A magyar kormány színe-virága, a parlament fele azért jött Tusnádfürdőre, mert általában július végén Budapesten (akárcsak Bukarestben) rettenetes a kánikula, míg Tusnádfürdőn kellemes meleg vár rájuk. De mire a magyarok ideértek hűsölni, addig Bukarestben is hűvös lett.
Ezek után a román politikusok – tisztelet a kivételnek –, nem tették tiszteletüket Tusványoson. Pedig egy füst alatt lebonyolíthatták volna a román és a magyar kormány együttes ülését is. És akkor nagyszerű eszmecserét folytathattak volna a problémákról, amelyeket a két ország politikusai külön-külön tárgyalnak meg, és teljesen másképp értelmeznek.
A két jó barát, Orbán Viktor és Băsescu elnök megegyezhettek volna arról, hogy végül is lesz-e autonómiánk, és ha igen, akkor miért nem?
A magyar külügyi államtitkár, Németh Zsolt már Székelyföld Autonóm Tartományról beszélt, miközben román politikusok azt mondják, hogy Székelyföld nincs is! Ott, Tusnádon tisztázhatták volna. (Újabban már azt is hallottuk, hogy Erdély sincs.) Tusnádon az Oltból tiszta vizet lehetett volna önteni a pohárba azért, hogy mi se szomjúhozzunk feleslegesen elérhetetlen dolgokra. Ha meg Băsescu ellenkezett volna az autonómiával, akkor Tőkés László megfenyegethette volna, hogy a Független Székely Köztársaság mellett kikiáltja a Királyhágó-melléki Keresztény Köztársaságot is, amelyhez Bihar, Szatmár, és Szilágy megye tartozna. Ha meg ezzel ellenállásba ütközne, akkor akár Kolozs megye egy részét is odacsatolná.
Egyeztetni lehetett volna a Kelemen Hunor által felvetett három B-ről, a Bukarest–Budapest–Brüsszel-tengelyről, amelyre ők szeretnék szekerük kerekét szerelni. De ahogy elnézem, a románok inkább kötnék ezt a kereket. Bár, lehetséges, hogy ők is szeretnék a három B-tengelyt, de ők inkább a Bukarest–Belgrád–Bratiszlava változatban. Aztán konferenciát tarthattak volna az RMDSZ-es grafológusok arról, hány hamisított aláírás szerepel az Erdélyi Magyar Néppárt csatlakozási listáin.
Ha már Csibi Barna megjelent Tusnádon, akkor elmehetett volna Corneliu Vadim Tudor is baráti eszmecserét folytatni a mindkettejüket érdeklő közös történelmi problémákról. Feltétlenül itt kellett volna lennie a németek Merkelő Angélájának, és a franciák Miklóskájának, Sárközynek, akiktől megérdeklődhettük volna, miként lehet az, hogy Görögország újabb kölcsönöket kaphat, amikor annyi az adóssága, hogy soha a büdös életben nem tudja visszafizetni.
Mivel nagy elnökünk, Băsescu nem tette tiszteletét Tusnádon, meghívhattak volna egy másik nagy elnököt, aki Orbán Viktortól fejére barackot érdemelne, éspedig Barack Obamát, az Egyesült Államok elnökét. Ugyanis Amerikát államcsőd közelébe vitte, és most tovább akarja növelni az államadósságot. A végén, szokás szerint, egy újabb válság fog majd Amerikából elindulni.
Azok után meg az európai országok kezelhetik hideg vizes borogatással szintén dagadó államadósságukat, mi meg kereshetjük a gyógyírt laposodó bukszánkra.
