Közepes év lesz az idei, rosszabb, mint tavaly, jobb, mint a következő. És nem látni az alagút végét. A közgazdászok bizonytalanok, igyekeznek optimizmust sugallni, de szemmel láthatóan attól tartanak, hogy nyakunkon a válság második hulláma. Tény: a bankszektor merevsége és nyereségéhsége továbbra is fenyegeti a világgazdaságot, s nem tudni, hogy az Egyesült Államok nagy, 6000 milliárd dolláros gazdaságélénkítő csomagja vagy az öreg Európa takarékossága hoz majd eredményt.
De Románia más, itt a válság később csapott le, és kegyetlenebb, mint az európai országok többségében. Hatalmas, nyolc százaléknál is nagyobb volt a gazdasági visszaesés, s ennek arányában kirívóan magas az infláció, a pénzromlás, a drágaság. Rekordot döntött az ország a tavalyi, 7,9 százalékos inflációs rátájával, most vakarhatja fejét Mugur Isărescu, a Nemzeti Bank kormányzója, hogy prognózisai sorra bedőltek, mi több, a jórészt általa sugallt takarékossági és leépítési politika sem hozta meg a várt eredményeket. Csapdába került a kormány, a fizetések megnyirbálása, az elbocsátások miatt elgyöngült a vásárlóerő, ezrével zártak be a vállalkozások, s egyre több ember megélhetése szorult szűk korlátok közé. A piacgazdaság nálunk nem működik, a kereskedők inkább veszni hagyják portékájukat, mint hogy ócsítanának.
Az árak nőnek, nőnek. Az élelmiszerek — egyetlen kivétel a tojás — átlagban tíz százalékkal drágultak, ennél is jelentősebb mértékben a zöldség- és gyümölcsfélék, 18 százalékkal. A konzervekért 22,48, az étolajért 21 százalékkal több pénzt kell kivennünk zsebünkből, és drágult a cukor, a hús, de még a pityóka is. A kenyér ára februárban, ha elfogy a hazai liszt, újabb rekordot készül dönteni. Statisztikai tény, hogy 15 százalékkal kerül többe egy-egy lakás vagy ház fenntartási költsége, 10 százalékkal nőtt a vonatjegy ára, és 6—7 százalékkal drágább idén a ruhanemű, a lábbeli, a füzet és a könyv vagy a jancsiszög, mint 2010 elején volt.
Nagy szerencse, hogy a repülőgépjegyek egy huncut banival sem kerülnek többe, mint tavaly ilyenkor. Repülhetünk! Arra sem futja? Nem marad más, mondogassuk Gyurkovics Tibor versét: ,,El kéne szállni fecskemód / Csak nincsen hozzá fecskekód."
