De vajon tisztában vagyunk-e azzal, hogy ami egy átlagos téli vasárnapon a sugásfürdői sífelvonónál folyik, az nem nevezhető szolgáltatásnak? Egy átlagos turista ilyen színvonalú szolgáltatásért egyszerűen nem lenne hajlandó pénzt is adni. A következő fő ok miatt: gyermekeink, fiataljaink nem állnak sorba. Meg kéne tanítani őket arra, hogy ez nem szégyen, hanem sporttársainkkal szembeni tiszteletünk jele. Ők ahhoz szoktak, hogy félig mennek fel a felvonóval, ott ki is szállnak, és a lankás részen két perc alatt leereszkednek, és vágódnak be a sor elejére. A fizető turista pedig ámul-bámul, hogy milyen lassan halad, már talán húsz perce is ott áll a sorban, s alig jutott elébb. Bevágódó fiatal sízőnk ezalatt viszont háromszor-négyszer is leereszkedik. A felvonós alkalmazottaktól nem várom el, hogy neveletlen gyermekeket regulázzanak egész áldott nap. Nekik csak annyit kellene tenniük, hogy a repülőtereken használatos, kígyózó szalagos megoldást alkalmazzák a sípályára. A repülőtereken azért szükségesek az ilyen terelő megoldások, mert a sok siető, sokféle kultúrájú ember így vehető rá, hogy viszonylag rendezetten közelítse meg a útlevél-ellenőrző pultot. Sugásfürdőn azért lenne ez feltétlenül szükséges, mert túl sokan veszik semmibe a szabályokat. Tudom, hogy idén újabb sípályát adnak át a közönségnek, és várhatóan tehermentesül az eddigi egyetlen ereszkedő, de ha ennyire tiszteletlenül és rendetlenül viselkedünk, ne számítsunk arra, hogy túlságosan népszerű lesz a mi Sugásfürdőnk, s arra se, hogy kellemes élményekkel térhetünk haza a vasárnapi sízésből. Tisztelettel kérem az üzemeltető önkormányzatot, hasson oda, hogy erre valamiféle megoldás szülessék.

MOLNÁR ZOLTÁN, Sepsiszentgyörgy