Idén másodszor találkozom Fodor István bodoki polgármesternek a Sepsiszentgyörgyről ingázó bodoki tanerők elleni nyilatkozatával a sajtóban (Krónika, 2007. február 1., illetve Háromszék, 2007. szeptember 8.). Kérdés: kinek jó ez?
Hogyan várható el nyugodt évkezdés, iskola és helyi közösség közti zökkenőmentes kapcsolat ilyen előzmények után? Polgármesterként mindkét alkalommal a fennálló jogszabályok ellen szól: előbb az ingázópénz kiutalását köti eredményekhez, majd a tanügyi törvényt akarja átlépni a tanerők kihelyezésével kapcsolatosan. S mindezt úgy, hogy akarva-akaratlan a saját közösségét is sérti. Hiszen mi az, ha nem sértés, hogy helyben élő tanerő hiányában nincs, aki foglalkozzék a bodoki fiatalokkal? Ez a tavaly Bodokon tanító hét helyi pedagógusnak szól? Abba bele sem akarnék gondolni, hogy a szentgyörgyi tanerők megakadályozták volna a helyi ifjúsági programok lebonyolítását… Ennek az ellenkezőjére emlékszem.
Vagy az a baj, hogy a Sepsiszentgyörgyről ingázók (mindannyian szakképzettek, a megyei tanfelügyelőség nevezte ki őket.) ,,felélik" a tanács pénzét? Nem hinném, hogy ekkora összegről lenne szó. (Egyébként hatéves bodoki munkaviszonyom során hathavi ingázópénzt kaptam.) Vagy tán az lenne a gond, hogy nem bodokiak? Izgalmas kérdés, hiszen egyes helybeli szülők (sajnos, egyre többen, a polgármester úrral egyetemben) Sepsiszentgyörgyön taníttatják gyermekeiket. Hogy is van ez: nem kell a szentgyörgyi pedagógus Bodokon, de Szentgyörgyre viszem a gyerekemet?
Szép a lokálpatriotizmus, de a szavakra vigyázni kell. Nem kellene a helyi közösséget az iskola ellen fordítani, nem kellene a bodoki pedagógusokat a szentgyörgyiekkel összeugrasztani. Veszélyes játék ez, amely az — egyébként a helyi tanácsnak is köszönhetően gyönyörűen rendbe tett — iskola megszűnéséhez vezethet. Ne tegyük ezt, polgármester úr!
Ui. Nemcsak az iskolában dolgoznak Szentgyörgyről ingázók, más munkakörben is előfordul Bodokon megyeszékhelyi lakos.
Tisztelettel,
Kozma Csaba, Sepsiszentgyörgyről ingázó bodoki pedagógus