Mit ért el tettével Csibi? Elsősorban kielégítette feltűnési vágyát. Lelke rajta. Másodsorban – s ez a fontosabb – alkalmat adott a Vadim Tudor, a Tatulici-féle "történészeknek" és nem utolsósorban számos román televíziós "moderátor"-nak arra, hogy újból és újból hangsúlyozhassák Avram Iancu és társai "nemzeti hős" mivoltát, anélkül azonban, hogy szót ejtenének a történelmi igazságról. Az "okos" Csibi még a tévés szereplést is vállalta, szánalomra méltóan festett. Az már csak természetes, hogy Vadimnak kapóra jött felhozni Wass Albertet, s egy durva csúsztatással nemzetközi bíróság által elítélt háborús bűnösként emlegetni – közben pedig mélyen hallgatni arról, hogy ugyanaz a bukaresti Nép­törvény­szék (nem nemzetközi bíróság) hasonló indoklással ítélte halálra a magaféle nemzeti hősök sorát: Ion Antonescut, Mihai Antonescut, Cons­tan­tin Va­siliut, Gheorghe Alexianut. Vadimot kissé megzavarta Csibi egy korábbi antiszemita megnyilvánulása – ez nem kizárólagosan Vadim-"jog" —, de nem jelentett számára akadályt, hogy Só­lyom László vezetéknevét a szája íze szerint lefordítva, rajta is "bökjön" egyet. Nos: igaz történelmünket meg kell ismernünk, meg kell ismertetnünk, és vállalnunk kell, de ugyanúgy többségi honfitársainknak is! Ennek a megismerésnek ma egyik leghatásosabb eszköze – ha egyáltalán létezik ilyen – az elektronikus média és az újság, mert könyvet, sajnos, kevesen olvasnak. Éppen ezért kellene – nagyon odafigyelve – többet szerepelni, felkészült vitapartnerként kiállni a porondra, és ha arra kerül a sor – márpedig ez mindenképpen megtörténik –, kétséget kizáróan bizonyítani, hogy a társnemzetnek nem mindegyik fia volt, ma sem az, aminek látszani igyek­szik: csupán a mioritikus tájak "vendégszerető" juhásza. Nem könnyű feladat, "nehézsúlyú" embereknek való!
FERENCZ LÁSZLÓ, Sepsiszentgyörgy