Ahol megoldatlan konfliktusok halmozódnak, ott minden megnyilatkozási lehetőséget a legerősebb vindikál a maga számára. Nem csupán az államfő és a kormány közti acsarkodást jellemzi e törekvés, de átszínezi az egész nyilvánosságot.

Hiába kampányol tárgyszerűen egy párt a brüsszeli képviselet jelentőségét hangsúlyozva, ha az erdélyi magyar közvéleményt a soron lévő fő feladata, politikai életének kétpólusúvá alakítása foglalkoztatja.

Mert ugyan lényeges lehet, hogy a kontinentális fórumon ki és hogyan áll ki a kisebbség ilyen vagy olyan elképzelése mellett, de esetenként fontosabb, hogy az autentikus igények előbb megfogalmazódhassanak az itthoni közéletben, és vége szakadjon annak, amit a belső politikai képviselet monopóliumának nevezünk.

Tizenvalahány évi kizárólagosdi után, a tagolatlan egység dicsőítése után a politikailag plurális közélet napja látszik feljönni, s e napfelkeltét jósolja minden mozdulat.

Ennek kibontakoztatása érdekében egyéb téren akár az átmeneti kudarc kockázatát is érdemes vállalni — állítja nyíltan vagy burkoltan a feltörekvők tábora.

Tele a sajtó manipulatív szándékokkal és azok leleplezésével. Nyilvánvalóan végleg megingott a hitelessége az egyik félnek a másik szemében, s ahol a megosztottság ekkora, ott annak elfedése csak növelné a bajt.

Átértékelődik az egység fogalma is. Ezentúl alighanem a két pólus összecsapását követő erőviszonyok függvényében alakul és jöhet jobb esetben létre — összemérhető, legitim felek alkujaként.