Farkas Árpád
Damjanich köpenye
Följegyeztetett, nem porba, nem is kéménybe, hogy
Damjanich tábornok együtt hált volt katonáival,
köpenyébe burkolódzván csatatereken, ha ütközetek
utáni tábortüzek pernyéivel szikráztak össze a csil-
lagok. Regöli a krónikás, hogy kivégzése után a
hóhér lehámozta róla köpenyét, magához vevé, s szol-
gált is néki, miután elnyerte kiváló munkája jutal-
mául a Magyarország főhóhéra magas címet, munkaruha-
ként kísérve el Pestről vidéki útjaira is.
Ama köpönyeget látni vélték később Doberdónál,
Isonzónál rebbent visongó szárnya, sarka már-
tózott vérben Tanácsköztársaság napjai alatt.
Volt, aki látta Orgoványnál, majd a második nagy
háborúban a Don-kanyarban vélték rozsdállani a szűz-
fehér havon. Később Szárazajtán rebbent, s besusogta
sejtelmesen az ötvenes éveket, ötvenhatban örvénylett
Pest utcáin kitárva szárnya sarka szögletét
Erdélyre is.
Hűlt nyoma mára, csupán az éj bakacsinja terül, sus-
san lidércesen fölibénk. Vagy tán nem is éjszaka ez?
Mégis, mégis, a néhai jó Damjanich tábornok köpenye volna?
Bogdán László
Damjanich kardja
Farkas Árpádnak, a Damjanich köpenye
című versére válaszul
A hóhér térdén kettétörve a földre hajította,
de Damjanich kardja természetesen nem maradt meg
az aradi vár porában,
felszikrázott a keleti égboltra
örök, figyelmeztető félholdként.
Deák Ferenc káprázó szemébe is belevillant,
de a századforduló kitántorgó hajótöröttei is látták,
mielőtt, számukra mindörökre,
a haragvó tengerbe hullott volna…
Igen, egészen olyan volt, akár egy mínuszjel.
Egyenlővé tette a magyart a magyarral,
a zsidóval, a románnal, a szerbbel, a szlovákkal…
Egy októberi vasárnapon megbillenve a kezet kereste,
ki lesújthatna vele, de nem találta,
és nem lelt rá a szalámitaktika, az államosítás,
a szabad rablás, a politikai futurizmus,
a padláslesöprések évadaiban sem.
Aztán újra elközelgett egy október!
Nagy sárga, kénsárga leveleket
pörgetett a szél a bulvárokon.
Megint több tenyérbe is belesimulhatott volna,
de vagy a kezet vágták le csuklóból,
vagy a szorítása enyhült markolatán.
Vagy parolázni óhajtott volna a delikvens, vagy imádkozni,
és mindehhez igazán nem volt szükség kardra…
Hiszen legfeljebb a magyargulyásba apríthatták volna
a kádár husikát és a krumplit.
Igen, igen: a barakk-gulyásba,
hogy legyenek már végre vidámabbak, a kurva életbe…
Igen, igen. Kínjában kétfelé görbülve
ült meg kard a keleti égen,
és aki akarja, ott látja azóta is.
Kérdez csak, kérdez!…
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
