Uzon község nem első alkalommal képviselte színeinket a Pest megyei Kartal rendezvényén, és olyan versenyszámokba nevezett be, melyeken az ügyesség, a fortély, az erő és a virtus számított, s melyek évszázadokon keresztül a falusi népünnepélyek, mulatságok, újabban pedig a falunapok részét képezték-képezik.

— Hogyan szerepeltek játékosaink Kartalon? — kérdeztük Bodoki Mária csapatfelelőstől.

— Összesen 48 személlyel, három csapattal képviseltük ezt a vidéket. A vetélkedő három napig tartott. A települések lakosságának száma szerint csapataink külön kategóriában versenyeztek. Száraz József a szentiváni, Todorică Sorin pedig a dobollói csoport vezetője volt. Az egyéni vetélkedőnél 16 versenyszám volt, eléggé nehezek. Egy sítalpon öten vitték a tejeskannát, és át kellett adni a másoknak anélkül, hogy leessen. A fiúknak tele söröshordót kellett vinniük farkastartásban, a lányoknak szalmában kellett tojást keresniük. 110 kg-os bőrönd cipelése a fiúknak, rönkhajítás a leányoknak. Egyedül egy dobollói lány tudta felemelni és eldobni kétméteres távolságon túl. A csapatoknak sem volt könnyű dolguk: söröshordót vinni kígyózva, súlyhúzás daruval, kamionhúzás, szekértolás 250 méteren hegyre fel, de jól meg voltak pakolva cementlapokkal. A váltóban szalmabála-pakolás volt, zsákcipelés, különleges biciklizés, szánkóhúzás, 80 liter vizes tömlőt kellett feltenni a platóra, nagy külső gumit ötször átborítani és vissza, kocsiborogatás. Igyekeztünk, és sikerült mindenből átlagos közepes eredményt összehozni.

Uzon csapata harmadik helyezést ért el, Szentivánlaborfalva negyedik, dobolló pedig hatodik lett. A szentivániak Kartalon megsütötték a két és fél méter hosszú kürtőskalácsot. Óriási sikerük volt, a résztvevők pillanatok alatt szétszedték a friss székely ínyencséget. A háromszékiek szenzációt keltettek az ajándékba vitt miniatűr székely kapukkal, melyeket egy sepsiszentgyörgyi faragómester készített.