Merthogy Kő Pál szobrász szerint ,,nem kellenek szebb szobrok, mint amiket fa gyanánt a természet alkot". Volt belőlük jó pár. Hát most már jóval kevesebb maradt... Tavaly felvetettem — bár ne tettem volna — az új parkterv ügyét. Rögtön kivívtam a tervezők, kertészek és jó pár természetvédő ember ellenszenvét, aki állítólag tudja, mit tesz és miért. Ádáz természetvédőből tehát átvedlettem figyelő városi polgárrá. Belevetettem magam az új parkterv tanulmányozásába, és szomorúan vettem tudomásul pár gesztenyefa feláldozását. Ezek a száz évet is meghaladó matuzsálemek szinte menthetetlenek. Amúgy ezek a fák voltak Sepsiszentgyörgy város XX. századba való felzárkózásának szimbólumai. De már öregek és betegek, és húsz éve senki nem tudja/akarja megmenteni őket. Megértettem. Itt vagyunk a XXI. században, és változás előtt a világ. Szorongva vártam... Tavasszal elkezdődött. Mi is? Valaki megjelölte a kivágásra ítélt fákat. Na, gondoltam, mielőtt kirügyeznek, máris ,,erdőlnek" megint a parkunkban. Nem ez történt. Elmúlt a tavasz, és már örvendeztem, hogy talán csoda történik, és valamiért a parkra szánt összegeket hasznosabb dolgokra költik. Persze, megint tévedtem. Ahogy a magyarok (vagy székelyek) világtalálkozója közelgett, egyszerre megtelt a park erőgépekkel. Lássák a külhonból hazatérők, hogy valami történik. Annyi kő és homok került a parkba hirtelen, hogy egy botanikus kert sziklakertjét is fel lehetett volna építeni belőle. És az egész park átalakult építőteleppé. (Amúgy, ha építőtelep, akkor ki kellene függeszteni, hogy ki finanszírozza, mennyi összegből, és meddig fog tartani az építkezés, mert így törvényes.) Ahogy elkezdték a munkát, látszott, hogy máris késésben vannak. Bár a városközpont parkja eleve nem lehetne építőtelep, de Sepsiszentgyörgy ezt is elbírja. Nem az történt, amit ígértek, hogy egyik felét becsületesen elkészítve átadják a forgalomnak, hanem az egész területét egyetlen kő-, homok- és sárrengeteggé változtatták, ami kissé megalomániás aspektust sugall. A munkahely elérhetetlenné válik, ha csak érintőlegesen ejti útba a parkot az ember, akkor sárrögöket hordoz mindenfelé. De ez a kisebb baj. Néztem, amint a parkot ellepik a kősétányok. Majd a kőlépcsők.
A régi és árnyasabb részeken előbb betonoztak, majd nekiálltak a favágásnak. A félkész betonsápa- és kősétányokra megint traktorok hordják fel a sarat, mocskot, és nem utolsósorban károsítják azokat. Nem elég, hogy a park zöldövezetének háromnegyedét tönkretették? Nem lehetett volna a favágást előre elintézni? Nem lehetett volna a tél beállta előtt valamit felmutatni? Egy kicsit kevesebb kősétányt is el tudtam volna képzelni, hisz gyerekeim vannak, akiknek görkorcsolyát vásároltam, és nem csak vasárnap, az út közepén szeretnénk használni azokat. Tavaly az összes beteg gesztenyefa gyökerét felvágták, és villanykábeleket fektettek oda, merthogy a XXI. századhoz illő világítása lesz a parknak. Azóta se lett. Most megint lombtalanítunk. A idei nyár megtanított arra, hogy értékelni tudjuk az árnyékot. Nem mellékes, hogy a városi forgalom az utóbbi tíz évben duplájára nőtt. Szóval, minden fához, ághoz ragaszkodni kellene szerintem... Állítólag azért kellett az angolpark részen lombtalanítani, hogy az aljnövényzet és fű napfényt kapjon. Ami szépen rendbe is jött, most viszont csupa homok, kő és traktornyom. És jön a tél... Vagy a globális felmelegedésre számítva az építtetők és építők valószínűleg azt hiszik, hogy nem…
ifj. Tompa Ernő, Sepsiszentgyörgy
