Legutóbbi könyvemben, mely Amikor az ember nincs es ezen a világon. Paraszti nemi kultúra és nemi erkölcs Csíkszentdomokoson cím alatt jelent meg, a nemzés titkainak is figyelmet szenteltem. Ezek azonban nem viccek, noha humorral telített történetek, értelmezések. Adatközlőim a maguk tapasztalatát valami sajátos szellemi nyugtalansággal ötvözték, és paraszti elemzőkként keresték a dolgok, jelenségek közti ok-okozati összefüggéseket, fogalmaztak meg magyarázatokat, ,,elméleteket" azokra a titkokra, melyeket tudományos képzettségük hiányában nem érthettek, de a maguk módján mégis meg akartak érteni.
Kétségtelen, hogy sok okfejtésük naiv, megmosolyogtató, derűt keltő, de mindenképpen szellemi munka, gondolkodás termékei. Érvelésük olykor lázadásnak is tekinthető egy-egy olyan helyzettel szemben (pl. az ikrek vagy leánygyermek születése), amit nem tud vagy nem akar elfogadni, ezért a székely furfang és remekbe szabott komikum esetei is.
Mitől függ, hogy ki minek születik? Véletlen-e vagy Isten rendelése, hogy az egyik gyermek s a másik leányka?
,,Nem tudom. Úgy van az ember életibe béállítva, hogy eccer fiad lesz s máskor leányod? Egy az apjok, egy az anyjok, s mind a kettő odahasonlít a családhoz. Csak az egyik erősebb. Ugye, ott van Kedves Gergely bácsi családja: kilenc fiuk született, s csak fiú. Gergé bácsi vót az erősebb. Hamarább kapcsolt az ő vére, mint a Józéfa nénié. Hamarább élvezett, mint az asszony. Csak ez lehet az oka, hogy mind fiúgyermekjek lett, s hogy mind rea hasonlítottak. Józéfa nénire egy se. Gergé bácsi örökké mondta, hogy »úgy látszik, csak nekem esett jól, me Józéfának nem lett lejánya. Kilenc ember fog a koporsóm mellé állni, nincs egy lejány, aki majd megsírasson«. Aztán itt van egy öreg néni: neki es vót négy fia s egy lejánya. S elmondta, hogy »nekem csak eccer esett jól, s úgy lett Marcella«. Ha az asszony élvez, jólesik neki, akkor leány fogamzik. Ha örökké késésbe van, akkor inkább fiút szül.
Nekem mind a kétféle lett, s akkor az apja vót büszke, hogy neki van mindenféle magja: fiút es tud csinálni, s lejánkát es. Mind az öt odahasonlított az apjokhoz."
,,Ha az asszony nem élvez, nem lesz gyermek. Annak eppen úgy meg kell ondózzon, mint a férfinak. Én éppen tanulmányoztam magamba, most nem rég es, hogy hanemegyéb úgy történik, hogy a férfiú hamarébb leélvez, s akkor jő a nő, s ebből lesz a gyermek. A fiú. S ha a nő élvez le hamarébb, s utána a férfiú, akkor ebből lesz a leányka. Met, ugye, az ondó bément, s a nő azután élvez, s abból akkor fiú kell legyen. Én így képzeltem el magamnak." (f., 75)
,,Azt mondták, hogy ha a férfi élvez hamarabb, akkor leány lesz, ha az asszony, akkor fiú lesz.
Ilyen hülyeségeket es csináltak, hogy ha lejánt akarsz csinálni, akkor tégy az asszony segge alá párnát, s ha fiút akarsz, akkor tégy sapkát. A másik férfi mondta így társaságba, »De én bévittem még a fészit es az ágy alá, s mégse lett fiam!« Mü nem tettünk párnát, s méges csak leánykák születtek." (Elégtétellel kacagja) (n., 77)
,,Odafent Bács János bácsiéknál csak leánykák születtek. S mondták neki, »Tegyél sapkát, s figyelj oda, mikor közösülsz az asszonnal!«" (n., 69)
Mi a jó fogamzás titka?
,,Mind a kettő úgy oda kell adja magát, hogy aztán most beléeresztnek mindenfélit, hogy eccer legyen gyermek."
Be lehetett-e folyásolni a közösüléskor, hogy fiú vagy lejánka legyen? Mi történt, ha nem az lett, akit vártak?
,,Azt nem lehet béfolyásolni semmivel. Az jő magától. Mi es másodiknak fiút akartunk. Én es, de az uram! Arról hallani se akart, hogy a második lejánka megszületett. Az egyvégbe részeg vót. Met engemet a pityókaásóból vittek a karcfalvi szülészetre. Éva nénihez (bába) béadtak a szekerről, ő hívta a mentőt, s a lejánka született meg. De az meg vót mondva előre, hogy ez Béla lesz.
Édesanyám visszajött, met elkísért Karcfalvára, s mondta, hogy megvan, s lejánka. Azt mondta erre az uram, hogy nem az övé! »Ha nem fiú, akkor nem az enyém!«, ordította a szüleimnek es, met ott laktunk. Édesanyám mondta neki, hogy Ágoston, le kell menni Karcfalára, s a lejánkát kell anyakönyveltetni. Erre azt válaszolta, hogy kérdejzem meg, hogy ki kell béírassa. Ő, azt? Ha fiú lenne, akkor tudná, hogy az övé, de ennek kerejsem meg az apját, met nem az övé. Azt mondta, hogy »avval a lejánkával menj oda, akivel csináltattad, hogy anyakönyveltesse!«
S akkor tuggya-e, hogy ez nekem mekkora keserűség vót? S a szégyen ölt meg."(n., 66)
Volt-e, van-e olyan eset, hogy nem lett gyermek, s az asszony más férfitől kért magot? Hogyan csinálta? A férje tudott-e erről? S ha tudott, elfogadta-e az így fogott gyermeket? Hogyan vélekedett a falu?
,,Mondok még egy esetet. Annak se lett gyermeke az urával.
Mikor a kollektíva megtörtént, akkor esszekeveredett a világ. Hítták a menyecskét, ment a menyecske, hítták az urát, ment az ura a kollektívbe. Közben aztán a menyecskét megpottyogtatta (suttogva) egy fiatalember. Az ura észrevette, s aztán csapóhegyre vette, elverte s elkergette. S nem volt esztendeje, s egy szép fiúgyermeknek anyja lett. Na, hol vót a hiba? Férfihiba vót! Met a másiknak a külüje beért a belibe, s az uráé csak a szádába." (f., 76)
„Azt mondták, hogy a férfinak olyan az izéje, hogy nem lesz gyermek. Nincs neki gyermekmagja. Úgy, mint az állat: megfutostassák, de attól a bikától nem lesz borjú. Magtalan férfi. Az asszonynak lenne, de nem fog a férfitől. Aztán segített más férfi. Olyan elég vót. Baj vót érte, de eltűrte az ember, csakhogy legyen gyermek. Az ember csak eltűrte a feleséginek. Az asszony csak hézzafért a maghoz, s lett gyermeke. S az ember aztán magáénak vallotta. Olyan es vót, nem adta vóna semmiért se, csakhogy gyermek lett." (n., 80)
,,Olyan vót, fehérnép, hogy egy másval esszefogott, s terhes lett. Az ura mellett mást tartott: szeretőztek, s az ura es egyetértett az asszonnyal, hogy valahogy legyen gyermek? Belenyugodott abba?
Tudok én ilyent. Felcsinálta az egyik asszont egy másik ember, s ennek az embernek a felesége elment bubalátni. Met tudta, hogy az ura jár ehhez az asszonyhoz. S azelőtt nem lett gyermekek. Elment bubalátni. S azt mondja, »eljöttem, Zsuzsa, nézzem meg, lám, milyen szép bubád született az uramtól«. S akkor megnézte, s hát persze, szép buba vót, s azt mondta Zsuzsának: »Ne szégyelld sohase, ügyes ember csinálta. Az én uram, nem szégyellni való! Pont olyan, mint Katicám, ez a lejánka. Nem hejába testvérek«. Na de ezt az egész falu tudta, hogy ez terhes, s azt es, hogy kitől. Ennek ment a híre.
S az ura elfogadta, nem dorgálta. Úgy el vót fogadva, hogy az az ők gyermekük. Az embert azért olyan pape-laptenek nevezték, hogy a bitangot, a másét neveli. Na de, ahogy mondják, »Mindegy, hogy ki kakasolta, de az én tyúkom tojta.«"
Mi a titka az ikerszülésnek? Esetleg függ-e attól, hogy hogyan közösültek? Miért egyneműek, miért kétneműek?
,,Na, ezt nem tudtam meg soha. Mét születnek ikrek? Van, ahol két lejánka, s van ahol két fiú. S más helyt egy fiú s egy lejány.
Na, erre reányitott, tanár úr."
„Az ikrek akkor lesznek, amikor erőst jólesik (ti. a közösülés). Én csak magamról mondom, s azt az érzést tudom, hogy akkor, mintha Isten csudája lett vóna, úgy kellett mind a kettőnknek. Erősen kellett. Én… valahogy úgy éreztem, amikor az az… izé vót, hogy na, aztán most má biztos, fogamzás lesz. S pont iker fogamzott. Akkor jobban esett, mint máskor. S ezt más es elmondta, mikor ikrek lettek. De fajra es megy." (n., 86)
„Hanem aztán lehet az es, hogy egymás után kétszer közösültek. S akkor az egyik fiú lesz, s a másik leány lesz. S ha egyszerre élvez mind a kettő, erősen!, akkor egyformák lesznek.
Kéccer csinálták egymás után, hamar. Vót egy kocánk. Eccer elhajtottuk egy estefelé búgatni, s el másnap reggel es. S kétféle malac lett. Egymástól elváltak. Csak ilyen lehet az iker." (n., 78)
„Ahol iker van a famíliába, ott úgy jő. Lesz ikergyermek. Két mag egyszerre fogamzik, s egyformán növekedik. Egyik sem hal el. Mondják azt es, hogy egymás után kétszer közösültek. Gyorsan! De én nem hiszem. Ha egyszer fogamzott, többet nem fogamzik melléje még egyet! Az eccerre megy, ha nem, nem megy. Én így hallottam az orvosoktól es. Két sejt közül — úgy mondta egy orvos — az egyik, ha erősebb, legyőzi a másikot, de ha egyforma erősek, nem tudja legyőzni egyik sem a másikot, s megmarad mind a kettő. De ezt ejisze csak a fennvaló tudja egyedül. Mi nem tudjuk, s az orvosok se (kacag), csak találgassuk." (n., 75)
„Itt, Dorma alatt vót egy olyan család, két fiú vót, megnősült az egyik, s a másik maradt vénlegénnek. Egy szobába aludtak. S akkor terhesen maradt az asszony, s született két lejánkája. S az ember mindig azt mondta, az egyiket ő csinálta, s a másikot az öccse csinálta. De tíz perc vót a kettő közt a szülési idő. S mondták, hogy létezik, há egymás után születtek? S azt mondta, »úgy, hogy indultam sittbe, s azelőtt az asszonyt szárazba köttem (ti. közösült vele), megrendeztem, elmentem sittbe, s ment oda Albert, s ő rendezte tovább. S így születtek.« Az egyik leányát szerette, s a másikot úgy gyűlölte, hogy közel nem mehetett a lejánka hézza. A mámája el es kellett vigye a háztól, s ő nevelte fel. Annyira gyűlölte az apja. Nem ismerte el saját gyermekinek. Az asszony eleget mondta, hogy ő nem foglalkozott senkivel se. »Ilyent ne mondj, hát itt vótak apósomék, s látták vóna…« De ő csak hajtotta, hogy ő egyet csinált, s nem kettőt. Evvel ő a sírba ment, hogy a két lejány kétféle vót. Mind a kettő odahasonlított hozzájik, de állította, hogy az egyik nem az övé. A nagyobbikot elismerte magáénak, azt, amelyik elsőnek született. Azt mondta, az az övé. Amelyik tíz perc múlva született, azt nem ismerte el, hogy az övé. Az az ember úgy belévéste az agyába, hogy abból nem tért ki. A bábasszony es hiába mondta, hogy az a gyermek elmozdul a méhbe, de ő csak fútta, hogy amelyik hamarább született, az az övé.
A két testvér között aztán mindig megvót a nézeteltérés: verekedtek, veszekedtek. Mindenen esszekaptak.
De a két lejány se egyezett. Egymással soha nem tudtak kijönni. Ez, amelyiket az apja elismert, élesebb vót, hamisabb vót, erősebb is, szép is… Soha nem tudtak megegyezni. Az édesanyjuk koporsója mellett, még ott se tudták egymást megfogni mint ikertestvérek, hogy szépen legyenek." (n., 77)
„Az oka az lehet, hogy sokáig nem voltak együtt, s a nagy szerelem… E hojza, egyeb nem hozhassa. Sokáig nem közösültek, s úgy aztán egybeolvadtak. Ők ketten. Úgy felvették a kapcsolatot, hogy ki sem vette, amíg kéccer, háromszor nem élvezett a férfiú. S ezalatt aztán élvezett az asszony es, kéccer vagy háromszor, s megfogta mind a két szarvába. A mássának (ti. méhlepény) két szarva van, s mind a kettőbe megfogta a magot." (f., 76)
„Hát én azt mondtam örökké, az én felfogásom az, hogy amelyik későbben élvez, azé lesz a nyereség. Melyik hamarabb élvez, azé alólmarad, s a másik a tetejire jő. S amelyik a tetejire jő, ha a férfi élvezett később, akkor fiú lesz, ha a nő élvezett később, akkor leánka lesz. Me alulról indul mindenféle felfelé. S ami legfejjel van, az van fejjel. A fát es béoltsák, s az ótásnak a tetejibe jő ki a virág! S azon lesz a gyümölcs!" (f.. 75)
