Tőkés László köszöntőjében nagyra értékelte, hogy annak idején külföldről is segítséget kaptak. Külön kiemelte a magyar televízió Panoráma műsorának szerepét, hangsúlyozva Pozsgay Imré­nek és Szűrös Mátyásnak még a rendszerváltás előtti — az akkori magyar politika szempontjából bátornak számító — megnyilatkozásait. A forradalom szikrájának tekintett európai parlamenti képviselőnek, volt református püspöknek Traian Băsescu államfő a legmagasabb román állami kitüntetést, a Románia Csillaga (Steaua României) érdemrendet adományozta. Az elismerést Eckstein-Kovács Péter, a román államfő kisebbségi ügyekért felelős tanácsadója kézbesítette a gálaesten. Tőkés László előzőleg a temesvári polgármesteri hivatal által adományozott emlékplakettet vette át. Az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövete is kitüntette, Martin Luther King Nobel-bé­kedíjas amerikai fekete lelkészhez, polgárjogi harcoshoz hasonlította, és gratulált a bátorságához.

A hit segített

Lech Walesa előadásában azt mondta: a Szolidaritás az 1956-os magyar és az 1968-as cseh kommunistaellenes megmozdulásokból merítette erejét; valamennyi elnyomott nép erejét a hit segítette a zsarnokság alóli felszabaduláshoz. A temesvári konferencia előadóinak névsora azt jelzi, Közép-Európában a húsz évvel ezelőtti rendszerváltozás kulcsfigurái ma is egymás szövetségesei. Az említetteken kívül ott volt Markus Meckel volt keletnémet külügyminiszter és Orbán Viktor volt magyar miniszterelnök, a Fidesz―Magyar Polgári Szövetség elnöke. Markus Meckel ― aki az NDK fennállása idején evangélikus lelkész és ellenzéki személyiség, a fordulat hónapjaiban pedig az NDK utolsó külügyminisztere volt ― úgy vélte: két évtizeddel ezelőtt nem a Nyugat győzött Keleten, hanem a szabadság és a demokrácia szelleme. Szerinte a rendszerváltozáson átesett országok nem ajándékba kapták az európai uniós tagságot, hanem kiharcolták azt maguknak. A temesvári konferencia második felvonásának nyitányaként levetítették Szőczy Árpád Drakula árnyéka című dokumentumfilmjét, amelyet hétfő este a Duna Televízió is műsorára tűz. Ez annak a kanadai stábnak a kalandos útját idézi fel, amely 1989 tavaszán leforgatta és kijuttatta Romániából a szekusok által őrzött Tőkés László falurombolást bíráló interjúját.

Csak együtt lehetünk szabadok

A kelet-európai népek sorsközösséget alkotnak, csak együtt lehetnek szabadok, erősek és sikeresek — állapította meg tegnap Temesváron Orbán Viktor a forradalmi emlékév alkalmából szervezett nemzetközi konferencián. Emlékeztetett: e térség népei együtt töltötték a második világháború utáni évtizedeket a kommunizmus börtönében. Bár később megbuktak a kommunista diktatúrák, a rendszerváltás után húsz évvel azt látni, még nem ért véget az átmeneti korszak, a régi világ visszahúzó törekvései miatt még sokan érzik, hogy másképpen, mint azelőtt, de meg van kötve a kezük. Orbán szerint már a Nyugat is kezdi belátni, hogy a legnagyobb veszély ma ebben a térségben a kommunista struktúrák továbbélése. * Európához csak a térségünkön belüli együttműködésen keresztül vezet az út, de a magyar térségpolitikát kellően összhangba kell hozni a magyar nemzetpolitikával — fejtette ki Né­meth Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke. A fideszes politikus szerint 1848-ban, 1956-ban és 1989-ben a magyarok és románok együtt indultak, utána pedig szembekerültek egymással. ,,Most eljött az a pillanat, amikor fel kellene ismernünk, hogy Európához csak az együttműködésen keresztül vezet az út" — mondotta, és hozzátette: a jövendőbeli magyar kormány elkötelezett célkitűzése, hogy Romá­niával és Lengyelországgal — e két kitüntetett partnerünkkel — elmélyült térségi együttműködést alakítson ki.

A kommunista örökség

Deutsch Tamás fideszes európai parlamenti képviselő szerint — aki az 1989-es prágai tiltakozás egyik főszereplője volt — a rendszerváltozás valóban megtörtént a térségben két évtizeddel ezelőtt, de minden problémája a posztkommunizmus jelenségéből fakad. Az előadók közül többen is ,,temesvári csodáról" beszéltek, amikor felidézték a húsz esztendővel ezelőtti eseményeket. A temesvári felkelés történelmi körülményeit elemezve Gabriel Andreescu egyetemi tanár és politológus természetellenesnek nevezte, hogy az akkori eseményeket mind a mai napig eltérően értelmezik Romá­niában. Szerinte az akkori eseményekben a nómenklatúra változás iránti igénye is szerepet játszott, amellyel szemben Nicolae Ceauşescu a végsőkig ellenállt. A külső tényezők mellett azonban az volt a legdöntőbb, hogy a román társadalom akkor már tűrőképességének határához érkezett. Pozsgay Imre volt magyarországi államminiszter a kelet-közép-európai népek újjászületéséről beszélt, vagyis szerinte akkor nem a nagyhatalmak közötti viszonyrendszer változása, hanem a ,,nemzeti öntudatosodás" játszotta a legfőbb szerepet. Szőcs Géza költő, az RMDSZ volt főtitkára és alelnöke személyes történetén keresztül beszélt a forradalom napjairól, Bakk Miklós egyetemi docens pedig az erdélyi magyarság húsz évvel ezelőtti egységéről és mai politikai szerkezeti megújulásának fontosságáról beszélt.