Ráduly Tamás bácsi 1923. március 7-én született Baróton tizenegy gyermekes család kilencedik gyermekeként. Hét osztályt végzett, mint mondja, neki a villa és a kapa nyele jutott, mert a szülők tizenöt hektáros birtokát meg kellett művelni.
Egész életében földművelésből tartotta fenn családját. 1952-ben megtagadta a belépést a kollektív gazdaságba, ezért a Duna-csatornához küldték. Negyvenhárom éves korában nősült, néhai felesége szintén tizenegy gyermekes családból származott. Házasságukból egy fiú és egy lány született.
Tamás bácsi 2004. január 28-án költözött Erdővidék központjából Torjára, a lányához. Rengeteg verset olvasott gyermekfejjel, tizenhat éves korában tanulta meg kívülről Vörösmarty Mihály A merengőhöz című versét. Akkor döntötte el, hogy élete során ,,annyi verset tanul meg könyv nélkül, amennyi csak elfér a fejében". A nyolcvannyolcadik életévéhez közeledő Tamás bácsi megőrizte szellemi frissességét, hihetetlen emlékezőtehetséggel rendelkezik, mintegy kétszáz verset tud elmondani.
Kedvenc költője Petőfi Sándor, az ő verseiből tudja a legtöbbet, de Arany János, Tompa László, Gyulai Pál, Váradi Antal és Tárkányi Béla költeményeit is nagy pátosszal adja elő. A hosszú költeményeket kedveli, és rendkívül gyorsan tanul verset. Legutóbb Petőfi Sándor Lehel című költeményét nyolcvanhat éves korában, unokája könyvtárból kölcsönzött Petőfi-kötetéből tanulta meg. Azt is elárulta, hogy míg Baróton élt, de most Torján is naponta elolvassa lapunkat. Baróton 1989 után minden március 15-én szavalt, Torján a nyugdíjasklub rendezvényein szokott verset mondani.
