A szerző szerint Buda­pest valóban az RMDSZ ellenében támogatja az új erdélyi magyar pártokat, s ezzel, való igaz, a szövetség húszéves monopolhelyzetét kívánják megtörni, s választási alternatívát  kínálni az erdélyi magyarságnak. És Kövér László az MPP tiszteletbeli elnökeként jogosan vett részt a kampányban. A romániai politikusok ama kijelentése, miszerint Kövér beavatkozott volna Románia belügyeibe, a jelenlegi európai architektúrában minden valós alapot nélkülöz. Elvileg minden európai politikus bárhol szabadon kifejtheti véleményét az unió tagállamainak jelöltjeiről, példa erre Angela Merkel kiállása Nicolas Sarkozy mellett a franciaországi elnökválasztásokon. Francois Hollande stábjának eszébe sem jutott, hogy e vélemény ellen tiltakozzék. De ugyanez elmondható azokról a román politikusokról is, akik például Kisinyovban a román demokratikus erők mellett kampányoltak.
Ponta keménykedésével valójában erdélyi román szavazatokat akart szerezni, de az RMDSZ-nek ártott, és – akarata ellenére – erősítette az MPP és az EMNP pozícióit. Okosabb lett volna, ha e kérdésben mind a román kormány, mind az ellenzék semleges marad, mi több, Victor Ponta akkor lett volna valóban bölcs, ha azt nyilatkozza: kormánya szavatolja a választás szabadságát minden romániai magyar állampolgár számára.
A cikkíró szerint tévedett a kormány Nyirő újratemetésének megtagadásakor is, fölösleges hősi aurát biztosítva Szőcs Géza magyar művelődési államtitkárnak, volt RMDSZ-szenátornak. Ponta okosabb lett volna, mint a magyar politikum, ha azt jelentette volna ki: Románia nem ellenzi Nyirő újratemetését, de rendkívül sajnálja, hogy a magyar kormány egy nacionalista írót népszerűsít, és aggodalmának adott volna hangot a magyarországi demokrácia alkonya miatt. S megjegyezhette volna például, hogy Románia egyáltalán nem ragaszkodik a Magyarországon eltemetett Alexandru Drăghici  kommunista belügyminiszter hamvainak kiadatásához és hazai újratemetéséhez.