Az évszázaddal majdnem egyidős asszony annyira erőtlen volt, hogy meg sem köszönhette az apró figyelmességet, pedig a télen még viccet mondott, nem olyan rég a gyülekezetben is megfordult.

Miként a fenti, megrendítő kép is mutatja, a Csigavár nevű hegy alatti falu — hasonlóan számtalan magyar településhez — erőteljesen öregedő, fiatalokat nehezen megtartó kisközösség. A mostani faluünnepen szóba is kerültek az efféle tünetegyüttessel járó dilemmák, sorjázó gondok, nevezetesen, hogy térségünkben idegenek vásárolnak házat, földet, erdőt. Pedig, mondták többen is a bikfalvi falunapok forgatagában, a tulajdon megőrzéséről nem lehet eleget beszélni, hiszen jó ideje ott tartunk, hogy öregedő embereknek megélhetési kényszerből, gyakorta aprópénzért kell eladniuk örökségüket, noha a magyar ember évszázadokon át vallotta, hogy földet nem ad el, csak vásárol. Mit lehetne tenni? A magyarságnak vissza kell szereznie a föld, a tulajdon becsületét — vélekedtek. De napjainkban nem csak a vagyon kiárusítása zajlik, figyelmeztettek, hanem ,,titkon folyik Erdélyből az agyelszívás", többnyire az anyaországnak nevezett térség irányába, ami egy budapesti előadó szerint gyalázatos tett, hiszen nagy nyilvánosság előtt folyamatosan a szülőföldön maradás szükségszerűségéről hallani. Kérdezhetik sokan, akár ilyenkor, egy kis falu nyári ünnepén is, mit lehet tenni az elöregedés, elkedvetlenedés ellen? Hogy minden tekintetben gyarapodásról, s ne csak fogyásról, elszegényedésről beszélhessünk. Gyermekeket nevelni, s apró munkával segíteni a nagyobb célok elérését, kilépve a szemérmesség, a közömbösség, a tétlenség álarca mögül, alulról kezdeményezve, mind egyénenként, mind civil társadalomként változtatva a folyamatokon — hangzott a válasz.

Bikfalva tehát öregedő, ám mégsem fiatalos lendület nélküli település. Nem csak azért, mert vannak, kik értelmes, közösségi szerepvállalásban gondolkodnak, hanem azért is, mert a falunapokon az árnyékban sziesztázó, ráncos arcú emberek között osztálynyi aprócska gyermek rohangált a falu közös kertjében, az iskolaudvaron. Ma még játszanak, holnap építhetnek.