A színészt majdnem mindig megtapsolják, visszahívják a színpadra, míg egy politikust kampánybeszéde után esetleg megtapsolnak, de kis idő múlva már kifütyülik, szidják. A legkisebb vezetőtől a legnagyobbig, beleértve az államelnököt is, megválasztásuk előtt olyan ígéreteket tesznek, hogy az egyszerű népnek tátva marad a szája. Azután jönnek rá, hogy tévedtek, a megválasztottak mindent saját érdekükben, hasznukra tesznek. Most is előttem van, mikor Băsescu narancsszínű mezben Tăriceanuval együtt magasba lendített kézzel köszönte meg az ünneplést, s fűt-fát ígértek. Éljenek jobban! szlogennel indultak közös útjukra. Sajnos, két és fél év alatt nem tudták eldönteni, melyikük harácsolt többet, s olyan személyi ellentét robbant ki, mely elfajulva már az egész társadalomra veszélyessé válhat. Nem részletezném, de szégyen a világ s nem utolsósorban Európa előtt, hogy egy államfő személyi ellentét miatt miniszterelnöke és kormánya ellen csatározik, és viszont.
Nagy lépésre szánta el magát az RMDSZ vezetősége is. Olyan sürgés-forgás előzte meg a Tőkés—Markó-párbeszédet, mintha egyenesen Putyin és Bush találkozna, a világ sorsát, jövőjét döntenék el. Az elején még abban sem tudtak megegyezni, hol és mikor folyjon le a tárgyalás. Nem tudom, ki hogyan van ezzel, de nekem fáj, hogy két magyar ember nem tud egymással beszélni. Markó Bélának, a szövetség elnökének nem Voiculescuval, Funarral kell leülnie tárgyalni (lehet, azokkal most szívesebben tenné), hanem az EMNT elnökével, Tőkés Lászlóval. Azt tudjuk nagyjából, hogy miről szól a párbeszéd. Csak az homályos, mi van a háttérben, mi az oka, hogy a Markó-csapat oly nehezen egyezik ki Tőkés embereivel. Mi az a nagy különbség, mely elválasztja őket? Ismerjük az RMDSZ tizenhét éves munkáját, be nem váltott ígéreteit, távlati terveit, s az a véleményem (nekem s másoknak is), hogy ha ilyen ütemben haladunk, nehéz lesz a helyzete e maroknyi magyarnak. Megtörténhet, hogy a következő választásokon nemhogy a kormányba, de a parlamentbe sem jutunk be.
Így van, s ennek dacára az RMDSZ vezetősége nagyon derűlátó, bízik a tagok hűségében, holott népszerűsége napról napra csökken. Most nem azzal kellene foglalkozniuk, hogy a jövő évi helyhatósági és általános választásokra jelszavakat gyártsanak, ígéreteket varázsoljanak, hanem hogy mentsék, ami még menthető. Összeülni, tárgyalni, közös nevezőre jutni, mert csak így lehet összefogni a széthullásnak indult magyarságot.
Lőrincz Béla, Sepsiszentgyörgy
