Az illyefalvi LAM Alapítvány fennállásának huszadik évfordulójára készülve született az ötlet: maradandó, jövőbe is mutató és legfőképpen a falut a nagyvilágban ismertté tevő „valami” kellene.
Ez a „valami” lett a ma még zajló, holnap összegző kiállítással záruló Land Art International Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábor: négy országból érkezett tucatnyi festő- és fotóművész örökíti meg vásznon, papíron mindazt, ami őket – sajátos szűrőjükön átértékelve akár – Illyefalvából megihlette.
Az alkotótábor célja, hogy az illyefalvi táj a művészek alkotásain keresztül üzenjen a szemlélőnek, az ott születő alkotások a LAM arcéléhez (vidékfejlesztés, mezőgazdaság, hagyományápolás) kapcsolódva tükrözzék Illyefalva és környéke sajátosságait – magyarázza Klárik Attila, a LAM Alapítvány ügyvezető igazgatója. Terveik szerint az első alkotótábort újabbak követnék, rendszeresíteni szeretnék, hiszen nemcsak pillanatnyi céljuk – a jubileum méltó megünneplése – volt e tábor létesítése, hanem hasznosítani is kívánják: a holnapi illyefalvi indítótárlat után ősszel a Lábas Házban mutatják be ismét az alkotásokat, az ottani kiállítást aukció követi, a befolyt pénzből pedig ösztöndíjat alapítanak, mellyel a Plugor Sándor Művészeti Líceum egy tehetséges diákját szándékszanak támogatni.
A táborszervező Gnandt István némi tapasztalattal rendelkezik már e téren, Mezőfényben, szülőfalujában szervezett már alkotótábort. Az illyefalvi annyiban különbözik más táboroktól, hogy témája, bár nem szorosan, de behatárolt: kötődés helyhez, tájhoz, emberekhez – ezt tartották szem előtt a meghívott művészek kiválasztásakor is. Gnandt István azonban nem ragaszkodott a csupán hagyományos festészeti technikákkal alkotó művészekhez, hiszen egy absztrakt tájkép éppoly expresszív, akár a valóságot a légmozgásig hűen visszaadó alkotás. Az inspirációtól a megszületett műig hosszú és sosem egyforma az út, a különböző kultúrákból érkező festőművészek más- és másként értelmezik a látottakat, a különböző iskolák hatásai más- és másként jelenítik meg a látottakat. Ettől válik sajátossá az illyefalvi alkotótábor – mondja.
Az alkotótábor, mely külsőségeiben semmiben sem különbözik a hasonlóaktól. Az egykori gyermekfalu egyik villájában készíti műveit a legtöbb festő, ki szobájában, ki a terasz alá húzódva. A penzumon – két-két képet kell hagyniuk az alapítványnak, ez, úgymond, ára egyhetes itt-tartózkodásuknak – rég túl vannak, alkotókedvük azonban nem lankad. Akad, aki a vártemplom falán fest, a társaság egy szál fotósa a községközpont egyik kocsmájának lépcsőjén üldögél csőre töltött gépével. Mondják, már több ezer felvételt készített. A festőművészek ennyire termékenyek nem lehetnek. Ők azt mondják, otthon, műtermükben még folytatják.
