Május elsején az volt a legfurcsább, hogy a nagyszámú kivonuló immár hagyományossá vált ételféleségekkel, csórékolbásszal, flekkennel, csapolt sörrel való kiszolgálását a kivonuló kereskedelmi egységek csak részben biztosították. A Tribel vendéglő kiszolgálópultjai előtt órákig is várakozni kellett, amíg a messzire elkígyózó sorok végén lévők harapni- és innivalóhoz juthattak. Több ezer ember kiszolgálására egyetlen kereskedelmi egység képtelen. Az, hogy a tömött és hosszú sorokban mégsem látott dühtől eltorzult arcokat az ember, elsősorban a ragyogóan szép időnek, a szemet gyönyörködtető panorámának, valamint annak volt köszönhető, hogy a kézművessátrak sokasága is magához vonzotta a tömeget, no meg édességekből — kürtőskalács, mézespogácsa stb. — nagy volt a kínálat. A kereskedelmi vállalkozók közönyére azért sincs magyarázat, mert az ehhez a rendezvényhez időben közel eső Szent György-napokon ezekben a „műfajokban" szinte túlméretezett a kínálat.

A teljesítmények elbírálására felkért zsűri munkáját, amely idén például a szekértáboros bemutatók értékelésére volt hivatott, az egyetlen díj odaítélése nehezítette. A fődíj egyértelműen Csernátont illette meg. De ennek elnyerésén mintegy félszáz ember tíz napig dolgozott. Ehhez hozzáadandó, hogy az „alapeszközök" — például a szekerek — felújításán évek óta munkálkodnak. Ezzel szemben az árkosi Bálinth Zoltán egyedül alkotta meg a maga fantasztikus értéket képviselő tájmúzeumát. Summa summarum: az egyéni teljesítményt is kellene erkölcsileg jutalmazni. Külön zsűrizni és díjazni lehetne a kézművesek teljesítményét is, amely tulajdonképpen a vásáros kivonulás alapértékeihez tartozik.

Ami a rendezvényszervezést illeti, évek óta a megyei szintű koordináció hiányát hangoztatjuk. Nincs egy megyei egyeztetőfórum, amely arról próbálna gondoskodni, hogy az érdekeltekkel egyetértésben a nagy súlyú rendezvények egymásra torlódását elhárítsa. Május elsején a falunapok sokasága „üti egymást", és ezek nemcsak a nagyrendezvények résztvevői számát apasztják, hanem a protokolláris feladatok ellátására felkért személyiségek a megye egyik sarkából a másikba száguldozva a programba foglalt időpontokra nem jelennek meg, ilyenkor a várakozók méregzsákja kihasad, és nemkívánatos jelenetek iktatódnak a műsorba.

A nagyrendezvény lebonyolításában fontos szerepük volt a forgalmat irányító rendőröknek. Az egyirányúvá alakított forgalommal, a kocsipihenő kijelölésével elkerülték a torlódást, az ezzel járó hangulatrontást. Persze, akinek ez a tiszte, száraz idő esetén kirendelhetne egy locsolókocsit, hogy a makadámmal borított útszakaszok porképződését elkerüljék.

Az Óriáspince-tető nagyrendezvényei megérdemelnek minden figyelmet és a megyei művelődési központ munkájának kiemelt értékelését.