Furcsa játékot űz a Nyugathoz visszatért kelet-európai nemzetekkel a történelem. A kommunizmus minden sanyargatását elszenvedÅ‘ népek a túlerÅ‘ltetett, úgynevezett fejlesztés minden terhét, a fonák modernizáció minden abszurditását és erÅ‘pocsékolását megtapasztalt százmilliók szinte valamennyi reményére rácáfolt az, ami a ’89–92-es fordulat óta az utóbbi húsz évben történt. Annyira, hogy idÅ‘rÅ‘l idÅ‘re a vad, szélsÅ‘séges tiltakozás és kétségbeesés szelleme uralkodik el a kutyaszorÃtóba került tömegeken.
A korábban kiuzsorázott és röghöz kötött, rendÅ‘rállamilag sakkban tartott emberek számára a kapitalista Nyugat mindenekelÅ‘tt az általános jólétet és a jogállami biztonságot jelentette, a mozgásszabadságot és sokaknak a habzsolóan fogyasztói mentalitást, annak minden túlzásával együtt. Az áhÃtott példaképhez való csatlakozás azonban nem az elvárásoknak megfelelÅ‘en zajlott. A politikai átmenet gyorsabban, de éppolyan felemásan folyt le, mint a csigatempóban haladó gazdasági privatizáció. A szükségszerű megpróbáltatásokat, az egzisztenciális biztonság addig nem tapasztalt megingását legfeljebb egy külsÅ‘ és belsÅ‘ konjunktúra, a magángazdaság sebes kiépülése tudta volna ellensúlyozni némileg, ehelyett a lengyeleknek, kelet-németeknek, bolgároknak, a mi boldogtalan honfitársainknak is a tömeges munkanélküliség és a tartós kilátástalanság jutott. A létbizonytalanságnak nem akart vége szakadni, mi több, az átmenetet elhúzódó belsÅ‘ válság kÃsérte, és a kisebb nemzetközi megingások két éve általános és átfogó világválságba torkollottak, melynek következményei még vészesebbek lehetnek: Európa jó hányadán kimondottan az államcsÅ‘d elkerülésének vágya a kiadások megnyirbálására vette rá a hatóságokat. De ahol nem az történik, ott is alapvetÅ‘ jogok sérülnek. A jóléti államhoz fűzÅ‘dÅ‘ illúziók, magas fokú társadalombiztosÃtási rendszerbe vetett reményekkel együtt, a szemünk láttára foszlanak szét.
Az utcára kivonult tüntetÅ‘k fÅ‘leg gazdasági jogaik csorbÃtását fájlalják. A munkajogi változások ugyanis rávilágÃtottak egy még fonákabb furcsaságra. A kormányok a kelet-európai, alacsonynak Ãtélt munkatermelékenység növelését is el kÃvánják érni a válságintézkedések örvén, mondhatni, egy füst alatt. Pedig erre ma a lehetÅ‘ legkevésbé kedvezÅ‘ek a belsÅ‘ feltételek, kizárólag külsÅ‘ kényszer hatására cselekszik mindenki, ezért a munkamorál nemhogy javulna, csak romolhat általa.
Erkölcsi és anyagi ösztönzés nélkül nincs munkaerkölcs, és nem létezhet termelékenység sem.
Önnek is fontos, hogy megbÃzható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? SzÃvesen olvas a háromszéki művelÅ‘dési életrÅ‘l, új könyvekrÅ‘l, szÃnházi elÅ‘adásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kÃnáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
