Óriási ,,vívmány", nemde? Olyan időben történik ez a bejelentés, ez a nagyívű gesztus, amikor az anyaország gazdasága a pangás állapotába jutott, s az értelmiségi szakmák képviselői — főleg orvosokról és tanárokról van szó — nyugatabbra próbálnak boldogulni, mert Gyurcsányék, Kókáék egészen ügyesen kergetik ki őket az országból, létezésük, szakmai fennmaradásuk alapjait pusztítva el.

De még izgalmasabb a mostani bejelentés előélete, hiszen senki nem feledheti el, hogy ama gyászos december ötödikét megelőzően Gyurcsány Ferenc és ,,csillagtársai" 23 millió román munkavállaló, állampolgárságot követelő beözönlővel riogatták a magyar közvéleményt, főleg a baloldali érzelműeket és a lumpenproletárokat, hadd buktatnák meg a kettős állampolgárság megadásáról tartott népszavazást. Sikerrel. A legnevetségesebb ez vala, hiszen akkor Romániának már régen nem volt ennyi állampolgára, ,,beözönlésre" fogható lakója, s ha jól meggondoljuk, pillanatnyilag már húszmillió sincs, pontosan úgy fogy, fogyatkozik itt is a lakosság, mint Magyarországon és szerte Európában.

Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnök megköszönte a ,,nagy gesztust", de egyúttal hárította is a nagy gyurcsányi felajánlkozást. S nem minden malícia és cinizmus nélkül. Tehette, hiszen Románia gazdaságilag felszálló ágban van, s nem exportálni, hanem inkább importálni szeretne munkaerőt. Akár magyarországit is, hiszen a Nyugatra távozott kétmilliónyi embert — minden ottani xenofób propaganda ellenére — nem nagyon lehet hazacsábítani, mert emelhetik itt 500 lejre a minimálbért, az csupán szégyenletes töredéke a Spanyolországban, Olaszországban, Nagy-Britanniában, Németországban megkereshetőnek. Persze, a román—magyar közös kormányülésnek egyéb témái is voltak, a határ menti élénkebb együttes gazdasági, területi fejlesztések ügye, a közös pályázások dolga s a környezetvédelmi szóértés és együttműködés eszméje például, melyekről nem állítanánk, hogy nem dicséretes dolgok, csak éppen eléggé súlytalanok még pillanatnyilag. Szóval, szó esett ott egyről és másról.

Egyetlen dologról egy árva szó sem esett, s az az erdélyi-romániai magyarok legfrissebb sorsalakulása volt, ami nem mondható ma a legrózsásabbnak.