De nem ez a lényeg, bár ez sem mellékes. A szeminárium ugyan igencsak általános című, ám annál fontosabb dolgokat takaró. Lényege valahogy úgy fogalmazható meg: a valamikoron létezett és jó szolgálatot tevő faluműködési szabályokat kellene feléleszteni. Azokat, melyek az évszázadok során alakultak ki egy közösség életének irányítására, s melyeket a huszadik század közepétől sikeresen szétvert a kommunista rendszer. Közmunkának hívták, ez a szó azonban mára rossz értelmet nyert. Holott a közért való cselekvés a demokrácia alapszabálya is lenne. Példák százai mutatják, ahol egy közösség összefog valamely cél érdekében, ott csodákra képesek. Bölönben is kísérleteztek a közmunka visszavezetésével, az önkormányzat például cementet vásárolt, s odaadta egy utca lakóinak, hogy a házuk előtti járdát lebetonozzák. A sóder beszerzését, a munkavégzés ritmusát az utcabeliekre bízták — és megszülettek a betonjárdák.

E mostani kísérlet célja ugyanezt a szellemiséget visszahonosítani — kicsit másabb, ,,modernebb" eszközökkel. A közmunkát most részvételi demokráciának hívják, de lényegében ugyanaz: a közösségnek meg kell tanulnia, hogyan mozgósítsa tagjait, milyen mértékben vegyen részt a közösségi élet alakításában, benne saját jogainak kivívásában. Gyakorlatilag a bölöniek esetében ez úgy történt, hogy a szemináriumon részt vevők — a kezdeményező csoport — felsoroltak jó néhány, szám szerint tizennégy megoldásra váró helyi gondot. Olyanokat, melyekről úgy vélték, kivitelezésükhöz nem kell a központi vagy helyi hatóság közbelépésére várniuk. Aztán ezeket fontossági sorrendbe rakták, s az első három megvalósítására ütemtervet dolgoztak ki. Egy évük van rá, hogy vállalásukat véghez vigyék: a bölönpataki iskolába a folyóvíz bevezetését, ifjúsági központ kiképzését és játszótér elkészítését. Mindezt a falusiak önerejéből. Közmunkával. Tetszik vagy sem, jobb szó úgysincs rá.