Furcsa játékot űz a Nyugathoz visszatért kelet-európai nemzetekkel a történelem. A kommunizmus minden sanyargatását elszenvedő népek a túlerőltetett, úgynevezett fejlesztés minden terhét, a fonák modernizáció minden abszurditását és erőpocsékolását megtapasztalt százmilliók szinte valamennyi reményére rácáfolt az, ami a ’89–92-es fordulat óta az utóbbi húsz évben történt. Annyira, hogy időről időre a vad, szélsőséges tiltakozás és kétségbeesés szelleme uralkodik el a kutyaszorítóba került tömegeken.
A korábban kiuzsorázott és röghöz kötött, rendőrállamilag sakkban tartott emberek számára a kapitalista Nyugat mindenekelőtt az általános jólétet és a jogállami biztonságot jelentette, a mozgásszabadságot és sokaknak a habzsolóan fogyasztói mentalitást, annak minden túlzásával együtt. Az áhított példaképhez való csatlakozás azonban nem az elvárásoknak megfelelően zajlott. A politikai átmenet gyorsabban, de éppolyan felemásan folyt le, mint a csigatempóban haladó gazdasági privatizáció. A szükségszerű megpróbáltatásokat, az egzisztenciális biztonság addig nem tapasztalt megingását legfeljebb egy külső és belső konjunktúra, a magángazdaság sebes kiépülése tudta volna ellensúlyozni némileg, ehelyett a lengyeleknek, kelet-németeknek, bolgároknak, a mi boldogtalan honfitársainknak is a tömeges munkanélküliség és a tartós kilátástalanság jutott. A létbizonytalanságnak nem akart vége szakadni, mi több, az átmenetet elhúzódó belső válság kísérte, és a kisebb nemzetközi megingások két éve általános és átfogó világválságba torkollottak, melynek következményei még vészesebbek lehetnek: Európa jó hányadán kimondottan az államcsőd elkerülésének vágya a kiadások megnyirbálására vette rá a hatóságokat. De ahol nem az történik, ott is alapvető jogok sérülnek. A jóléti államhoz fűződő illúziók, magas fokú társadalombiztosítási rendszerbe vetett reményekkel együtt, a szemünk láttára foszlanak szét.
Az utcára kivonult tüntetők főleg gazdasági jogaik csorbítását fájlalják. A munkajogi változások ugyanis rávilágítottak egy még fonákabb furcsaságra. A kormányok a kelet-európai, alacsonynak ítélt munkatermelékenység növelését is el kívánják érni a válságintézkedések örvén, mondhatni, egy füst alatt. Pedig erre ma a lehető legkevésbé kedvezőek a belső feltételek, kizárólag külső kényszer hatására cselekszik mindenki, ezért a munkamorál nemhogy javulna, csak romolhat általa.
Erkölcsi és anyagi ösztönzés nélkül nincs munkaerkölcs, és nem létezhet termelékenység sem.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.