Olvasom a Háromszék március 18-ai számában a Kíméljék a cserefákat című cikket, amelyet Gúzs Sándor tisztelettel ír Damó Gyula nyugalmazott tanító úrnak a kisborosnyói kopjafás emlékparkról, belekeverve Hofi Géza gomblyukait is.
Hát ez az aggodalom a kopjafák miatti erdőirtásért óriási tévedés. A levélíró vélhetően nem mérte fel, hogy a park kopjafáinak anyaga szűk kétheti tüzelője lehetne egy fával fűtő családnak, és igen elenyésző része a meggondolatlanul kivágott, ellopott famennyiségnek. Talán emiatt kellene aggódni! Csodálkozom, hogy utólag nem háborog azért, hogy annak idején a bölcsőjét miért nem kőből készítették, vagy hogy fakoporsó helyett miért nem betonba temetik az elhunytakat. Ezek szerint az ágya is lehetne betonból, a fakanál kőből, s kár, hogy az épületek tetőszerkezete is fából készül! E véleményen lehetett az egykor hőn szeretett pártfőtitkár, a Scorniceşti-i Tölgy, a Kárpátok Géniusza, azaz Ceauşescu elvtárs is, aki az 1980-as évek végén egy rendeletben bölcsen betiltotta a kapuk és kerítések fából való készítését... A kopjafa azonban székely szimbólum, akárcsak a kürtőskalács, le sem fordítható más nyelvre (hála Istennek!). Ahol e kettő megjelenik, jelképesen a székely ember is jelen van, Kanadától Ausztráliáig... Ildomos lenne tehát elnézést kérni Damó Gyulától, akit a magam részéről csak biztatni tudok: hajrá, Gyula, csak azért is!
BALÁZS ANTAL, Sepsiszentgyörgy
