Most azt vesszük számba, van-e még Sepsiszentgyörgyön kívül olyan templom és kápolna Háromszéken, amelynek hívei a kereszténység e mártírját tekintik védőszentjüknek.

A ferences barátok

esztelneki rendháza mellett korszerű templom áll (képünk), védőszentje Sárkányölő Szent György, ugyanis ő volt a legrégebbi, 1523 előtti kis felsőesztelneki kápolnának a védőszentje. A kápolna mellé az iskolaalapító Nagy Mózes épített házat, és ferences barátokat telepített ide, akik 1690-ben fából kolostort építettek erre a helyre. Nem tehették, nem akarták megváltoztatni az ősi kápolna titulusát, s így Szent György lett a védőszentje annak a kőtemplomnak is, amelynek szentélye a kápolna egy része volt. A Szent György ferences templom mellé aztán megépült a zárda, amely a templommal együtt 1921-ben tűzvész áldozata lett. Hosszú ideig szükségkápolnában hallgatnak szentmisét az esztelnekiek, amit aztán 1980-ban bővítenek, és tágas templommá alakítanak. ,,Igazából a mi felső templomunknak két védőszentje van — tárta fel az érdekes helyzetet Varga Katica, a hely kiváló ismerője —: templombúcsúra emlékező misére konganak a harangok Szent Ferenc és Szent György napján is."

Néma kápolna

Nagyot kell ugranunk időben és térben is, hogy még egy olyan szent hajlékra találjunk, amelynek védelmét szintén Szent Györgyre bízták az építtetők. Levéltári adat sem beszél arról, hogy mikor emelték az árkosi buzgó katolikus báró Szentkereszti család udvari kápolnáját (képünk). Építészeti jellege a késő klasszicista korról árulkodik. Alagsorát a család temetkezési helyeként használták. De mert itt nyugszanak porai az erdélyi magyar szabadságharc elítélt és időlegesen bebörtönzött őrnagyának, báró Szentkereszti Zsigmondnak (1817—1891), aki Bem tábornok ezredében harcolt, bizonyosra vehetjük, hogy a kápolnát is ő emeltette a XIX. század derekán.

Szent György emlékét sem Esztelneken, sem pedig itt nem őrzi oltárkép. Mindkét helyen egyszerű kereszt áll a hófehér falon szent jelképként, felkiáltójelként. Árkoson azonban harangkutató szenvedélyünk vezetett eredményre. Nem volt könnyű leolvasni a kápolna kis fiatornya egyik harangjának köriratát. Nos, azon ez áll: ÖNTETETT SZ. GYÖRGY TISZTELETÉRE, 1845. Meglepetés: a haragon felismertük a sepsiszentgyörgyi Kiss István (János fia) harangműves herelevél-mesterjegyét és az ő munkáira jellemző, szívecskében végződő késő reneszánsz akantuszlevélsort. Ebben a kápolnában, amíg arra lelki szükség volt, mindig a sepsikőröspataki katolikus atyák szolgáltak, őhozzájuk tartozott akkor is, ma is a falu római katolikus filiája. Végigsöpört ezen a helyen másfél évszázad vihara. E sorok írója gyerekkorában, 1944 nyarának végén, az orosz csapatok bevonulása előtt néhány héttel hallotta szólni utoljára a kápolna csengőharangjait, amikor utolsó útjára kísérték második b. Szentkereszti Bélát. Azóta csend borult a kápolnára, nem tudunk róla, hogy felhangzott volna benne bár egyszer is a tedeum. Néma kápolna lett a neve.

Keletnek is szentje

Szent Györgynek talán még nagyobb a tisztelete a Kelet-Római Birodalom térségének egyházaiban, főleg az orosz és a hazai görög-keleti egyházban. Egy dokumentum szerint 1805-ben összeírták a Bodza-vidék ortodox románságát. Ekkor említenek egy görög-keleti templomot az akkori Magyarbodzán. Bizonyára a vidék első fatemploma lehetett. Ennek helyére épült 1836 és 1840 között kisborosnyói Tompa János és a helybeliek ügyködése folytán a későbbi (új nevén) Bodzaforduló ma is álló műemlék régi temploma, amelynek védőszentje szintén Szent György. Alakja látható a templom belső falfestményein.

Szent György a patrónusa Zabrató, Sepsibükszád, Nagyajta régi, valamint Középajta görögkeleti templomainak.

Sepsiszentgyörgy ünnepelt névadójához kapcsolódik a tavaszkezdet. Ennek szimbólumaként ott él a népi hiedelemvilágban, az ő nevéhez fűződik ősi kalendáriumunk egyik legjelesebb napja.