DÓZSA GYÖRGY UTCAI LAKOSOK, Sepsiszentgyörgy. Utcánkban a 34. házszámig elkészült a csatornázás, ám a temetőhegyről leérve itt megállt a munka, se vízvezeték, se aszfalt, mint fennebb. A szennyvíz télen-nyáron az utcára, a 65. házszám felett pedig a patakba folyik — embernek, természetnek egyaránt ártalmasan.
A polgármester úrhoz fordultunk, hiszen ugyanolyan adófizetői vagyunk a városnak, mint az utca javított részében lakó családok. Éppen úgy fizetünk a Tegának, pedig itt kanálist pucolnak, utcát nem sepernek, hát fordítsák a pénznek ezt a részét kanalizálásra. Szégyen, hogy a város legrégibb részében, Szemerján a szennyvízelvezetést nem oldották meg.
DÁVID ÁRPÁD, Málnásfürdő. Minden becsületes székelymagyar nemzete helyzetére és jövőjére gondol mostanában. Az eltelt 17 évben elszalasztott alkalmak, lehetőségek nem adnak okot megnyugvásra... Miközben más nemzeteknek sikerült autonómiát kiharcolni, és az albánok Koszovó teljes függetlenségére pályáznak, az RMDSZ kis lépéses politikája nem vált be teljesen: habár vannak eredmények, ezek nem elégítik ki a nép óhaját, akaratát. De nem lett volna jó eltúlozni jogos követeléseinket sem, ahogy szélsőséges politikusaink akarják: véres összetűzésekre nincs szükségünk, de normális érdekérvényesítésre igen, amikor a nemzetközi helyzet engedi... Autonómiaigényünket, független felsőoktatást, anyanyelvünk szabad használatát a közigazgatásban lehetett volna és most is lehetne nagygyűléseken, felvonulásokon, nyilatkozatokban, felhívásokban, konferenciákon kérni, követelni. Önkormányzati vezetőink számtalan határozattal ostromolhatnák az állam központi szerveit, lehetne az ENSZ-hez vagy az Európai Unióhoz fordulni, és elsősorban Magyarország segítségét kérni, amit eddig mellőztek. De mindehhez kötelező módon egység kell! Úgy látszik, a jelenlegi elit erre nem képes, egyéni érdekeik fontosabbak. Pedig össze kellene ülni, tárgyalni és megegyezni vagy pedig félreállni.
