Irodalom: Búcsú Méhes Györgytol

2007. április 14., szombat, Archívum 2003–2007

Mesével mindent el lehet mondani
Beszélgetés - nem sokkal halála elott - a Kossuth-díjas íróval
Évtizedeken keresztül örvendett nagy népszeruségnek Méhes György Erdélyben, allegorikus álmeseregényei már akkoriban több tízezres példányszámban keltek el, kultuszkönyvként mutatták a diktatúrában élok vágyát, hogy irodalmi szövegben is visszaköszönjön rájuk a mindenkori zsarnok legyozésének története. Színdarabjai, melyeket majdminden erdélyi színház musorára tuzött, tömegeket vonzottak a nézoterekre. ,,Az író dolgozzék, és ne a közönség; o találja meg azokat a helyzeteket, o formálja ki azokat a jellemeket, melyek a gondolatot kézzelfoghatóvá teszik. A közértehetoség az író udvariassága - mondta egy valóban udvarias francia író” - vallotta Méhes György, akinek darabjai valóban erre a közérthetoségre alapozva közelítették színházat és nézot egymáshoz - hatalmas közönségsikerrel. Az erdélyi polgári társadalom jellegzetes vonásait megörökíto regényei a hetvenes évek végétol jelentek meg. A meséken edzett tollú Méhes regényeiben szerelem, siker, pénz és bukás körül forog a történet, az író mélyre ás abban a társadalmi rétegben, melyet vizsgál, megmutatja gyenge pontjait is, azt, ahogyan szétesik.
Méhes György a Magyar Írószövetség örökös tagja. 1999 októberében a Magyar Köztársaság Kiskeresztje érdemrend kitüntetésben részesült, 2002. március 15-én Kossuth-díjat kapott. 2005-ben a Bécsi Európa Akadémia az Európa Akadémia Díjjal tisztelgett az író elott, aki nem érte meg 91. születésnapját, 2007. április 10-én elhunyt. Másfél évvel ezelott, mikor felkerestem budapesti lakásában, már betegeskedett, de derusen és szeretettel mesélt: sikereirol, kudarcairól - életérol.
- Már elismert újságíró, színikritikus volt 1952-ben Nagy Elek, amikor politikai csatározások kereszttüzébe került, mert nem volt hajlandó beállni az ideológiai zászlóhordozók közé, és nevet kellett változtatnia. Ekkor, visszatérve a gyökerekhez, egyik anyai ose nevét vette fel. ,,Nem tagadom, büszke vagyok eleimre, akik a XVIII. század óta, apáról fiúra szálló örökségképpen, öt nemzedéken át matematikát tanítottak az egyik kolozsvári kollégiumban” - mondta egy interjúban. A megpróbáltatások azonban nem törték keresztbe pályáját, sot, ezután kezdodtek a sikeres évek, a mesék, meseregények sora jelent meg. Hogyan emlékszik vissza erre az idore?
- A névváltoztatást a kommunista íróként ismertté vált Nagy István, az iskolák nélkül, asztalossegédbol lett egyetemi rektor és akadémiai levelezotag kényszeríttette ki, akit zavart a névrokonság. A román írószövetség büntetobizottságot állított fel, hogy megtárgyalják ügyemet, horthysta katonatiszti és polgári újságírói múltamat. (A háború alatt a magyar királyi honvédségnél zászlósi rangban teljesítettem határszolgálatot, irodai munkát végeztem, és román-német tolmácsa is voltam alakulatomnak.) Az ítélet szerint nem írhattam többé a saját nevemen. A falon ott volt osapám, Méhes György matematikus-filozófus tanár képe, gondolkodás nélkül döntöttem: büszke leszek, hogy ükapám nevén írhatok. Ezen a néven írtam alá meséim, késobb is minden muvem.
- A mese mindig a gyermekkor talajából táplálkozik. Ki mesélt Méhes Györgynek gyermekkorában? Mi volt az a meghatározó élmény, amely a ,,jellegzetesen polgári nevelte­té­su” fiatalembert az alkotás, az írás útjára vezette?
- Mesélni én már szülovárosomban, Székelyudvarhelyen elkezdtem, és azóta sem fejeztem be. Az udvarhelyszéki, boldogfalvi nagyanyám, aki kilenc gyermeket szült nagyapámnak, az árvátfalvi tanítónak, nagy mesélo volt. A mese gyönyöruségét tole és édesanyámtól, Sárkány Ilonától örököltem, és itt, a Székelyföldön gyujtöttem azokat a mesei elemeket, melyekbol késobb magam is építkeztem. Mikor nagyobb lettem, úgy tízéves, már én meséltem nekik. Életem utolsó napjaiban sem fogom elfelejteni, mennyire fontos a mese. Erot adott, hogy épségben megmaradhassak a nehéz idok alatt is. A nagy mesélés ideje azonban a gyermekeimmel együtt köszöntött be az életembe. Emlékszem, a térdemre ültettem a kislányomat vagy a fiamat, és mondtam a meséket. Aztán egyszer azt mondja a feleségem, Erzsébet: menj a másik szobába, és írd le a meséidet. Késobb o vitte el a kiadóhoz is oket.
- 1954-ben jelent meg az erdélyi gyermekirodalom egyik alapmuveként számon tartott, ám a felnottek körében is nagy közkedveltségre szert tett Gyöngyharmat Palkó és más mesék címu kötete. A Gyöngyharmat Palkó a felnottek olvasatában ,,a diktatúra parabolája”, a hatalom természetrajzának leírása, a zsarnoksággal való szembeszállás lehetoségeirol szól. Az akkori leszukített közegben elevenen hatottak ezek az ember-hatalom, zsarnokság-hatalom viszonyát feszegeto varázsmesék.
- Már elso kiadásukkor nagy népszeruségnek örvendtek, az olvasók merész, politikai meseként fogadták és értelmezték, s igyekeztek megvenni minél hamarabb oket, még mielott kitör a botrány miattuk. Akkoriban tíz-tizenkétezer példányban keltek el, és most nagy örömömre újra feltámadtak.
- Fiatalkorát a Bizalmas jelentés egy fiatalemberrol címu önéletrajzi ihletésu regénye (1982) tanúsága szerint a háború sötét esztendei határozták meg…
- A csodálatos gyermekkor után valóban keseru évek következtek. Majdnem valamennyi diáktársamat elhurcolták, és csak alig néhányan kerültek közülük haza. Én talán ügyesebb és szerencsésebb voltam náluk. A katonaságnál, mint említettem, irodista voltam, irodistaként védtem a hazát, a frontra nem kerültem ki. 1944-ben nosültem meg, és mire a nosülési szabadságról visszatértem, alakulatom már kiment a frontra. A katonaság idején is tovább dolgoztam, színikritikákat írtam - többek között - a Keleti Újságnak, amelynek 1939-tol 1944-ig voltam munkatársa. A nyilasok próbáltak beszervezni, foszerkesztoi állást kínáltak Pesten, nagy fizetést, lakást. Késobb a kommunistáktól is távol tartottam magam. Párton kívüli, független és állástalan maradtam.
- Színikritikusból lett színpadi szerzo, mégpedig olyan hatásos, hogy majdminden darabja tömegeket vonzott a színházba, kassza­siker lett. Az elso, az Oroszlán a kastélyban azonban 1960-ban a kritikusok és a közönség elott egyaránt megbukott. A darab bukásának tapasztalatait késobb tanulságosnak nevezte. Mesélne errol?
- Izgatottan készültünk a bemutatóra. A feleségem már a fopróbán figyelmeztetett, de a rendezok, Farkas István, Szabó József és én is úgy éreztük, nagyszeru eloadás lesz. Az abszurd komédiát azonban nem fogadta el a közönség. A magasból sírkövek ereszkedtek alá, óriás feju alakok lézengtek a színpadon, az emberek szinte menekültek ki a terembol. Azt gondoltam, bármilyen borzalmas is, nem baj, ha egy drámaíró az elso darabjával megbukik. Megbukott Moliére, Ibsen, Brecht, Miller. Biztattam magam, és fokozatosan visszatért az önbizalmam.
- A bukás után sikerek sorozata következett, hiszen hamar rátalált arra a hangra, amely meghozta a közönség szeretetét: a magyar irodalomban leginkább a Molnár Ferenc vagy Heltai Jeno által muvelt szórakoztató darabokra, a mindennapi életet görbe tükörben bemutató vígjátékokra. Egyes kritikusok fanyalogtak, a közönség ünnepelte ezeket az eloadásokat.
- Valóban egymást követték a sikerek, a legtöbb darabomat nagy szeretettel fogadták. A 33 névtelen levél, a szocialista viszonyok szatírája 1966-ban került színpadra. Eloadásain a közönség tombolt, és majdminden erdélyi színház bemutatta. Az ezt követo Mi, férfiaknak 1968-ban talán még ennél is kedvezobb volt a fogadtatása. Temesváron mutatták be, majd Marosvásárhelyen parádés szereposztásban játszották, Szatmáron zenés vígjátékként adták elo, de játszották Nagyváradon is. Román, német nyelvu eloadások is voltak, több magyarországi színház is musorára tuzte. Számomra a közönség szeretete volt a dönto. És olyan kritikusok álltak mellém, mint Gálfalvi Zsolt, Oláh Tibor, Szocs István.
- A vígjátékokat komolyabb hangvételu drámák, történetfilozófiai problémák parabolisztikus ábrázolásai követték. A közönség ezeket is ugyanolyan lelkesedéssel fogadta?
- Az emberek megértették és élvezték ezeket a drámákat is. A Noé bárkája az 1960-as évek végén született. Közeleg az özönvíz, a hivatalos álláspont azonban ezt tagadja. Hosszú idon át zuhog az eso, az illetékesek, Góg, a diktátor, Magóg, a bürokrata és Demagóg, a fopap és idojós azonban napsütésrol beszélnek. Az analógiát mindenki értette. 1970-ben, a romániai nagy árvízi katasztrófa után be is tiltották a darabot. Egyébként Kós Károlynak köszönhetem a legnagyobb megbecsülést, ami ért, és a kedvet is, hogy további drámákat írjak. Az o biztatásának, elismerésének köszönhetoen írtam meg a sovinizmust kigúnyoló Barbár komédiát, majd a bibliai mítoszon alapuló parabolát, a Jerikót, ami talán a legkeserubb drámám. 1983-ban írtam. A nyolcvanas évek végén született a Bizánci capriccio (címváltozata a Ti, földi istenek). Ezt Romániában nem lehetett bemutatni, annyira szembeszöko volt a párhuzam. A kicsempészett kézirat alapján Magyarországon, Budapesten mutatták be. Mire színpadra került, a diktátor meg is bukott.
- A színpadi szerzo sikerét idoben is a regények követték. Elso, felnotteknek szánt regényét, az Orsolyát 1977-ben adták ki, ezt követte a Bizalmas jelentés egy fiatalemberrol címu önéletrajzi írás, melyrol már beszéltünk, majd az érzelmes kisregények, az Emmi és a Gina. A 2001-ben megjelent Méhes-monográfia (Bizalmas jelentés egy életmurol) szerzoje, Orbán János Dénes az életmu koronájának a Kolozsvári milliomosok címu regényt nevezte, amelyet 1997-ben adtak ki eloször…
- Valóban, és 2005 oszén újra kiadták Magyarországon, én pedig örömmel figyeltem, hogy mekkora sikere van. A regény - remélem - huséges képet rajzol az erdélyi nagyipar fejlodésérol. Hosei, a Keller család tagjai (olyan különösnek számító milliomosok, akik munkásaikkal hajnaltól késo estig együtt dolgoztak, megbecsülték oket) valóban éltek: a regényben a bajor származású, Szászrégenbol Kolozsvárra települt Renner család történetét dolgoztam fel, a család tagjairól mintáztam a figurákat. Elmúltam nyolcvankilenc éves, de ma is él bennem az egykori Kolozsvár. Mi maradt meg a kincses városból? Soha el nem múló szeretete. Ez az a kincs, melyet örökre megorzünk.
- Székelyudvarhely, Kolozsvár után hogyan lett Budapest Méhes György otthona?
- Erzsébettel, a feleségemmel akkor költöztünk ki Budapestre, amikor már mindkét gyermekünk itt lakott, a család így lehetett újra együtt. A feleségemmel ötvenkilenc évig éltünk együtt boldog házasságban. Nagy tragédia volt életemben, amikor két évvel ezelott meghalt.
Lejegyezte: Farkas Kinga
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2007-04-14: Archívum 2003–2007 - :

Kiscimbora: Szikra Ferkó