Végre valami történt Magyarországon! A pártharcoktól dúlt anyaországban a nemzet lelkiismeretének ma még élo legnagyobb alakja, Csoóri Sándor állt a magyar értelmiség új mozgalmának élére, mely - most, a huszonnegyedik órában - próbálja menteni azt, ami még mentheto a nemzeti tartásból és összetartozásból, s világgá kiáltani: így nem mehet tovább! A politika csodöt mondott, a politika lealjasodott, egyéni és csoportérdekek dúlják a szétcincált maradék országot, s amit Trianon sem tudott elvenni, azt most Kókáék, Gyurcsányék vágják zsebre, illetve dobják koncul a globalizáció oltárára. Engesztelo áldozatként, nyilván. Mert szerintük a magyar nép máig és mindörökre bunös náció, melyet nem csak megalázni, de kifosztani is ildomos, sok-sok évekkel a második világháború befejezése után, az újra gyökerek alá taposó békeszerzodéseket követoen, a komcsi diktatúra szörnyu évtizedeit nyeldeso-öklendezo magyarság körében, az ötvenhatos nagy kísérletet átélo és iszonyúan megszenvedo egész (!!!) náció vonatkozásában. S ma újra ok a hatalmon! A nemzeti himnusz elhangzása alatt képmutatóan és szemforgatóan mellét markolászó fotolvaj miniszterelnökkel, a még rablóbb ,,liberális” pártvezérrel, aki nem csak a magyar nép és kiváló orvosai által megteremtett ispotályokat, de már az élet és a gyógyulhatóság reményét is áruba bocsátaná. Ilyen mélyre még soha nem züllött ez a nemzet. Mert megtaposottan is, leigázva is, mindig megpróbálta felemelni a fejét. Most nem. Vagy csak tétován, tájékozatlanul, kapkodva, nem látván, nem lelvén ,,a vad förgetegbol” kivivo, irányt szabó, irányt mutató csillagot. Ami bizonyosan nem vörös, de nem kell hogy fehér, barna se legyen.
S itt kezdodik a még meglévo, létezo magyar csúcsértelmiség felelossége. A vállalás kényszere. A Csoóri Sándoré, a Vízi E. Szilveszteré, a Für Lajosé, a Glatz Ferencé, a Makovecz Imréé, a Melocco Miklósé, a Döbrentei Gáboré, a Pozsgay Imréé, mindazoké, akik ezt a népet még nemzetnek, fölemelheto közösségnek tartják. Nincs már Illyés Gyulánk, nincs már Süto Andrásunk, fogyunk-fogyatkozunk a legnagyobbakban is, de még akadnak lelkiismerettel megáldott és megvert szellemóriásaink. Félreállítottan, leszóltan, lesajnáltan, mert ok nem tarháltak maguknak latifundiumokat, vállalkozásokat, másoktól - a nemzet jobbjai által - létrehívott ingatlanokat és ingóságokat.
Csoóri Sándor - kissé megfáradtan, bajaival küszködve, a korosodás nyavalyáival is - élére állt ennek a márciusi mozgalomnak, Márciusi Chartának, minek célja nem más, mint nemzeti önbecsülésünk visszaszerzése. Ha már nem lehet várni politikusainktól.
Sem határokon belül, sem határokon kívülrol. Sem jobbról, sem balról. Persze, a felelosségek mértékével és mikéntjével azért ugyancsak tisztában vagyunk.
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.