A Nyílttér az olvasók oldala – a szerkesztőség így biztosítja számukra a szólás szabadságát, akkor is, ha nem ért egyet a közlővel –, az itt megjelenő írások, észrevételek valóságtartalmáért őket terheli a felelősség.
Mindenki személyazonosságának, történetének nem tudunk utánajárni, de a névtelen vagy nyilvánvalóan álnéven írt leveleket próbáljuk kiszűrni (ezért szoktunk lakcímet és telefonszámot is kérni a hozzánk fordulóktól), bár ez az elektronikus posta idejében egyre nehezebb, és nem is mindig sikerül. Az elmúlt hetekben két panaszról is kiderült a hamisság és a rosszindulat, mindkettő Az utca hangja rovatban látott nyilvánosságot. Cáfolatukkal az alaptalanul rágalmazottaktól kérünk elnézést, és azt is jelezni kívánjuk, hogy kár a gőzért, elsősorban magukat járatják le a vádaskodók.
A március 11-i lapszámban a barátosi Bartók Erzsébet sérelmezi, hogy a helybeli orvosnő nem ment ki több éve lebénult apósához vérnyomást mérni. Dr. Kiss Ildikó más betegeitől értesült a panaszról, először nem is értette, hiszen tizenhat éve dolgozik a faluban, és mindig lehet hívni, a telefonját sem kapcsolja ki. A 85 éves bácsi nem évekkel ezelőtt, hanem február 28-án kapott agyvérzést, az orvosnő küldte be Sepsiszentgyörgyre szakorvoshoz, és amikor hazavitték, meglátogatta. A feleség nem is tudott arról, hogy mi jelent meg róluk...
A következő héten, március 18-án Szabó Ferenc uzoni lakos teszi szóvá, hogy a polgármesteri hivatal mindenféle útjavítási, építkezési törmeléket dob le egy Vajna utcai magánterületen, ami nem az övé. Fényképet is mellékelt, ami azonban a lapból helyszűke miatt kimaradt. Utólag megtudtuk, hogy a törmelék valóban ott van – egy olyan telken, amelyet a Temesváry családtól államosítottak, a kilencvenes években mások magántulajdonává vált –, és a szomszédban valóban Szabó Ferenc lakik, csakhogy a levelet nem ő írta, a szemetet pedig nem a községvezetők vitték oda...
