Félrecsúszott az aggodalom

2011. március 25., péntek, Nyílttér

A kisborosnyói Damó Gyula tanító bácsit támadó, kioktató írásra reagálnék, amely a március 18-ai lapszámban Kíméljék a cserefákat címmel jelent meg.

Először is: több évtizede ismerem, és nyugodt szívvel mondhatom, hogy kevés a természetet nála jobban szerető, védő ember, pedig én elég sok mindenkivel kerültem kapcsolatba hányavetett életem során. Csak néhány adat érveim alátámasztására: az 1980-as évek elején Damó Gyula, Fehér Ákos, Nagy István, Farkas István és pedagógus társaik szervezték meg a Pro Natura mozgalmat, ami annak idején egyedüli volt az országban, és hatalmas támadásokat kellett minden vonalon kivédeniük. A mozgalom lényege: megtanítani a gyermekeket a természet szeretetére, a helyes viselkedésre, szűkebb pátriánk értékeire. Ugyanakkor igazi történelemlecke volt mindenki számára, mert akárhol jártunk, mindig akadt valaki, aki a vidék történelmi eseményeinek az igazi adatait is megismertette a diákokkal. Sok ezer gyerek fordult meg velünk kint, a természetben, megismerve és megszeretve azt! Aztán felnőttek, némelyek tanárok is lettek, és újra megkerestek, csatlakoztak hozzánk. Ezekben a szerintem nem elhanyagolható dolgokban vállalt főszerepet Damó Gyula, akinek háza mindig nyitva állt, akár kollégaként, akár száz gyermek kísére­tében jelentünk meg nála! Élmény volt minden nála tett látogatás, valószínűleg sokan emlékeznek még a tanító bácsi postaládájában élő cinegecsaládra is. Ezért háborít fel egy ilyen nagyokos, aki Damó Gyulától félti a cserefákat... Nevetséges! Nem akarok itt most az RMDSZ-es honatyákra mutogatni, de hallani, hogy ezer hektáros erdőket taroltak le Hargita megyében. De aludjon nyugodtan, kedves természetbarát úr, nem lesz kopjafa a Kovász­na megyei erdőkből. Itt említem Coroi Arturt, aki mozgalmunk aktív tagja volt: az ő éleslátásának és logikus gondolkodásának köszönheti a torjai közbirtokosság a létét. Valahogy így kell védeni a természetet, nem irkálással, mert milyen jól mutat, hogy aggódom a fákért! Szép és nemes érzés, de nem jó helyen kopogtat, kedves uram.
Amúgy a kopjafát a fa hegyéből lehet csak kifaragni, a többit felhasználják fűtésre vagy egyébre, senki nem vág ki egy százéves fát csak azért, hogy kopjafát faragjon belőle... Vagy esetleg a kopjafákkal van baja?
Damó Gyulának pedig további jó munkát és minél hosszabb életet kívánok, szeretettel:
VAJDA DÉNES, Sepsiszentgyörgy

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Ön szerint feljut-e a mostani idényben a SuperLigába a Sepsi OSK?









eredmények
szavazatok száma 774
szavazógép
2011-03-25: Nyílttér - :

Betonból kopja(fa)?

Olvasom a Háromszék március 18-ai számában a Kíméljék a cserefákat című cikket, amelyet Gúzs Sándor tisztelettel ír Damó Gyula nyugalmazott tanító úrnak a kisborosnyói kopjafás emlékparkról, belekeverve Hofi Géza gomblyukait is.
2011-03-25: Nyílttér - B. Kovács András:

Egy szándék meghiúsulása (Magánosítás honi módra)

Mintha bombázás után...
Érdekes adalékokkal szolgál a rétyi lengyár történetéhez egy sepsiszentgyörgyi polgár, aki telefonon keresett meg, hogy kiegészítse az eddig leírtakat. A kérdésre azért is érdemes visszatérnünk, mert a lengyár azóta is be nem töltött űrt hagyott maga után, egy olyan iparág csődjét hozta, melynek léte a megyében sok más, gyökértelennek nevezhető iparági telepítéssel szemben gazdaságilag többszörösen is indokoltnak és megalapozottnak volt nevezhető.