A Közérdek című írás a székelység rendkívüli nemzetfenntartó hivatását hangsúlyozza. Éppen ezért a Székelyföld érdekét érintő minden kérdést egyszersmind erdélyi kérdésként kell tekinteni. Csáky Albin miniszter és Beksics Gusztáv sepsiszentgyörgyi országgyűlési képviselő aktív székelyföldi politikája ellenében a magyar kormány elsősorban az idegen ajkú városok támogatását kezdeményezte kulturális, oktatási intézmények alapításával és fejlesztésével. Brassóra is kiemelten figyelt a kormánypolitika. Ezalatt viszont Háromszék mindinkább elmaradt az anyagi és kulturális fejlődés terén, és Brassó alárendeltjévé vált. Csáky, Wlas­sics és Beksics fellépésével némi változás következett be az állam Erdély-politikáját illetően, rájöttek arra, hogy az idegen ajkú lakosság amúgy sem nyerhető meg az országos érdekeknek, a székelységet viszont szellemi és anyagi értelemben is erősíteni kellene. Akkortól bizonyos változás kezdődött Szé­kelyföld iparának és oktatási intézményeinek gyarapításában. A Sepsiszent­györgy–Csík­szereda vasútvonal 1897-es felavatásakor a kormány ígéretet tett a Földvár–Sepsi­szentgyörgy közötti vonalszakasz megépítésére. A kormányválsággal azonban egyelőre lekerült a napirendről a kérdés, jóllehet a műszaki előmunkálatok egy részét már elvégezték. "Újabban dr. Székely György országgyűlési képviselő Háromszék vármegye törvényhatósági ülésén ismét felvetette a vasútügy kérdését, részletes indoklás kíséretében felterjesztést indítványozott a kereskedelmi miniszterhez. A brassói kereskedelmi és iparkamara, valamint Brassó vármegye törvényhatósági közgyűlése szintén feliratot intézett a miniszterhez, hogy mindenáron akadályozza meg a tervbe vett vasút kiépítését, mert szerintük ez ártana Brassó érdekeinek. A székelységnek viszont az az érdeke, hogy ne kelljen kétféle vasúti tarifát (állami és Brassó–Háromszék helyiérdekű vasút), valamint Brassó városnak külön vasúti vámot fizetnie. Az, hogy csak a szászok közvetítésével érintkezhetnek az ország központjával, nem városi, nem is vármegyei, hanem állami, tehát országos érdek. Nem ártana, ha Három­szék vármegye törvényhatósága a kérdésben körlevelet intézne Erdély egyes vármegyéihez támogatásuk elnyeréséért. Hegedüs Sán­dor kereskedelmi miniszternek is könnyebb lenne a kérdésben határozni, ha országos üggyé terebélyesedne az. Háromszék vitális érdeke a mi érdekünk is." A székelység jövőjéért aggódó erdélyi magyarság nevében rokonszenvezők népes táborának meggyőződését szólaltatja meg a vitacikk.
Az előpataki fürdőbirtokosságnak is elemi érdeke fűződött a településen átvezető vasúti összeköttetés megteremtéséhez, ezért átiratot intézett a városi képviselethez, amelyben kéri Sepsiszentgyörgy vezetését, hogy harcoljon a vasútvonal létesítéséért. A sepsiszentgyörgyi közgyűlés helyesléssel fogadta a fürdőbirtokosság megkeresését, és utasította a polgármestert, hogy a Hegedüs Sándor kereskedelmi miniszterhez felterjesztendő memorandumot Beksics Gusztáv országgyűlési képviselő vezetésével helyiek részvételével együtt nyújtsák át.
H áromszék vármegye törvényhatósági közgyűlésén 1899. október 13-án dr. Székely György országgyűlési képviselő a következő, szakmailag és politikailag is helytálló javaslattal hozakodott elő: "Tekintettel az azon kétségbe nem vonható hátrányra, amely az ország központjától való távolságából származik és amely fokozódik az által, hogy összes forgalmunk Brassón át, tehát kerülő úton jut a központ felé mégpedig helyi érdekű vasúton, nem lévén az államvasutaknak direkt vonala Brassó és Sepsiszent­györgy között, és szállítási tarifáink a helyi érdekű vasúton oly magasak, hogy úgy a sepsiszentgyörgyi, mint a kézdivásárhelyi kereskedők áruikat még ma is olcsóbban fuvarozhatják tengelyen, mint vasúton, nagyobb iparvállalatok létesítésére semmi hajlandóság sem észlelhető, sőt, a magas szállítási díjak még a cukorrépa-termesztés terjedését is akadályozzák, s így végeredményében pótadónk árán létesített vasutunk vármegyénk közigazgatási emelkedését nem olyan mértékben segíti elő, mint azt joggal reméltük. Indítványozom, hogy mondja ki határozatilag a törvényhatósági közgyűlés, hogy a kereskedelmi miniszterhez feliratot intéz a Sepsiszentgyörgy–Földvár vonalszakasznak államköltségen leendő sürgős kiépítése, illetve a Brassó–Háromszéki helyi érdekű vasútvonalnak államosítása iránt és a felíratot az alispán elnöklete alatt küldöttség nyújtsa át."
Időközben Brassó vármegye 1899. október 21-én törvényhatósági közgyűlésén értesülvén a Földvár–Sepsiszentgyörgy vasút érdekében indított újabb mozgalomról, azt a határozatot hozta, hogy a tervbe vett vasúti csatlakozást minden áron meg kell akadályozni, mert ártalmas lenne Brassó város kereskedelmi érdekeire, és mert a brassói szászok jó hazafiak, tehát nem érdemlik meg, hogy hátrányos helyzetbe kerüljenek. Feliratban fognak tiltakozni minden olyan lépés ellen, mely a tervbe vett vasút kiépítésére irányul.
A Brassó Megyei Hírlap részletesen elemezte a brassóiak megújuló, Háromszék vármegye elleni támadásait. A brassói kereskedelmi és iparkamara mint Brassó vármegye törvényhatósági bizottsága ismételten állást foglal a vasút ügyében. A kamara szerint a vasút kiépítése Brassó város és vármegye közlekedési és kereskedelmi érdekeit sérti és károsítja, különben sem tekinthető országosan kiemelt érdeknek, ezért illetékes helyen kezdeményezik annak meghiúsítását. Brassó vármegye törvényhatósági bizottságának közgyűlésén elfogadta az alispán minisztériumhoz intézendő feliratát. A brassói magyarok városuk fejlődését szintén a szívükön viselik – nyilatkozatuk szerint –, másrészt viszont elfogadhatatlan számukra a kapzsiság és a féltékenység, amellyel minden hasznot a szászok a maguk részére akarnak kieszközölni, és amellyel a szomszédos vármegye és város fejlődésének kívánnak gátat vetni.
B eksics Gusztávot, Sepsiszent­györgy város képviselőjét is állásfoglalásra késztette a dolgok alakulása. 1900 januárjában Benedek János sepsiszentgyörgyi szabadelvűpárt-elnöknek címzett nyílt levelében fejti ki véleményét az immár országos üggyé terebélyesedő vasúti összeköttetésről. "Daniel Ernő miniszter idejében a vasútlétesítés megoldott politikai döntésnek számított. Két ellentétes érdek ütközéséről lehet beszélni, az egyik hogy Háromszék vármegye megszabaduljon Brassó gazdasági hatalma alól, a másik, amihez a brassóiak minden erejükkel ragaszkodtak, hogy Háromszék gazdasági kereskedelmi forgalma az ő felügyeletük által történjen. Az ellentét forrása tehát Szé­kelyföld egy részének gazdasági önállóságáról, s a határszélen egy nemzeti gócpont megerősítéséről, és arról volt szó, hogy a székelymagyar Sepsiszent­györgy is fejlődhessék a szász metropolis árnyékában. Egy nemzeti központra nagy szükség lenne már csak azért is, mert a székely kivándorlás csak Háromszék segítségével tartóztatható fel, tudniillik a kifelé áramló kivándorlók egy gazdaságilag fejlett Sepsiszent­györgyön találhatnának a maguk számára foglalkoztatást. Ezért lenne annyira fontos, hogy Sepsiszentgyörgy ipari létesítményeket kapjon, amit részben sikerült elérni a szövőgyár és a dohánygyár alapítása által. Sepsi­szent­györgy földrajzi helyzete, a szászokkal való szomszédsága és az ezzel szemben elfoglalt pozíciója ebben a megvilágításban teszi a nemzeti politikára nézve kiemelten jelentős településsé."
Beksicsnek is megrendült a bizalma a kormány székelyföldi politikájában, de továbbra is úgy gondolta, hogy csupán halasztásról lehet szó, nem pedig a vasút kérdésének végérvényes elnapolásáról. Ugyanakkor bírálja a háromszéki politikai élet viszonyulását a vasútlétesítéshez. A többféle vélemény nyilván gyengítette a stratégiailag megfogalmazott célkitűzést. "Nem szabad sem a képviselőházban, sem a sajtóban ellentétes álláspontokat vitatni, mert különben a székely kérdés darabokra hullik szét. A belső ellentétek megnyilvánulásai a legnagyobb és legígéretesebb ügyeket is zátonyra vihetik."
B eksics Gusztáv Hegedüs Sándor miniszterrel tárgyalt a vasút kérdéséről, amelyet a kormány nem vetett el, csak pénzhiányra hivatkozva törölte a sürgősségi listáról, ezért aztán semmiféle kötelező ígéretet nem tett a Beksics vezette sepsiszentgyörgyi küldöttség előtt.
Benedek János 1900. február 8-án szintén nyílt levélben válaszolt Beksics Gusztávnak: "Az egyszer már kibontott zászlót nem ejtjük el, kifejtett nézeteidet helyeseljük, légy e kérdésben továbbra is őrtálló, és vezérelj: mi követni fogunk. Sepsiszentgyörgy város egész lakossága irántad teljes bizalommal viseltetik, hogy felvilágosító soraidat a legnagyobb megelégedéssel vette, és annak minden sorával egyetért."
Beksics nyílt levelében utalt a vasúti vitában elkövetett végzetes hibára is: Sepsi­szentgyörgy város küldöttsége a miniszter előtt hangsúlyozta a vasút mindenekfölötti szükségességét, amely nem csak állami érdek, de fontos feltétele a város és Háromszék vármegye fejlődésének, ugyanakkor Három­szék vármegye törvényhatósága is küldöttséget menesztett Hegedüs Sándorhoz, és kompromisszumos álláspontot képviselt, mely szerint amennyiben a Földvár–Sepsi­szent­györgy vonal nem épülhetne meg, a vármegye kéri a Brassó–háromszéki helyiérdekű vonal állami megváltását. A tárgy hibás politikai megközelítése azonban elterelhette a figyelmet a valós célról: az önálló vasút megteremtésének szükségességéről, a kettős cél megjelölése pedig a valódi érdekekről terelte el a figyelmet – vélte Gyárfás Győző vármegyei királyi mérnök.
A brassóiak meg-megújuló támadásai következtében az addig bizakodó sepsiszentgyörgyiek és háromszékiek hangulata egyre inkább reménytelenségbe és csüggedésbe váltott. Ezt az állapotot tükrözi az 1899. december 10-i városi közgyűlés jegyzőkönyve, melyből kiderül, hogy a képviselők sajnálattal állapították meg, a kereskedelmi miniszterrel a vasút érdekében folyt egyeztetés után kevés a siker reménye, Gödri polgármester szerint azonban még nem tekintették lezártnak az ügyet.
Így került le ezek után végérvényesen a napirendről a Sepsiszentgyörgy–Földvár vonalrész létrehozása, ami azt bizonyította, hogy a kormánynak a székely közlekedés fejlesztése, Székelyföld gazdasági megerősítése nem volt elsődleges érdeke.