A jelenlegi nyugdíjrendszerben az időskori anyagi biztonság három pilléren nyugszik: az ismert nyilvános rendszer (itt a pénz kezelője állami intézmény), a kötelező magánnyugdíj (ezt augusztus 15-én ismertettük, bevezetésére most készülnek, kezelői magáncégek lesznek), illetve a fakultatív, azaz nem kötelező magánnyugdíj, ahol szintén magántársaságok hivatottak a befizetett összegek forgatására, s ha eljön az idő, kiegészítő járadék folyósítására.
A nem kötelező magánnyugdíjalapokhoz a befizetés már május végétől lehetséges, eddig hat alapkezelő és hét alap kapott működési engedélyt a magánnyugdíjrendszert felügyelő országos hatóságtól. Ezt a harmadik biztosítási formát a 2006/204-es törvény szabályozza. Eszerint fakultatív nyugdíjbiztosítást köthetnek: alkalmazottak, közhivatalnokok, egyéni vállalkozók, szakmai vagy mezőgazdasági tevékenységből jövedelmet megvalósítók stb. A biztosítási díjat fizetheti az alkalmazott, de a munkaadó is. A ráfordított összeg mindkét esetben évente személyenként kétszáz euróig leírható a jövedelemadó, illetve a profitadó kiszámításához figyelembe vett alapból.
Fakultatív nyugdíjbiztosítás egy vagy több alapnál is köthető, de a befizetett összeg nem haladhatja meg a havi adózás előtti (bruttó) jövedelem tizenöt százalékát. Ha a munkaadó pótjuttatásként fakultatív magánnyugdíjalapba is befizet, ezt a szakszervezettel vagy az alkalmazottak képviselőivel együtt belefoglalhatja a kollektív és egyéni munkaszerződésbe. A biztosítás megkötése után a befizetendő pénzt, ha nem a munkaadó állja, letartják a fizetésből, s a nyilvános rendszerben esedékes tb-hozzájárulással egy időben átutalják a választott magányugdíjalap kezelőjének a számlájára. Ha a munkaadó fizet, saját készletéből küldi a pénzt ugyanoda. Más esetekben a befizetés a biztosítási szerződésben előírtak alapján történik.
A magánnyugdíjalapból pénzt csak a 60. életév betöltésekor lehet kivenni. Ennél hamarabb csak rokkantság esetén kérhető a fakultatív nyugdíj folyósítása, ha már összegyűlt az ahhoz szükséges összeg. Ez legalább kilencven havi befizetésnek felel meg. Ha ennél kevesebb a hozzájárulás, a meglévő összeget egyben vagy legtöbb ötévi járadékként lehet felvenni. Elhalálozás esetén a pénz a kedvezményezettnek (örökös) jár.
A legalább kilencvenhavi (7,5 év) befizetés alapján következik, hogy ha valaki ebből az alapból nyugdíjban szeretne részesülni, legalább 52,5 éves korában kell biztosítást kötnie, s folyamatosan fizetnie a hozzájárulást. Egyébként majd csak a számláján összegyűlt járandóságra tarthat igényt.
Hogy melyik alap mekkora járandóságot biztosít, attól függ, hogy kezelője miként sáfárkodik a befizetésekkel. Az alapok kezelői lehetnek erre a célra alakult társaságok, már működő befektetéskezelő társaságok vagy biztosítótársaságok, ha megkapták a felügyelet engedélyét. A törvény értelmében egy fakultatív magányugdíjalap legkevesebb száz résztvevővel működhet.
Mielőtt valaki megkötné a biztosítást, ismernie kell az alap prospektusát, mely tartalmazza többek között a befektetési politikát, a kockázatokat, a költségeket, a szolgáltatásokat. A biztosítás megkötése érdekében ügynök keresi meg az embereket. Eddig tizenhárom magánszemély és huszonöt társaság váltott ki engedélyt erre a tevékenységre. Hogy melyek azok, a felügyelő hatóság honlapján lehet megnézni (www.csspp.ro).