A szavazócédulák tömkelegét kinyomtatták, az erdélyi magyarságot megosztották, a lavinát elindították, és nem tudni, hogy a romániai magyarságnak mibe fog kerülni e hasztalan és esztelen iszapbirkózás.
Visszagondolok 1989 karácsonyára és 1990 elejére, mindenki a magyarság összefogásáról és a jövő fényes lehetőségeiről beszélt.
Ma, az EP-választások előtt pár nappal egyes pártok már jubilálnak, mert amit nem sikerült nekik tizenhét évi lejárató aknamunkával, vádaskodással elérni, elvégzi a pártokra osztott és bomlasztott magyarság ingyen és a legjobb alkalomkor.
Szomorú, hogy az egy és fél milliós magyarság vezéregyéniségei, Markó Béla és Tőkés László, azaz Tőkés László és Markó Béla a maguk köré gyűjtött tanácsosokkal, elemzőkkel, jövőbelátókkal közösen sem találtak — még kompromisszumok árán sem — egy egységes kiutat, amely az összmagyarság és csakis az összmagyarság érdekeit hivatott szolgálni, s nem a csoport érdekét, és ez fatális lehet számunkra talán már rövid távon is, de hosszú távon vitathatatlanul.
A franciáknak és németeknek politikai és gazdasági szempontból is sikerült a kiegyezés, a kibékülés, mert a közös érdek azt kívánta, pedig mindkét nép nagyhatalom.
A három bácskai-vajdsági magyar párt vezéregyéniségei is szintén a közös cél érdekében jutottak egyezségre.
Mi hónapokon át egyezkedünk, fogadkozunk, ígérgetünk, gyűlésezünk, kompromisszumokat ígérünk egymásnak kölcsönösen, egy csomó energiát, időt, idegmunkát és pénzt elpocsékolunk, másfél millió tájékozatlan embert elbutítunk, és sokkos állapotba hozunk, az őrjöngés határára kergetünk egyeseket, akik megengedhetetlen cselekedetekre ragadtatják magukat: lökdösődéssel, plakáttépéssel, illetlen és sértő szavak hangoztatásával.
És miért? Azért, hogy a magyar ajkú adófizetők pénzén esetleg ne három, hanem egyetlenegy igaz magyar ember se képviseljen az Európai Parlamentben, mert nehéz elképzelni, hogy a szavazni nem akaró magyarok szavazatai elérjék a 2,8 + 5 százalékos álomhatárt.
Könyörgöm, Uraim, olvassák a napi sajtót, és számtalan józan embertől származó cikket találnak, mely az összefogásra, a közös célok elérésére, az összmagyarság érdekeinek képviseletére szólítja és kéri önöket, hogy cselekedjenek valami érdemre valót és maradandót a romániai összmagyarság érdekében az európai, valamint az eljövendő román parlamentbeli részvételünk érdekében.
Nem könnyű Romániában kisebbségiként hatékonyan politizálni, de ha erre vágytak, és azt el is vállalták, akkor tegyenek meg mindent e nemes cél érdekében.
Remélem — a karácsonyi ünnepek és a boldog új esztendő reményében —, hogy borúlátó látomásaim pont az ellenkezőkről fognak meggyőzni.
Zelch Ervin, Barót
