Sepsiszentgyörgy első ismert pecsétje – köriratának tanúsága szerint – 1509-ből származik. Nem maradt meg sem az adományozó oklevél, sem a bélyegző. A jelképet későbbi dokumentumról ismerjük. A pecsét körirata: SIGILLVM OPPIDI SEPSI ST. GYORGY AO. 1509, azaz Sepsi Szent György mezőváros pecsétje 1509. év. A pecsét belsejében heraldikailag balra fordult, szakáll és bajusz nélküli férfifej látható, körülötte a következő jelmondat: CRISTVS SPES MEA, azaz, Krisztus az én reménységem. A pecsét a vártemplom védőszentjét, a város névadóját, Szent Györgyöt jelenítette meg.
A XIX. században a pecsét képét különböző ábrázolásmódokban címerként használták. A kört ellipszis alakúra nyújtották, arra koronát helyeztek. Közben a sima képű férfifej szakállassá változott.
Ebben a szakállas férfifejben Keöpeczi Se­bestyén József heraldikus II. Lajos királyt vélte felfedezni. Azért tartotta ezt valószínűnek, mert II. Lajos 1520. május 27-én a meglévő két sokadalom mellé még két vásártartási jogot adományozott a városnak, továbbá 1525. április 7-én elrendelte a székely nemzet tisztjeinek, hogy Sepsiszent­györgy város lakóit régi szabadságukban ne háborgassák. Tehát Sebestyén sze­rint hálából került volna a király arcképe a város pecsétjébe.
Ezzel a feltételezéssel nem tudunk egyetérteni. Valóban, szőrtelen arcú férfi helyett szakállas, hátrafésült hajú portré került a pecsétbe. Ám a királyt fején koronával szokták ábrázolni, egyrészt, másrészt a férfi érett korúnak látszik, miközben II. Lajos húszévesen vesztette életét. Továbbá a jelzett férfinak nagy a szakálla, ám a király korabeli ábrázolásokon szakáll nélkül, esetleg pelyhedző szőrzettel jelenik meg.
A X1X. század végére megérett egy igazi címer használatának igénye Sepsiszentgyörgy közigazgatásában. A címert ifj. Gödri Ferenc polgármester tervezte, ő is festette meg, s a címerkérési igénnyel a bécsi kancelláriához fordult. Branyitskai báró Jósika Sámuel előterjesztésére 1897. június 27-én meg is született az adománylevél. A könyv alakú, vörös bársonyba kötött dokumentum a Székely Nemzeti Múzeum tulajdonában van. A címert igen aprólékosan, körülményesen írja le az adománylevél. A mi saját szavainkkal, egyszerűen: háromszögű pajzs kék mezejében zöld hármas halmon szürke, kétbástyás, oromsoros várfal, melyet középen a középső, magasabb halmon álló templomtorony, a sepsiszentgyörgyi vártemplom tornya szakít meg. A jobb bástya fölött arany nap­arc, a bal fölött sugárzó, ezüst, növekvő holdsarló. A középső halmon vörös szegélyű aranyérmében balra fordult, páncélos, spanyol galléros, szakállas, vállig érő, fekete hajú férfi képe látható. A vörös szegélyen fehér betűkkel a következő jelmondat olvasható: CHRISTUS SPES MEA. A pajzson szembe néző pántos tornasisak, melynek heraldikai koronája alól kék-arany foszlányok omlanak alá. A sisakdísz könyökben hajlított, vörös szívet átdöfő kardot tartó páncélos kar, azaz Háromszék címerének fő címerképe.
A címeradományozást 1898. március 2-án iktatták a Királyi Könyvbe.
Az adománylevélben a várfal barna színűként szerepel. Ez igen érdekes, mivel a barna nem heraldikai szín, másrészt az Ernst Krahl bécsi kancelláriai címerfestő által megfestett, az adománylevélben szereplő címeren a fal szürke színű. A szürke sem heraldikai szín.
Címertanilag igen sok kifogásolnivaló adódik a címerben. A legszembetűnőbb az, hogy úgynevezett teljes címerrel állunk szemben, azaz olyannal, melynek van pajzsa, sisakja, sisaktakarója és sisakdísze. Ilyen a nemesi címer. A szakirodalom szerint sisakja csak olyan címernek lehet, amelynek gazdája sisakot hordhat. Tehát sem közigazgatási egységek, sem testületek, sem nők nem láthatják el címerüket sisakkal. Legalábbis az élő heraldika korában ilyesmi nem fordulhatott elő.
Ha sisak nincs, akkor sisakdísz vagy oromdísz sem lehet, továbbá sisaktakaró vagy foszlány sem, mivel ezek sisakhoz kötöttek.
A város címerét 1898. április 26-án hirdették ki a képviselő testület tavaszi közgyűlésén.
Az első világháborút, s az Osztrák-Magyar Monarchia területi veszteségeit megpecsételő Trianoni Szerző­dést követően az Erdéllyel, a Bánság egy részével, a Körös-vidékkel, a történelmi Máramaros déli részével, Észak-Bukovinával és Besszarábiá­val kibővült Nagyrománia jelképeiben is jelezni kívánta a változást. Elsőként az ország címerét bővítette ki, s annak megrajzolására Keöpeczi Sebestyén Józse­f­et kérette fel Ferdinánd király. Az ország címerét három változatban – nagy-, közép- és kiscímer – fogadták el. Az erről szóló királyi rendelet 1921 júliusában jelent meg. A jogszabály egyben megalakítja a belügyminisztérium alárendeltségében működő He­raldi­kai Konzultatív Bizottságot. Ezt követően a megyecímereket 1928-ban, a megyeszékhelyekét 1931–32-ben, s más városokét 1934-ben fogadják el a testület javaslatára.
Sepsiszentgyörgy is felterjesztette igénylését, a korábbi hivatalos címert kérte változatlanul, ám a Heraldikai Konzultatív Bizottság módosított rajta. Egyrészt az országban egységes alakot adtak, eltüntették a sallangokat, s a pajzsra a közigazgatási egység rangját jelző falkoronát helyeztek. Sepsiszent­györgy Dumitru Păcurariu által festett címere a Hivatalos Köz­löny 1931. augusztus 8-án kiadott 182-es számában jelent meg.
Ötbástyás falkoronával fedett háromszögű pajzs kék mezejében fekete teraszon oromsoros ezüst várfal áll. A falat középen csúcsán ezüst keresztes, vörös sisakos templomtorony szakítja meg. A falból két bástya áll ki, a jobb oldali fölött arany naparc, a bal fölött növekvő ezüst holdsarló. A pajzstalpban CHRISTUS SPES MEA köriratú, glóriás, szakállas, deréktól felfelé látszó, stilizált férfiábrázolás aranyérmén. A címerleírás szerint a Megváltó.
Első ránézésre mondhatni, nagyrészt megmaradt a régi címer, ám némi csúsztatás került az ábrázolásba. Sem­miképpen nem a vártemplom tornyát láthatjuk, hanem az órítusú ortodox templomokra jellemző hagymakupolás tornyot. Azon meg kereszt van, s nem gömb, mint a református templomon. Hiányzik a toronyóra is, helyette kerek ablak látható. Ezt csak azért emeljük ki, mert a nyugati kereszténység és műveltség keleti határán vagyunk, tőlünk keletre és délre – a Kárpátokon túl – már nincsen toronyóra. Aztán a medálba Krisztus képét tették, ami megmagyarázható a körirattal, ám az ortodox ikonográfiában ismert Jézus-ábrázolásmódban. Egyszóval: "elgörögkeletiesítették" a város címerét.
A városi önkormányzat címerpályázatot írt ki 2004-ben. A helyi tanács által kinevezett, Kónya Ádám (1935–2008) művelődéstörténész vezette bírálóbizottság kiválasztotta az egyik tervet.
A címertervet közmeghallgatásra bocsátották, a jelenlévők egyértelműen támogatták. A helyi tanács 2005. június 30-i ülésén többségi határozatot hozott a címerterv elfogadásáról. Ro­mán nemzetiségű tanácstagok kifogásolták, hogy a jelkép nem tartalmaz román elemet. A címertervet kedvezően véleményezte a Cserey Zoltán történész vezette megyei heraldikai bizottság is, majd felkerült Bukarestbe az övezeti heraldikai bizottsághoz. Utóbbi néhány apró kifogást emelt, de elviekben egyetértett a lényeggel. A módosított változatot elfogadta mind az övezeti bizottság, mind a Ro­mán Akadémia Or­szágos Cí­mer­­tani, Genealó­giai és Pecsét­tani Bizottsága. Sep­siszent­györgy mai címerét Sze­keres Attila István sepsiszentgyörgyi heraldikus készítette.
A címerben a várfal arra utal, hogy a település már évszázadok óta város. A templomtorony a város egyetlen középkori műemlékének, a vártemplomnak állít emléket. A zöld hármas halom a szülőföld szeretetét jelképezi. A nap és a növekvő holdsarló székely szimbólum. Az érmében ábrázolt jelenet, a sárkánynak Szent György lovag általi legyőzése egyértelműen a város nevére utal, ezáltal névcímerré is vált a jelkép. Ugyan­akkor a gyökerekhez való visszatérést is jelenti, hiszen, mint említettük, a város 1509-ből származó pecsétjén Szent György-portré látható. A hétbástyás falkorona a közigazgatási egység rangját jelképezi: megyeszékhely, municípium. Ez meg a címerpajzs alakja kormányhatározat értelmében kötelező.
A várfal máza aranyra változott, amit szerencsésnek tartunk. Egyrészt azért, mert elég sok bástyás-várfalas címert ismerünk, s azokban a fal ezüst, Sepsiszentgyörgy címere tehát elüt azoktól, s egy címernek éppen a megkülönböztetés a feladata, az egyediségének kell fő jellemzőjének lennie. Továbbá a pajzs kék mezejével a hagyományos székely mázkombinációt adja: kék-arany. A hold sugárzóvá tétele szerencsésen párosul a sugárzó naphoz, így, mondhatni, szimmetrikussá vált a címer. A sárkányölő jelenet már első ránézésre egyértelművé teszi, hogy Szent György nevét viselő település címeréről van szó, a nap és hold, mint székely jelképek, rászolgálnak a Sepsi előnévre.
A jó címer beszél. Jelen címer elmondja magáról, hogy Sepsiszent­györgyöt jelképezi, s azt is, hogy a város Székelyföldön található.