Negyvenes éveimet taposom, idestova húsz éve dolgozom hivatásszerűen szülőföldemen, holott mesterségemmel külföldön hússzor jobban boldogulnék. Minden adómat időben kifizetem, szavazni is rendszeresen jártam eddig, és... mindennap hallgattam a Régió Rádiót, amíg meg nem szűnt.
Ha jól értesültem, megszűnésének többek között az az oka, hogy nincs igény ilyen rádióra, nincs széles hallgatottsága. De az én igényeimre senki nem kíváncsi, lehet, azért, mert kiöregedtem a kereskedelmi rádiók célcsoportjából. Nem tartom kizártnak, hogy más célcsoportokból is ki fogok esni hamarosan. Mert ebben a globalizált, profitorientált és éppen mindenféle válságban levő világban az ember értékekbe kapaszkodik. Többek között ilyen kapaszkodó volt a mindennapok rohanásában a Régió Rádió az ő műsoraival, változatos és generációm igényeit kielégítő zenéjével. Utólag is köszönöm a népzenét, a szimfonikus is jólesett szombatonként, karácsonykor a felolvasott irodalmi elbeszélés megríkatott. Köszönöm, hogy követték az Osonót és Tulit Zsomborékat, a Napos Oldal is nagyon fog hiányozni. Köszönöm, hogy emlékeztettek híres elődeinkre, és innen tanultam, hány fokozata van egy földrengésnek. Nehezebb lesz e rádió nélkül éppen akkor, amikor társadalomtudósok szerint az egyik lehetséges kiút a válságból a közösség szolgálata. Ennek a szolgálatnak lett áldozata a Régió Rádió.
Csurulya Gabriella
