Nem tartom helyénvalónak a magyar érdekvédelmi szövetség nagy reklámkampányát — Együtt az Autonómiáéért! — az aradi Szabadság-szobor hátterével. Helytelen információt sugall nagyon sok fiatal, illetve idősebb román és magyar számára, arra utal, hogy a székelység és a magyarság Erdély autonómiáját követeli, pedig szó sincs ilyenfajta törekvésről. Javasolnám, hogy a nagyméretű plakátokon az Együtt az Autonómiáért! jelszó alatt ne az aradi Szabadság-szobor szerepeljen, hanem valamelyik neves székelyföldi történelmi személyiség portréja, esetleg szintén szobor, a madéfalvi vagy Gábor Áron szabadságharcos kézdivásárhelyi emlékműve. Bőven lenne, miből válogatni, s így tisztább kép alakulna ki, miszerint csak a székelyföldi területi autonómiát követeljük.

A napokban a sajtóból értesültem, hogy a magyar érdekképviselet elnöke úgy fogalmazott az európai parlamenti képviselők megválasztása kapcsán, hogy már az elemi iskolások is tudják, a kettő több, mint az egy. Elnök úr, ez így van matematikai szempontból, de hol van a minőség? Az nem fontos? Az iskolás gyermekek tudják, de mi felnőttek is, hogy egy császárkörte sokkal finomabb, mint két vackor, melynek savanyúságától összehúzódik a szánk. De azt is mindannyian tudjuk, hogy két kóbor, összevissza csaholó, stréber, semmirevaló kutyánál többet ér egy puli vagy pumi, tiszta magyar fajkutya. A korcs kutya alkalmatlan, csak alamizsnáért rohangál, míg a tiszta, nemes faj tereli és összefogja a szétszórt nyájat, nem beszélve egy jó magyar komondorról, amely meg is védi a területét, ha kell, élete árán is. Van, aki ezt már bizonyította.

Lehet kísérletezni, keverni a politikát és vallást, de gondolom, tudják, hogy a neves szovjet Micsurin is addig folytatott különböző keresztezési, nemesítő kísérleteket, amíg végül sikerült a jobb lábát a bal lábával kereszteznie, és az eredmény az lett, hogy pofára esett. Félek és aggódom, hogy nehogy mi, székelymagyarok is így járjunk a végén.

Szotyori Nagy Áron