A farm kétszáz hektárral rendelkezik, amelyből 165 hektárt legelőként, 35 hektárt takarmánytermesztésre használnak. A telep így képes megtermelni éves takarmányszükségletét, csak kevés fehérje-, ásványianyag-kiegészítő abrakot és vitaminokat kell megvásárolnia a 140 anyatehén, 75 vemhes üsző, 135 szopóborjú, nyolc tenyészbika és a hízóra fogott bikaborjak számára. Az állatok az évből nyolc hónapot a legelőn vannak, a téli időszakban pedig egyszerű, három oldalfalas, szabad tartású istállókban tartózkodnak. Van egy elkülönített elletőjük is, de ezt csak a nagyon hideg időszakokban, és csak egy-két napot, a borjú teljes megszáradásáig használják. A telepen az összes munkálatot a tulajdonos és két állandó alkalmazott végzi. Mindennemű mezőgazdasági gépük megvan a takarmánykészítéshez, sőt, a szabad időben szolgáltatásként másnak is dolgoznak velük. A fűsilót körbálákban erjesztik, tudvalevőleg a fóliával bevont bálákban készül a legjobb siló, hiszen itt teremthetők meg a levegőtlenség legkedvezőbb feltételei. Természetesen, kukoricasilót is etetnek, falközi silókban készítve. A silógödör kiürülésekor a felszabaduló helyet a hústermelésre szánt bikaborjakkal telepítik be, ezeket a tavaszi-nyári időszakban külön takarmányozzák. A farmon született és nevelt állatok több mint hetven százalékát tenyészállatként értékesítik, a fennmaradó harminc százalék pedig vágóhídon levágva, húsként hoz jövedelmet a gazdaságnak. Az export élő állatok vásárlói német, osztrák, svájci, lengyel és az utóbbi két évben lett és litván gazdák. Ez utóbbi két balti országból népes tábor volt jelen a rendezvényen, elmondásuk szerint valóságos divattá vált a húsmarhatartás a gazdák körében. De volt rengeteg érdeklődő Németországból és Ausztriából is. Az osztrák látogatók egyik csoportja azért jött, hogy tenyészbikát válasszanak és vásároljanak, amit aztán közösen használjanak a szimentáli teheneik (pirostarkáik) keresztezéses fedeztetésére. A többiek viszont azért utaztak Franciaországba, hogy ismerkedjenek a húsmarhatartás technológiájával, és majd teljesen felhagyjanak a tejtermeléssel, átállván a húshasznú fajták tenyésztésére.

A háromnapos rendezvény egy teljes napján ottani szakemberek előadásokat tartottak a technológiáról, nemesítési programjaikról, majd élőben küllemi bírálatokat is elvégeztek a legelőn. Az utolsó napot a nagyközönségnek szánták, jöttek is több ezren az állatokat megcsodálni, marhasültet enni, és szórakoztató litván és francia zenét hallgatni. A látogatókat fogatokkal hordozták körül a telepen és az azt övező legelőkön. A gyerekek szórakoztatásáról is gondoskodtak, programokkal foglalták le őket, játszótereket alakítottak ki számukra.

Egy másik, a háromszéki szaktanácsadók által meglátogatott gazdaság a Thierry Kolbé volt, aki a nemesítő cég aligazgatói teendőit és a nemesítési programokat, valamint az összes papírmunkát végzi, másodállásban. Otthon gazdaságuk van, jobban mondva csak besegít a szüleinek. Elmondása szerint ezelőtt még tíz-egynéhány évvel tejtermeléssel foglalkoztak, de a falubeli tejátvevő bezárása arra késztette őket, hogy húsmarhatartásra álljanak át. Jelenleg tizenhét anyatehenük van, ebből kettő még mindig pirostarka, amit Charolais bikával kereszteznek. Hetven hektáron gazdálkodnak, gabona- és cukorrépa-termesztésre a felét használják, a többi takarmányterület és legelő. Franciaország a tavaly már változtatott a mezőgazdasági támogatásokon, teljesen szétválasztva a támogatás nagyságát a termeléstől. Felhagytak a területalapú támogatással s egyebekkel, és a farmok besorolás szerint állandó támogatást kapnak. A Kolb gazdaság így évenként 25 000 euró körüli uniós és nemzeti támogatást kap. De ez sem marad meg egészében a család fenntartására tiszta nyereségként, a házigazda szerint még ebből 5000 eurót a termelési költségekre kell fordítaniuk.

Kérdésre válaszolva Kolb elmondta, hogy elenyészően kevés az elzászi tartományban a pusztán növénytermesztéssel vagy állattartással foglalkozók és abból megélők száma, nagy többségük az iparban vagy szolgáltatásban dolgozik. Erről meggyőződhettek a háromszéki tanácsadók is, a számukra szervezett közel ötórás elzászi körúton csupán három húsmarhafarmot, egy juhfarmot és egy lovardát számolhattak össze. A nagy, az itthoni szász építkezéshez hasonló, valamikori állatokkal tele gazdasági melléképületek mára teljesen kiürültek. Ellenben egyetlen darab műveletlen területet sehol sem lehet látni, fő kultúráik a kukorica, a szőlő, a búza, és kisebb mértékben a cukorrépa, vagyis olyan növényeket termelnek, melyek csak néhány napi munkát igényelnek évenként.

Az itthoni szakemberek kérésére egy Limousine húsfajtát tenyésztő telepet is meglátogattak. A teljesen új, ugyancsak három oldalfalú, kötetlen tartású istálló közel 200 000 eurójába került a gazdának. Negyvenkilenc anyatehenet tart, az ünőket tenyészállatként, a hizlalt bikaborjakat húsként értékesíti. Arra a kérdésre, hogy a közel ötven tehén nevelése elégséges-e a család fenntartására, a válasz nemleges volt. Előnyük, hogy a család tulajdonában van még egy tízhektáros szőlős, így a kettő jövedelme és a támogatások mellett nem kellett más munkát vállalnia.