Kis gombászok Lisznyópatakon

2007. október 4., csütörtök, Faluvilág

Kiszámíthatatlan a mi időjárásunk — magyarázták erdőink ehető és mérges gombáit jól ismerő felnőttek, mondhatni, szakemberek, mert lám, ki hitte volna, hogy egy ilyen száraz nyár után beálló rövid esős idő életre hívja a szunnyadó gombafajokat, elsősorban természetesen az őszi erdő gombáit.

Harminctagú kerékpáros kis gombászcsoporttal találkoztunk, mindnyájan az uzoni Tatrangi Sándor-iskola tanulói (képünk). Vezetőjük Ambrus László testnevelő tanár, ornitológus, aki úgy véli, zsenge korában kell megismernie a gyereknek a gombákat. Bár maga is jó gombaismerő, könnyű dolguk volt, mert velük tartott a vidék legjobb gombaismerője, az uzoni Antal Béla, akinek zsebében ,,agyonhasznált" gombáskönyvek lapultak. Társaságukba szegődtek Ambrus Anna, Kovács Emse Kinga és Lázár Ervin pedagógusok, tanulni vágyó szülők.

— Találtunk sok lila- és fenyőpereszkét. Előbbi boszorkánykörökben terem — mondta Ambrus tanár. — Bőven volt sárga és barna gyűrűs tinóru, ízletes vargánya, a gombák királya, a királyok gombája. Eléggé gazdag az őszi erdő.

Jó volt látni a tanulók arcán azt a magabiztosságot, ami azt sugallta, hogy egy maréknyi gombaismerettel gazdagabbak lettek. Hasznos ismereteiket fiaztatni tudják, másoknak is átadhatják majd.

Hozzászólások
Szavazás
Részt vesz-e a december 6-i parlamenti szavazáson?







eredmények
szavazatok száma 1291
szavazógép
2007-10-04: Faluvilág - Kisgyörgy Zoltán:

Találkozások Sepsimagyaróson

A messzi Kanadából és a „székely fővárosból", Marosvásárhelyről jöttek falutalálkozóra. Számtalanszor bizonyságát adták annak, hogy megszámlálhatatlan szállal kötődnek a Bodzafordulói-hegyek szívében meghúzódó kicsiny, de históriájában-múltjában gazdag faluhoz.
2007-10-04: Emlékezet - Bogdán László:

80 éve született Bajor Andor

Az ördög nevetése
Egyik emlékezetes találkozásom Bajor Andorral egy éjszaka történik meg, miközben mindannyian történünk: nagy közös bandázás van kialakulóban, sűrű borospohár-emelgetésekkel és tósztokkal egybekötve, Bajor egyik, azóta szintén az elágazó ösvények kertjébe költöző nemzedéktársát, Panek Zoltánt idézve, a vidámság lobogóit lobogtatjuk akkor is, noha még nem tudjuk, mivégre vagyunk a világon, ha már otthon nem lehetünk benne.