Idős értelmiségi körökben még pislákolva él a legenda, miszerint Pávai Vajna Ferenc valahol megállt Kovásznán, ujjával a földre mutatott, és azt mondta: "itt kellene lefúrni, hogy meleg víz fakadjon". Ki is volt Pávai Vajna Ferenc? Nos, Páva már nem önálló falu, csak "alszege" Zabola községközpontnak.
De a közeli Kovászna "felszegét" is már inkább Voineşti-nek, mint Vajnafalvának lehet nevezni. Elgondolkodtató, hogy a tudós professzor kezd a feledés ködébe veszni, épp Erdélynek eme szegletében, ahol a családnak és a nemesi névnek középkori (!) gyökerei vannak.
"Feri Bátyónk" – földinknek azért épp nem nevezhetjük őt – tőlünk elég messze, a Nagyenyed melletti Csongván született. Ami a melegvíz-legendát illeti, feltételezhetően rokoni-névrokoni-baráti vagy szakmai köreiben beszélhetett Kovásznáról. Ne hibáztassuk pótolhatatlan öregeinket amiatt, hogy a rejtélyes pontra nem tudnak visszaemlékezni. Írásom célja épp a – hipotetikus (!) – helyszínre kalauzolni Önöket, megosztani egy nyári munka élményét, és nem utolsósorban a 125 évvel ezelőtt született tudós emléke előtt tisztelegni.
Alapjában a véletlen műve, ami történt. Augusztus második felétől szinte mindennapos látogató voltam a Hankó-völgyben (ez a kovásznai Tündérvölgy első beágazása). Arra figyeltem, hogy a kora tavasztól augusztus közepébe nyúló esőzések után, a szárazságra miként reagál az a néhány szomorú borvízforrás, amely még fellelhető. Mintákat is gyűjtöttem a radioaktivitás meghatározása végett, ezek Debrecenbe kerültek a kutatás szakmai vezéréhez (Dr. Csige István, MTA-ATOMKI). Egyik ilyen kiruccanás alkalmával ugrott a szemembe: nedvesedés az úttesten. Figyelem! Szárazság idején!! Ráadásul magaslaton állunk, az út belső oldalán mély sánc. Csőtörés történt volna? Csakhogy itt nincs cső, ami eltörhessen!
Szabályosan "főtt" az úttest széle. Sziszegés, bugyborékolás hallatszott. Tizenegy másodpercig habzott minden, aztán megállt huszonöt másodpercig pihenni, majd újrakezdte. És ez még semmi! A gáz- és vízfeltörés hamuszürke iszapot (kaolint) túrt a felszínre, s mindez békésen csordogált lefelé a parányi patakba, melyet szürkére festett. (Csoda-e, hogy Mészpataknak hívják ősidők óta?)
Kivártam a vasárnapot, amikor nincs teherforgalom, és vedernyi üreget ástam a kitörés helyén. Egy román juhász arra tévedt a nyájával, keresztet vetett, amikor meglátta a Törpe Pokolsárt, és elsietett a helyszínről. Kiürítettem a sárga agyaglevet, melynek színe a makadámút fundamentumától származott, és kivártam, míg az üreg újratelt a mélyből eredő, hiteles, kaolinszürke pasztával. Vastag, mint az aludttej. (Kovászna központjában első kitörésekor, 1837-ben a Pokolsár ugyanilyen kaolinszürke lével öntötte el a főteret.) Természetesen, megtörtént a mintavétel egy debreceni kivizsgálásra, majd a Törpe Pokolsárt betemettem. A Mészpatak épp itt kanyarodik az út felé, öt méter mélyen alá is ásta a helyszínt. A szakadék oldalából, tehát a rögtönzött "pokolsár" fundamentumából sikerült kibányásznom a felvételünkön látható köveket. A narancsos színű ásványt realgárnak, a citomsárgásat auripigmentnek hívják. Alapjában mindkettő arzén-szulfid. (Ezek a nyomravezető jelek a Pávai Vajna-legendakörben.)
Dr. Szakács Sándor vulkanológus-professzor kb. egy évtizeddel ezelőtt látogatott Kovásznára mikrobusznyi kutatói csapatával. A Hargita-Kovászna vidék utóvulkáni jelenségeinek nyomvonalán érkeztek, sajnos, alig másfél napot tölthettek nálunk. Emiatt nem jutott idő a Hankó-völgybe is kivinni őket. A rejtélyes arzénásvány-lelőhelyet megemlítettem, de akkor is radioaktív-témakörben folyt adatgyűjtés. Azóta is az az érzésem, hogy egy alapvető kérdésre a kutatás nem igyekszik választ adni. Népies hangnemben kérdezve: a Szent Anna-tó vidékének vulkáni működése vajon valóban "alányúlt-e" Háromszéknek, egészen Kovásznáig (mint Gazsi a Mariska szoknyájának, a bálban, amikor kialudt a villany), vagy sem? Tény, hogy a Hankó-völgy arzénásványa "melegvizes" eredetűnek minősíthető, legalábbis a klasszikus szakvélemény szerint. Nem véletlen, hogy az első kovásznai kutató fúrás épp az út felett, a domboldalban készült, a Fenyő-szálló mofettáját ma is ez táplálja gázzal. Nos, így juthatunk el Kovásznán a forróvizes rejtély, a Pávai Vajna-legenda legvalószínűbb helyszínére.
Még a diktatúra éveiben, halálának huszonötödik évfordulóján a Kossuth Rádióban hallottam megrázóan szép visszaemlékezést a tudós professzorról. Az anyaországban azóta is lépten-nyomon márványtáblák, utcanevek, iskolanevek, egyetemi előadótermek nevei, mellszobrok, szaktudományi irodalmi hivatkozások ápolják emlékét, ugyanis neki köszönheti a parányivá nyomorított Magyarország, hogy rövidesen a termálvizes nagyhatalmak közé léphetett. Mégpedig felemelt fejjel! Mi Kovásznán nem fogunk termálvízben fürödni, de bár a szívünk melegedjen a büszkeségtől.
