Általános ― parlamenti, helyhatósági és polgármesteri ― választásokat tartanak ma Koszovóban. Azóta, hogy a függetlenségre törekvő, többségében albánok lakta dél-szerbiai tartomány 1999-ben nemzetközi közigazgatás alá került, négy választást tartottak. Kétszer a parlamentről, kétszer a helyhatóságokról döntöttek Koszovó lakói, de a mostanihoz hasonló általános választás még nem volt.
A megmérettetésben sokan vesznek részt ― a parlamenti helyekért például huszonöt párt és egyéb szervezet indul, közülük tizennégy a nemzeti kisebbségek képviseletében. Paradox módon tehát köztük lesz a legnagyobb a tülekedés. A törvényhozásba jutáshoz szükséges ötszázalékos küszöböt valószínűleg egyik sem fogja ugyan elérni, de a 120 tagú parlamentben eleve szavatolt tíz hely a szerbeknek és tíz a többi nemzeti kisebbségnek.
Ami a 120 000―130 000 szerb politikai szervezeteit illeti, azok helyi vezetőik, a belgrádi politikusok és a szerb ortodox egyház bojkottfelhívása ellenére is állítottak országos listákat is. A majdnem egy tucatból a ― politikai nyomás hatására bekövetkezett ― sorozatos visszavonások után csak néhány maradt, s azokra is csak a tartomány déli részén, diaszpórában élők fognak szavazni, míg északon, ahol a szerbek tömbben élnek, szinte teljesen biztos a bojkott.
Húsz kisebbségi ― szerb és egyéb nemzetiséghez tartozó ― képviselő tehát mindenképpen bejut a pristinai parlamentbe (érvényes szavazatok híján őket az UNMIK, az ENSZ-közigazgatás vezetője akár ki is jelölheti), a maradék száz helyre viszont a tizenegy albán párt és szervezet közül legfeljebb hatnak van esélye.
Az albán szavazókért vívott harc minden előzetes felmérés szerint két erő között dől majd el. (Koszovóban ma még olyan erősek a nemzetiségi választófalak, hogy ha elő is fordul ,,átszavazás", más nemzetiségűre voksolás, az elenyészően csekély.)
Az egyik a Koszovói Demokratikus Szövetség (LDK) nevű jelenlegi kormánypárt, amelyet máig Ibrahim Rugovának, Koszovó elnökének, az önállóságért vívott nagyon szívós, kitartó, de békés harc apostolának a neve fémjelez. (Koszovó tele van az őt ábrázoló plakátokkal ― részben saját pártja, részben a belőle kiszakadt, az ,,igazi rugovai örökség" ápolását hirdető párt kampányolt vele.) A másik a Koszovói Demokratikus Párt (PDK), amelyet a néhai jugoszláv hadsereg tábornokából harctéri gerillaparancsnokká, az UCK egyik vezetőjévé, abból pedig nyugodtan magabiztos, elegáns politikussá vált Hasim Thaqi vezet.
E két párt nagyjából a szavazatok 60 százalékát fogja elvinni, de szakértők szerint nem lesz igazán jelentős eltérés az eredményeikben. A legtöbb felmérés szerint ugyan Hasim Thaqi a legesélyesebb arra, hogy kormányt alakítson, de a képet jelentősen árnyalja, hogy a parlamenti helyek majdnem tizenhét százaléka eleve ki van osztva a nemzeti kisebbségeknek. És bár albán―szerb egyetértés bármilyen kérdésben ma szinte elképzelhetetlen, a többi nemzetiséggel megkötött alku sokat hozhat valamelyik párt konyhájára.
