A kisborosnyói Damó Gyula tanító bácsit támadó, kioktató írásra reagálnék, amely a március 18-ai lapszámban Kíméljék a cserefákat címmel jelent meg.
Először is: több évtizede ismerem, és nyugodt szívvel mondhatom, hogy kevés a természetet nála jobban szerető, védő ember, pedig én elég sok mindenkivel kerültem kapcsolatba hányavetett életem során. Csak néhány adat érveim alátámasztására: az 1980-as évek elején Damó Gyula, Fehér Ákos, Nagy István, Farkas István és pedagógus társaik szervezték meg a Pro Natura mozgalmat, ami annak idején egyedüli volt az országban, és hatalmas támadásokat kellett minden vonalon kivédeniük. A mozgalom lényege: megtanítani a gyermekeket a természet szeretetére, a helyes viselkedésre, szűkebb pátriánk értékeire. Ugyanakkor igazi történelemlecke volt mindenki számára, mert akárhol jártunk, mindig akadt valaki, aki a vidék történelmi eseményeinek az igazi adatait is megismertette a diákokkal. Sok ezer gyerek fordult meg velünk kint, a természetben, megismerve és megszeretve azt! Aztán felnőttek, némelyek tanárok is lettek, és újra megkerestek, csatlakoztak hozzánk. Ezekben a szerintem nem elhanyagolható dolgokban vállalt főszerepet Damó Gyula, akinek háza mindig nyitva állt, akár kollégaként, akár száz gyermek kíséretében jelentünk meg nála! Élmény volt minden nála tett látogatás, valószínűleg sokan emlékeznek még a tanító bácsi postaládájában élő cinegecsaládra is. Ezért háborít fel egy ilyen nagyokos, aki Damó Gyulától félti a cserefákat... Nevetséges! Nem akarok itt most az RMDSZ-es honatyákra mutogatni, de hallani, hogy ezer hektáros erdőket taroltak le Hargita megyében. De aludjon nyugodtan, kedves természetbarát úr, nem lesz kopjafa a Kovászna megyei erdőkből. Itt említem Coroi Arturt, aki mozgalmunk aktív tagja volt: az ő éleslátásának és logikus gondolkodásának köszönheti a torjai közbirtokosság a létét. Valahogy így kell védeni a természetet, nem irkálással, mert milyen jól mutat, hogy aggódom a fákért! Szép és nemes érzés, de nem jó helyen kopogtat, kedves uram.
Amúgy a kopjafát a fa hegyéből lehet csak kifaragni, a többit felhasználják fűtésre vagy egyébre, senki nem vág ki egy százéves fát csak azért, hogy kopjafát faragjon belőle... Vagy esetleg a kopjafákkal van baja?
Damó Gyulának pedig további jó munkát és minél hosszabb életet kívánok, szeretettel:
VAJDA DÉNES, Sepsiszentgyörgy
