Nagy örömmel, nem titkolt büszkeséggel nyújtja felém Vargyason született, szentgyörgyi barátom, Sz. Gy. a szülői archívumban gondosan őrzött, muzeális értékű régi személyi okiratot. Egyfajta hivatalos munkaszerződés, mely köttetett a XIX. század utolsó esztendejében, anno 1899. május 18-án.
Magyar Királyi Államvasutak. Üzletvezetőség. Kolozsvártt, 12263 I/99. szám. Kinevezem Önt a közmunka és közlekedési magyar királyi miniszter úr Ő Nagyméltósága által 1887 évi február hó 24-én 6830 szám alatt kiadott illetményszabályzatban szolgákra nézve megállapított IV. rangfokozat 2-ik osztálya szerint ideiglenes minőségű vonatmálházóvá. Ezen állással évi 250 frt., azaz kettőszáz ötven forint fizetés és az ezzel járó lakbér illetmény esetleg természetbeni lakás élvezete van egybekötve. (...)
,,Brassó gazdasági jelentőségét nagyban emelte a Fogaras–Szeben felé 1891-ben kiépített vasútvonal. 1891. október 10-én pedig megnyílt a Sepsiszentgyörgy felé vezető 30 km-es út is, amelyet még ugyanazon év november 30-ig Kézdivásárhelyig meghosszabbítottak. 1897. április 5-én átadták a Sepsiszentgyörgy–Csíkszereda útszakaszt." (Gyökér István: A magyar vasút hőskora)
Háromszék fővárosa idén októberben ünnepelheti vasútállomásának 120. évfordulóját. Az Osztrák–Magyar Monarchia idejében épült vasútvonal történetében 1886 végétől új fejezet kezdődött Magyarország közúti és közlekedési politikájában. A Szabad Osztrák–Magyar Vasúttársaság magyar vonalainak megváltásával, a törvényes időt be nem várva, valósággal meglepte az országot a közmunka- és közlekedési miniszter, Baross Gábor bátor és határozott intézkedése. Az erdélyi vasút 1864-ben tervezett, Arad–Gyulafehérvár–Szeben vonalának megépítésével kezdtek terjeszkedni, a Keleti Vasúttársaságnak köszönhetően. A ,,menet" nem állt meg Székelyföldön sem, így avathattak indóházat 1907-ben Bereckben és Gyergyószentmiklóson is.
A Magyar Királyi Államvasutak Erdélyben 1920 nyarán ,,nevet cserélt", CFR lett a hivatalos neve és ,,állampolgárságot" is változtatott önhibáján kívül.
,,Az első világháború idejére Európa egyik legsűrűbb hálózatú és technikailag is igen fejlett vasútjává vált. Akik ezt elérték, olyan hosszú névsort alkotnak, hogy azt itt lehetetlen felsorolni. De egy nevet mindenképpen méltatnunk kell: a »vasminiszterét«, a Baross Gáborét..."
S itt fűzök egy gondolatot Gyökér István írásához, aki nem ismerhette a vasminiszter háromszéki utóéletét: a Brassó–Sepsiszentgyörgy közti vasútvonal átadásának századik évfordulója ad hoc ünnepségén az akkori román központi és helyi sovén-nacionalista vezetés nem engedélyezte Baross Gábor domborművének elhelyezését az állomás falán. A szentgyörgyi vasútforgalom 120. jubileumán talán lesz a város és a megye vezetőségének annyi tekintélye, hogy az agyonkormozott Baross Gábor-emlékművet az őt megillető helyre állítsa a vasútjáért hálás székelység?!
