A mi nagyobb örömünkre és épülésünkre.

Itt aztán el is érkeztünk az idei nyárvég számunkra legérdekesebb és legégetőbb gondjához: itt van augusztus 24., mely időpontra az RMDSZ és az úgynevezett ,,radikális erdélyi magyar jobboldal" megegyezését időzítették a nagy kolozsvári találkozón, s a honi magyar közvélemény lélegzetét visszafojtva várja, hogy lesz-e megegyezés Tőkés László és Markó Béla között. Hogy pillanatnyilag nincs még, az biztos, hogy lesz-e egyáltalán, az még bizonytalan. Pedig lassan a nyakunkon már az esedékes európai parlamenti választások, s ha ilyen vidáman és önfeledten torzsalkodunk, akkor minékünk semmi tétje nem marad a nagy eseménynek. Nem lenne jó, mondom halkan és szerényen, s ha sziszegősen dühösre igazítanám a hangot, akkor az most frissiben a vadonatúj SZDSZ-es pártelnök, Kóka János anyaországi főtolvaj megnyilatkozásának tudható be, aki kerek perec kijelenté a minap, hogy az erdélyi magyarság autonómiájának és kollektív jogai biztosításának kérdése ,,nem aktuális". S érdekes, hogy egyetlen román politikai erő sem háborodott fel, nem emlegetett a belügyekbe való belekontárkodást!