Egész életében földművelésből tartotta fenn családját. 1952-ben megtagadta a belépést a kollek­tív gazdaságba, ezért a Duna-csatornához küldték. Negyven­há­rom éves korában nősült, néhai felesége szintén tizenegy gyer­mekes családból szár­mazott. Házas­sá­guk­ból egy fiú és egy lány született.
Tamás bácsi 2004. január 28-án költözött Erdővidék központjából Torjára, a lányához. Rengeteg verset olvasott gyermekfejjel, tizenhat éves korában tanulta meg kívülről Vörösmarty Mihály A merengőhöz című versét. Akkor döntötte el, hogy élete során ,,annyi verset tanul meg könyv nélkül, amennyi csak elfér a fejében". A nyolcvannyolcadik életévéhez közeledő Tamás bácsi megőrizte szellemi frissességét, hihetetlen emlékezőtehetséggel rendelkezik, mintegy kétszáz verset tud elmondani.
Kedvenc költője Petőfi Sándor, az ő verseiből tudja a legtöbbet, de Arany Já­nos, Tompa László, Gyulai Pál, Váradi Antal és Tárkányi Béla költeményeit is nagy pátosszal adja elő. A hosszú költeményeket kedveli, és rendkívül gyorsan tanul verset. Legu­tóbb Petőfi Sándor Lehel című költeményét nyolc­vanhat éves korában, unokája könyvtárból kölcsönzött Petőfi-kötetéből tanulta meg. Azt is elárulta, hogy míg Baróton élt, de most Torján is naponta elolvassa lapunkat. Baróton 1989 után minden március 15-én szavalt, Torján a nyugdíjasklub rendezvényein szokott verset mondani.